Buda visszavívásától a főváros egyesüléséig

A budai Vár töröktől való 1686-os visszafoglalását több korábbi sikertelen felszabadítási kísérlet is megelőzte, emiatt a mai Hegyvidék akkori környékén teljes volt a pusztulás. A középkori épületeknek még a nyoma is eltűnt, kivéve a Városkút XV. századi forrásházát és a Szépjuhásznénál található pálos kolostor romjait.
A keresztény csapatok sikeres akcióját követően a magyar lakosok nem térhettek vissza a hegyvidékre, helyüket a Tabánban élő rác (szerb) és az újonnan betelepített sváb (német) lakosok vették át. A háborúskodás alatt kipusztult szőlőket újratelepítették, sőt erdők kivágásával növelték is azok területét. A szőlőtermesztésre alkalmatlan földet szántóként, rétként hasznosították. Az erdők nagy része szerzetesrendek, illetve osztrák katonai és magánszemélyek birtokában voltak, majd a XVIII. századra átkerültek a tehetősebb budai polgárok tulajdonába.

Új lakosság, új nevek

A régi magyar helynevek többsége feledésbe merült, az új lakosság új neveket adott a területeknek, amelyek legtöbbje német elnevezést kapott. A névadások nagy része ezeknek a német neveknek a fordításából származik. A hegyvidék ekkor lakatlan területnek számított, bár azok a közlekedési útvonalak és csomópontok, amelyeknek eredete még a középkor előtti időkre nyúlik vissza, mindvégig használatban voltak – és többségükkel ma is ez a helyzet.
Ezek közül a legfontosabbak a Budaörsre és Budakeszire vezető utak. A Budaörs felé vivő út a Bécsi-kaputól lejövet a mai Krisztina körút–Alkotás utca–Budaörs útvonalon haladt, Budakeszi felé pedig a Hidegkútra tartó útból ágazott le a későbbi Szép Ilona vendéglőnél a mai Budakeszi útig. A XVIII. század első felében dűlőutak és ösvények formájában létezett már a mai Csaba utca, a Városmajor utca, a Németvölgyi út, a Bürök utca, az Orbánhegyi út, a Kútvölgyi út, a Janka út, a Kázmér út, a Diana utca és a Tündér utca vonala.
A XII. kerület területén a legelső újkori épületek egyike volt Daun Henrik budai várparancsnok villája, amelyet 1724-ben építtetett majorságában, a mai Városmajor utca 59–61. helyén. Ez az épület a XX. század elejéig létezett, és a XIX. század második felétől a Klotild szeretetháznak adott otthont.
Daun házával egy időben épülhetett a mai Déli pályaudvar helyén, a Nagyenyed utcával szemben a Szent Kereszt-kápolna. A kegyhely egy katonai temető szélén állt, amelynek alapterülete hozzávetőlegesen megegyezett a mai Déli pályaudvar területével. A temetőt 1797-ben felszámolták, ekkor kellett elköltöznie a kápolnában lakó remetének is.
Időrendben a következő lakóházak a XVIII. század közepe táján épültek a Zugligetben. Egy 1760 körül készült térkép szerint akkor hat épület állt a Budakeszit Budával összekötő út közelében. Mai számozással ezek a következők: Szilassy út 3., Janka út 1., 2., 4., Béla király út 42., 59. Telekkönyvek adatai alapján ezek majorságok vagy borkimérések voltak. E néhányon kívül évtizedekig nem épült új épület a Hegyvidéken. 

Kocsmák és villák

Kerületünk első összefüggő településrésze 1775-ben keletkezett az 1769-ben alapított új budai külváros, a Krisztinaváros nyugati nyúlványaként. 1775-ben a mai Magyar jakobinusok tere 6. helyén Falk Ferenc budai hajóhíd-felügyelő épített házat. Ennek későbbi megnagyobbításából keletkezett az Alkotás-ház, amely a homlokzatán elhelyezett, Teremtést ábrázoló domborműről kapta a nevét. Később az Alkotás utca is innen nyerte elnevezését.
Az Alkotás utca 4. alatt Krausz Mihály szőlőműves építette fel házát, a Városmajor utca 1–3. és a Magyar jakobinusok tere 1–4. helyén öt ház épült, ezekben kapások és kézművesek éltek. A Krisztinavárosnak ez a része igen lakottá vált. Legelőször a Városmajor utca és Csaba utca közötti rész, valamint a Kékgolyó utca eleje népesült be. Túlnyomórészt kertes villák épültek, mint például Mocsy Károlynak, Buda város seborvosának a nyaralója a Hárs (Linden Gassl, ma: Gyógyfű) utcában.
Az Alkotás utca az 1820–30-as években épült ki a Gyár (ma: Kiss János altábornagy) utcáig, mivel ekkor parcellázták fel a németvölgyi szántókat. Itt főleg szegényebb emberek leltek otthonra, egy-két szobás kis házakban. Az 1840-es évek végéig kerületünk sík vidékén mindössze százhúsz ház épült, középület pedig egy sem.
A Krisztinaváros kiépülésének kezdetével egy időben a Hegyvidék más része – a tényleges hegyvidék – is fejlődésnek indult. A XVIII. század végétől a majorságok és a helyi munkások igényeit kielégítő kocsmák mellett a tehetős budai polgárok elkezdtek villákat, nyaralókat építeni a budai hegyekben.
Az első nyaraló tulajdonosa Laszlovszky József budai polgármester volt. Ő a mai Zugligeti út 60. alatt húzta fel a pihenését biztosító épületet, ez azonban nem azonos a Zugligeti út 58. alatt található mai Laszlovszky-majorral, amely később, az 1820-as években épült. Ekkor a közelben már megvolt a Szarvashoz címzett kocsma, erről kapta nevét a Szarvas (ma: Szarvas Gábor) út.
Közvetlenül Laszlovszkyék után költözhettek be tulajdonosaik a Juhász-majorba, az Árnyas út 40.-be. A zugligeti rész mellett ekkor a Sváb-hegyen is megjelentek az első állandó épületek: a XVIII. század végén a Mátyás király út 10. alatt Niedermayer Xavér Ferenc ácsmester, az Eötvös út 41.-ben pedig Adlitzer Márton kereskedő létesített kocsmát. 1820 körül építették fel a Költő utca vincellérházait, amelyekből néhány a mai napig létezik, és ugyanekkorra datálható a Remete út 5. alatti Remete-major (Mayerhof zum Einsiedler), ahonnan az út is kapta a nevét

Az első iskola

Az 1830–40-es években indultak meg a sváb-hegyi építkezések. Jómódú orvosok, tanárok, írók, művészek, ügyvédek, gyárosok, kereskedők, arisztokraták terveztettek maguknak klasszicista vagy romantikus stílusú villákat, amelyek közül sok máig fennmaradt.
A XII. kerület első iskolája is a Sváb-hegyen kezdte meg működését. A mai Jókai Mór iskola elődje azonban nem a Költő, hanem a Felhő utcában volt. Itt épült fel az első templom is 1854 és 1860 között – elsőnek természetesen csak akkor tarthatjuk, ha nem számítjuk a szőlőkben elszórtan található kis fogadalmi kápolnákat.
Amikor 1873-ban Buda, Pest és Óbuda egységes fővárosként egyesült, a Hegyvidék falusias külvárosból előkelő üdülőnegyeddé, a főváros legfejlődőképesebb részévé változott, mivel itt álltak rendelkezésre a legnagyobb szabad területek. Az 1850-es években két magángyógyintézet is létesült: a Kékgolyó utcában Schwartzer Ferenc elmegyógyintézete, míg a Városmajor utcában Siklóssy Károly vízgyógyintézete. Az 1860-as esztendőkben megalapították a helyőrségi kórházat, amelynek utódja ma is működik az Alkotás és Királyhágó utca sarkán.
A lakóházépítés, a nyaralókat nem számítva, nem volt jelentős. Csak az 1880-as évektől kezdődött meg a terület nagyszabású beépítése, miután egy filoxérajárvány kipusztította a budai szőlőket. A Hegyvidék 1873-tól a budai Várral és a Tabánnal együtt az újonnan létrejött I. kerület közigazgatása alá tartozott.

Balázs Attila