„A lélek értéke halhatatlan”

Marton László szobrászművész alkotását, a nőket védelmező Apor Vilmos püspök alakját 1997-ben, boldoggá avatása alkalmából állíttatta az Apor Vilmos Emlékbizottság és a kerületi önkormányzat. Azóta rendszeresen tartanak megemlékezéseket a szobornál – ezúttal, a püspök boldoggá avatásának tizennegyedik évfordulóján Pákozdi István egyetemi lelkész, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola tanszékvezetője mondott ünnepi beszédet.
„A szobor elénk állítja Apor Vilmosnak azt a mozdulatát, ami a legjellemzőbb rá: a védelmezést, az ellenség távoltartását, a kiállását, határozottságát és bátorságát” – mondta a lelkész az ünnepségen, aki szerint méltán tisztelte és szerette egy nép, egy nemzet a püspök személyét. Pákozdi István úgy vélte, boldog Apor Vilmos manapság a lelki értékekre hívja fel a figyelmet, amiket nevelni, ápolni, fejleszteni kell önmagunkban, hiszen „minden mást elragadhatnak tőlünk az erőszakos hatalmak, kivehetnek a kezünkből tragédiák, csak a lélek értéke halhatatlan, tönkretehetetlen”.
„A lelkekért való munka, a lelkek iránt való szeretet és lángolás, az a vágy, hogy mindenkinek a mindene legyen, teszi a papi életet széppé, minden lemondásra és áldozatra érdemessé” – idézte a főpapot egyik körleveléből Brückner Ákos Előd, a Budai Ciszterci Szent Imre Plébánia lelkipásztora. Az Apor Vilmos Emlékbizottság elnöke arra emlékeztetett, hogy hamarosan a püspök születésének 120. évfordulóját ünnepeljük, ennek alkalmából a jövő év elején nagyszabású ifjúsági hangversenyt rendeznek a Szent Margit Gimnáziumban. Emellett vers- és novellaíró pályázatot hirdetnek katolikus iskoláknak, melynek keretében arról írhatnak a fiatalok, mit jelent számukra Apor Vilmos, illetve a vallás.
Apor Vilmos neves erdélyi arisztokrata család sarjaként 1892. február 29-én született Segesváron. A kalocsai jezsuitáknál tanult, majd 1915. augusztus 24-én Nagyváradon pappá szentelték. Gyulai plébánosként 26 évesen nagy tekintélyre tett szert, amikor a román katonák túszszedő akciója után az elfogott gyulai polgárok ügyében többekkel együtt kieszközölte a túszok szabadon bocsátását. 1941. február 24-én, 49 éves korában Gyulán szentelték püspökké, március 2-án ünnepélyes keretek között vonult be Győrbe.
Serédi Jusztinián bíboros 1941 elején őt nevezte ki a Magyar Szent Kereszt Egyesület elnökévé, a testület az egész ország területére kiterjedően a keresztény hitre térő zsidó polgárok ügyével foglalkozott. A német megszállás és nyilas hatalomátvétel után felekezetre és etnikumra való tekintet nélkül állt ki az üldözöttek mellett. A hozzá fordulók egy részét bújtatta – a deportálási menetekből megszökött emberek számára püspöki uradalmakban, kórházakban, szerzetesházakban, illetve a pannonhalmi főapátságban sikerült védett helyet találnia –, illetve továbbküldte nővéréhez, Apor Gizellához, a Magyar Vöröskereszt főnökasszonyához, vagy Angelo Rotta pápai nunciushoz, aki 1944-ben ezrével írta alá az oltalomleveleket, amelyek a Vatikán hivatalos, diplomáciai védettségét jelentették. A nyilasok 1945 márciusában határozták el, hogy letartóztatják a püspököt, ám erre végül az ostrom miatt nem került sor.
Amikor a szovjetek elérték Győrt, Apor Vilmos menekültek százainak biztosított óvóhelyet a Püspökvár és a Káptalandomb alatti pincerendszerben. A harcok március 28-án kezdődtek, két nappal később pedig már véget is értek. Ekkor azonban a szovjetek elkezdtek németek után kutatni a városban, és a Püspökvár pincéjébe is többször betörtek. Az egyik erőszakoskodó csoport rátámadt egy fiatal lányra, a püspök viszont többedmagával erélyesen közbeavatkozott, nehogy baja essék. A katonák ezután elindultak a kijárat felé, ám egyikük visszafordult a gépfegyverével, és egy sorozatot eresztett a lány védelmezői felé.
Apor Vilmost három golyó érte, április 2-án, húsvéthétfőn hajnalban halt bele sérüléseibe. Holttestét először a karmelita templom kriptájában temették el; 1986. május 23-án a győri székesegyházban helyezték végső nyughelyére. 1997. november 9-én II. János Pál pápa avatta boldoggá.

z.