Családi nap zenével, tánccal, beszélgetésekkel

Amikor fellapozom a műsorfüzetet, enyhe pánik fog el. Hogyan leszek képes beszámolni minderről!? Zsebnoteszt ragadok, és kiírom azokat a műsorokat, amelyeket okvetlenül látnom-hallanom kell. Ám ügyes kis tervem már az első látogatásnál felborul…

Kacagó koncert

„A titkok titka”, olvasom a színházterem főbejáratán „kacagó koncert 4–104 éveseknek!” No, ebbe még beleférek, gondolom, és belépek. A keretjáték írója, Döbrentey Ildikó éppen akkor köszön el a színpadon egy vakító fehérbe öltözött, kalapos úriembertől. A magára maradt férfi megfordul, és a következő pillanatban minden átrendeződik körülötte.
Levente Pétert harminc, ha nem negyven éve egyetlen feladat izgatja az életben: az embereknek csak mosolyogni szabad körülötte. Nevethetnek, kacaghatnak, csapkodhatják a térdeiket, de a minimum belépő a mosoly. Ezért mindent meg is tesz, ami tőle telik. Díszlete egy régimódi, lábakon álló fafogas, amely hol titokzatos személy, akivel beszélget, hol egzotikus fa, máskor egyszerűen csak egy egérlyuk. Kellékei elengedhetetlen kalapja („melyről már régen nem lógnak hajszálak…”), lehetetlenül kék színű sálja és – önmaga. Ahány mondat, annyiféle arc és szerep. Szellemes, kétélű (a felnőttek is dőlnek a kacajtól), mozgékony és interaktív.
A deszkapalló csakhamar nyüzsög a gyerekektől. Úgy rögtönöznek öregembert, macskát, Főegeret vagy elkókadt banánt, mintha egész életükben ezt csinálták volna. Csoda, hogy ott ragadok? Le is késem a püspöki pódiumbeszélgetés elejét, amit pedig nyomtatott betűkkel jegyeztem be a noteszembe. 

„Püspöki konferencia”

A pódiumon tekintélyes külsejű egyházi személyiségek beszélgetnek a lehető legjoviálisabb modorban. Mivel soha életemben nem láttam négy különböző vallási vezetőt egy asztal körül a gyerekkorukról csevegni, kiváltságosnak érzem magam.
A nézőtéren minden szék foglalt, a fal mellé húzódom. Szikora József, a Katolikus Rádió főszerkesztője moderál, szavai nyomán lassan megismerem az embereket a nevek mögött: dr. Szabó István református, dr. Fabiny Tamás evangélikus, dr. Orosz Atanáz görög katolikus püspököket, valamint dr. Székely János Esztergom-Budapesti Főegyházmegyei segédpüspököt.
Ahogy hallgatom a többnyire nagycsaládos szülői házakból eredő történeteiket, azon gondolkodom, éppen olyan srácok voltak ők is, mint én annak idején. A moderátor rutinosan építi fel a társalgást, a „püspöki konferencia” érinti a gyereknevelés és a családépítés szinte minden aspektusát, így a közönség a kérdésfeltevések helyett inkább saját történetekkel, tapasztalatokkal járul hozzá a pódiumbeszélgetés sikeréhez.
Ismét a színházteremben még éppen elkapom a Honvéd Táncszínház szó szerint fergeteges show-műsora, a Zene-Bona, Szana-Szét utolsó negyedóráját. Modern gyermekvilág rockmusical köntösben. Vajon a színpad deszkái kiállják a próbát…? A napjaink költészetéből válogatott strófák ritmusjátékká formálódnak – a táncosok lábai alatt. Látszólag minden mozdulatuk rögtönzés, ám mindez mögött ravaszul megbúvik a mesteri koreográfia. Kötelet húznak, labdáznak a közönséggel, miközben énekelnek vég nélkül.

„Mind felelősek vagyunk”

Pokorni Zoltán polgármester gyakorló, négygyermekes édesapa, természetesen ő is itt van a MOM-ban.

A mai napon szinte minden műsor, közvetve vagy közvetlenül, a családi egység boldogulásáról szól.

– Sokféle célja volt ennek a rendezvénynek. Azoknak akartunk találkozási pontot biztosítani, akik számára fontos ez az ügy, akiknek segítségre van szükségük. Az egyházak, a családszakértők meg tudják beszélni a közösségi ügyeket. Úgy gondolom, nem az önkormányzat tart össze embereket, csak inspirálni tud, illetve lehetőséget adni az összejövetelre. Egy soktízezres települést a benne lévő apróbb közösségek képesek erőssé tenni. Az egyházak, a szülők közössége, az iskolák, a sportklubok, az egy utcában lakó, egymást ismerő és segítő emberek összetartó ereje. A mi dolgunk az, hogy alkalmakat teremtsünk, vagy a lehetőségeinkhez képest erősítsük azokat, amelyek már megvannak.

Mi a mai fiatal legnagyobb gondja?

– A magány. A gyermekeink számára mindenképpen, hiszen napjaink iskolái nem ruházzák fel őket az együttérzés tapasztalatával. De ha meg is tennék, szüleik életvitelében ritkán látnak követendő példát arra, hogy a megélhetéshez szükséges kontaktusokon kívül emberi vagy közösségi kapcsolatokat is ápoljanak. Pedig ezek nélkül elviselhetetlen az élet. Ezért hiábavaló lenne, ha csak az iskolában mutatnánk példát. Fontos, hogy a szülők korosztályát is megszólítsuk.

Expozéjában a jövő zálogának nevezte a családi sejt fennmaradását. Optimistán tekint előre?

– Vannak olykor kételyeim is. De akár optimista vagyok, akár nem, a család fennmaradásának kérdése komoly ügy, amiért mindannyian felelősek vagyunk. A feladatunk az, hogy keményen gondolkodjunk és tegyünk róla, ne csupán széttárjuk a kezeinket.

Családfa-rajzok

A „Családi vetélkedő 14 óra kupolaterem” kétszer aláhúzva szerepel a noteszomban. Az asztalok fél karéjban elrendezve, mindegyiknél egy-egy család apraja-nagyja. A papírok fölé hajolnak, miközben a játékvezető a képernyőre vetíti a kérdéseket a három válaszlehetőséggel.
A téma: bibliai, valamint királyi családok története. Az első kérdésnél hümmögök, a másodiknál köhécselek, a harmadiknál elpirulok. Íme, egy példa a sok közül: Milyen vallású volt I. Rákóczi Ferenc? A) református és katolikus, b) katolikus, c) katolikus, evangélikus és unitárius. Ön tudja…?
Megtörténik a Családfa-rajzok díjkiosztója. A zsűri tagjait olyannyira kellemes meglepetésként éri a résztvevők nagy száma és a benyújtott munkák színvonala, hogy valamennyi pályázó kap oklevelet és szerény ajándékcsomagot.
Kilépek a Sirály-teraszra friss levegőt szippantani. Hetényi Péterbe, a családi nap egyházközösségi szervezőjébe botlok.

– Áprilisban kezdtünk a program ránk vonatkozó részének megszervezéséhez – meséli. – Nemcsak a négy püspök találkozóját, de a hitközségekhez tartozó felekezetek, iskolák, munkaközösségek részvételét is egyeztetnünk kellett. A családi nap atmoszféráját, úgy egyházi, mint világi szempontból, akképpen hangoltuk, hogy beleilleszkedjék az advent és a közelgő karácsony hangulatába.
Rövid felfedező sétára indulok, mielőtt ismét a színházterem felé venném az utam. A Szabó Lőrinc-teremben dr. Pécsi Rita zenepedagógus tart vetített képes előadást az érzelmi intelligencia neveléséről – telt ház előtt. A kupolateremben a szatmári IKSZ Néptánc Műhely ad bemutatót, majd táncházba invitálja a közönséget.
A felső szint előterében meglepődöm, hogy ebben a kései órában még több tucat gyermek ügyködik a kézműves-foglalkozáson. Macskának, egérnek és krampusznak kifestett arcok hajolnak a fantáziadús rongybabákat, dugófigurákat és ékszereket tartalmazó asztalok fölé.
A zsúfolt kupolateremben ismét a falat kell támasztanom. A pódiumon egy fiatal görög katolikus lelkész, dr. Papp Miklós egyetemi docens tart előadást a házas életstílus hat alapvető szabályáról. A közönség soraiban nem egy olyan házaspárt látok, amelynek tagjai ránézésre legalább négy-öt évtized óta együtt élnek…

A színpadról énekkari dallamok szűrődnek az emeletre. A karzatról lepillantok a mélybe, éppen a Felső-krisztinavárosi Keresztelő Szent János Plébánia gyermek- és felnőttkórusa énekel. Az első sorban álló apróságok talán még óvodáskorban vannak.

Függöny előtt

Este hét órától a színházteremé az „utolsó szó” joga. Ez először énekszóban nyilvánul meg, a Gergó Lajos vezette Lumen Christi Kórus gospeleket ad elő. Az örökzöld slágerrel, a Happy Daysszel kezdenek, amit filmekből is jól ismert gospeldallamok követnek (némelyiket Elvis Presley is elénekelte annak idején). A műsor Beethoven Örömódájának sajátosan átírt, rockos-dzsesszes változatával zárul. Ötletes mozgáskultúra, kellemes női vokál.
És akkor befejezésképpen a nap talán legnagyobb sikere, a fénypont: az utánozhatatlan Pál Ferenc atya előadása. Már a puszta megjelenésével is mosolyt fakaszt. Hórihorgas termete hol egy székre omlik, hol a színpad szegélyére, ahonnét úgy hajtogatja fel magát, mint egy gólyamadár. Közben beszél, mesél, előad, színészkedik, viccel – a közönség észre sem veszi, mennyit tanult tőle a párkapcsolatok mikéntjéről más emberek példáin. Fél tízre jár az idő, amikor rémülten az órájára néz, és felkiált: hát, szépen elbeszélgettünk!
Hosszas vastaps, majd függöny. Az előcsarnokban csoportok alakulnak ki spontán módon, senki nem siet haza. Egy sikeres nap élményeit jólesik azonmód megosztani egymással.

Somogyvári D. György