Az aradi vértanúkra emlékeztek

A Testnevelési Egyetem hagyományos október 6-i megemlékezését, amelyen idén először a IX. és a XX. század között élt magyarság harci kiképzési formáira épülő, fegyveres és pusztakezes harcművészeti irányzatot képviselő Baranta mozgalom diákjai is részt vettek, a Győri úti bejáratnál álló kettős kopjafánál tartották. A koszorút két díszes egyenruhába öltözött fiatalember helyezte el, akik elmondták, hogy a Baranta mozgalom Magyarország leggyorsabban fejlődő harcművészeti irányzata. Nem egy vagy több „mester” alkotása, hanem a magyar nép mint kultúrkör összegzett tudásanyagának (életmód, közösségépítés, taktikai modell, technikai alapbázis, személyiségfejlesztési elv, filozófia) tükröződése egyfajta sajátos harci testkultúrában. A mozgalom fontosnak tartja a magyar ünnepek előtti méltó tiszteletadást, így kapcsolódott be a TF október 6-i programjába.
A tizenhárom vértanú életének és halálának, utolsó szavainak felidézése után megkoszorúzták a floridai Sarasota városában működő Kossuth Klub által adományozott kettős kopjafát. „Ennek bal oldali ága 1848 márciusát, a forradalom kitörésének időpontját, míg a jobb oldali ág az 1849-es évszámmal a szabadságharc leverését jelképezi – magyarázta Nemerkényiné Hidegkuti Krisztina, a sportszaknyelvi lektorátus vezetője, az ünnepség szervezője. – A vértanúkra 1998 óta minden esztendőben megemlékezünk. A nagy fák alatt álló két kopjafa szép és méltó környezetet biztosít mindehhez."
Nemerkényiné hozzátette: szeretnék, ha ezeken a megemlékezéseken a jövőben nemcsak a Testnevelési Egyetem hallgatói, hanem a kerület polgárai is részt vennének, akár az önkormányzat által szervezett ünnepség keretében. Az egyetem szívesen helyet adna a tiszteletadásnak.
De kiket is gyászolunk október 6-án? Golyó végzett Lázár Vilmos ezredessel, Gróf Dessewffy Arisztid tábornokkal, Kiss Ernő tábornokkal és Schweidel József tábornokkal. Kötél általi halállal halt meg lovag Poeltenberg Ernő, Török Ignác, Lahner György, Knezić Károly, Nagysándor József, gróf Leiningen-Westerburg Károly, Aulich Lajos, Damjanich János és gróf Vécsey Károly, akinek a büntetését azzal súlyosbították, hogy végig kellett néznie társai kivégzését, mert őt akasztották fel utolsóként. Szintén ezen a fekete napon lelte golyó általi halálát Pest-Budán gróf Batthyány Lajos miniszterelnök. A megtorlások során további száznegyven magyar honvédtisztet végeztek ki, a közkatonákat pedig újra besorozták – a bécsi császári ezredbe...
Október hatodika 2001 óta nemzeti gyásznap, félárbocra eresztjük a lobogót, és minden magyar ember (függetlenül attól, hogy az ország határain belül vagy kívül él) főhajtással adózik a vértanúk emléke előtt, mert amint Kerecseny János írja: "Döbbenet volt az ország lelke akkor,/Egyetlen sóhaj morajlott tova;/Mint vészes rianás, gáttörő tavaszkor,/Úgy dübörgött Kossuth nagy kora./Vijjogva szállt a zord halálmadár,/Mint pokolból szabadult szörnyű rém:/Sötétség lett úrrá e szent hazán,/Mert Világosnál kialudott a fény./Egy jajszó sikoltott a honfiszájon –/Az aradi Tizenhárom!..."

Ny. N.