Tovább a tartalomhoz Tovább a lábléchez
Egy_valtozatos_novenynemzetseg1

Egy változatos növénynemzetség

Kevés olyan növénycsoport van, amelybe egyaránt beletartozik sok kedvelt és népszerű szobanövény és egy a hegyvidéki kertekben is gyakran előforduló – édes gyümölcsöket érlelő – fa. Az eperfafélék családjába tartozó, 850 fajt számláló Ficus nemzetség ilyen.

A Ficus nemzetség tagjai főleg a meleg éghajlati övben élő fák, bokrok és kúszónövények. Van azonban egy képviselője, amelyik a mérsékelt övben is megél: ez a füge.
A fikuszok termése – kevés kivételtől eltekintve – csak az állatvilág számára vonzó csemege, a növények mégis komoly kultúrtörténeti népszerűséget harcoltak ki az évezredek során. Sidharta herceg egy terebélyes fügefa alatt világosodott meg, és vált a buddhizmus megalapítójává (a faj később a Ficus religiosa tudományos nevet kapta Linnétől).
A keleti kultúrákban a növény a jó szerencse, a gyarapodás és a boldogság szimbóluma. A hinduk ma is előszeretettel meditálnak a fa alatt, vagy reggeli szertartásuk során hétszer megkerülve a fák királyaként üdvözlik. Ennek a fajnak egy Kr. e. 288-ban ültetett képviselője a legöregebb magvas növény.
De nem csak ez a fikusz kötődik a vallások születéséhez. A bűnbeesés Mózes által leírt – és azóta különböző stílusokban számtalanszor megfestett – történetében Ádám és Éva mellett a fügelevél is főszerepet kapott. Az Újszövetségben, Jézus példabeszédében is egy kiszáradó fügefa szerepel, illetve a kis termetű Zakeust fügefára mászik, hogy láthassa Jézust a tömegben.

Szobai fikuszok

A trópusi fügefélék nálunk csak szobában vészelik át a telet. Sok képviselőjük fordul elő, így akár változatos gyűjteményt is össze lehet állítani a rokonokból.

A legismertebb faj a szobafikusz, vagy gumifikusz (Ficus elastica), amely nevét a sérüléseiből folyó, sűrű, fehér, rugalmas folyadékról kapta. A többi fikuszhoz hasonlóan akár vízben is könnyen gyökereztethető, igénytelen, ellenálló és fényes, ovális leveleivel tetszetős faj. Nemesített változatai között a fehér mintás levelű és a vöröses fonákú a legkedveltebb.
A legnagyobb levelű rokon faj a lantlevelű fikusz (Ficus lyrata). A kis levelű fikusz (Ficus benjamina) formás fává növekszik. Ha nyáron a szabadban keresünk helyet számára, növekedése felgyorsul, és akár arasznyi hajtásokat is nevelhet őszig. A téli időszakban a lakás védett környezetében fejlődése lelassul.Egy_valtozatos_novenynemzetseg2
A levélalak alapján elnevezett fajok közül ritkábban, de találkozhatunk a háromszöglevelű (Ficus triangularis) és a hosszú levelű fikusszal (Ficus longifolia) is. Érdekes faj az apró levelű kúszó fikusz (Ficus pumila), amely a meleg, párás üvegházakban hatalmas felületeket borít be. A fikuszok szobai tartása, nevelése általában nem okoz nehézséget.

Füge

A hegyvidék délre, délkeletre néző domboldalain nemcsak megél a füge (Ficus carica), de a védett helyre ültetett, idősebb növények évről évre bőséges termést is hoznak a kertbarátok és a madarak nagy örömére. Az első növények valószínűleg Mátyás idejében kerültek Olaszországból a budai Várba és a környező dombokra, ahonnan szétterjedtek. Bár a kemény fagyok károsítják a növényeket, kerületünk mégis a fügefák egyik legjelentősebb hazai élőhelye.
A füge vastag, szürke ágakat nevelő, bokros növény. Levelei karéjosak, nagyméretűek. Virágai jelentéktelenek, a termések sokaságából összeálló terméságazat belsejében helyezkednek el. Ide – mármint az éretlen, borsónyi füge belsejébe – csak apró rovarok jutnak be, ezek végzik el a megporzást. A terméságazat felépítését legjobban a félbevágott gyümölcs mutatja.
A füge több hullámban terem, nálunk biztonsággal az első érik be, kivételesen meleg években esetleg a második, de a harmadik, legbőségesebb terméshullámra csak a Földközi-tenger mellékén, a növény természetes élőhelyén lehet számítani. A gyümölcs tápértéke magas, de enyhén hashajtó hatású. A növény több részéből készítenek az emésztőrendszerre, a légutakra és a cukorbetegségre ható gyógyszert. A hajtások sérüléseiből csordogáló tejnedv hagyományosan használt fájdalomcsillapító.
Kertészeti szempontból a füge inkább tekinthető érdekességnek, mint dísznövénynek. Gondozása nem okoz nehézséget, csak az esetlegesen visszafagyó ágakat kell levágni, és ősszel avarral betakarni a fiatal példányok tövét. A gyümölcstermés mennyisége szempontjából elmarad sok más fafajé mögött, mégis kedvelt és gyakran ültetett növény.

(Barta)