Emlékezni, megőrizni

Bajor Gizi, Szabó Lőrinc, Jókai Mór, Barabás Miklós és Simándy József. Öt nagyszerű művész – öt különböző, mégis hasonló kiállítás várja a kultúrára éhes látogatókat a MOM-ban.
Színház az egész világ, és színész benne minden férfi és nő – de Bajor Gizi csak egy van. Százezer koronás fésülködőasztal foglal helyet a díva muzeális világában. A hölgyek szívesen nézegetik az asztalka szimbolikus tükrét, mert onnan a gyönyörű színésznő kacsint vissza, kihasználva beszédes mimikáját.
Lóci-versek, idézetek és írógép. Szabó Lőrinc szobájában mindenki magáénak érzi az irodalmat. Míg a felnőttek a remekművekben gyönyörködnek, addig a gyerekek az ismert Kicsi vagyok én című vers alapján rajzolhatnak valami szépet, és álmodozhatnak arról, milyen jó lenne például híres festőnek lenni...
Senki nem születik Barabás Miklósnak, de talán néhány trükköt eltanulhatunk tőle, ha helyet foglalunk az ő "szobájában". A kényelmes, rusztikus székekben ülve nézegethetjük a festővászonra kivetített képeket. A művészi élményből egy ismert hang hív át a másik terembe: „Hazám, hazám, te mindenem..."
A dallamot követve Simándy József életében találja magát a kíváncsiskodó. Nagylemezek, képek, filmek, könyvek adják a színtér kellékeit – és egy valódi rajongó. Báthory Béla tízéves kora óta gyűjt mindent, ami Simándy Józseffel kapcsolatos, a művész özvegyét pedig igaz barátként őrzi szívében. Szívesen mesél „Bánk bánról”.
A tárlat megrendezése előtt rövid közvélemény-kutatást végzett. Több járókelőt megkérdezett, ismerik-e Bajor Gizit, Blaha Lujzát vagy Latinovits Zoltánt. A válasz olykor határozott volt, máskor kevésbé az. Aztán jött Simándy József. Róla már alig, vagy egyáltalán nem tudott senki semmit. A színész, aki szembement az árral, a kezdetek kezdetén udvarokat söprögetett, és ahogy szinte mindenki, közben énekelt. Ő nem a csendért született, és a némaság szerencsére nem is volt a barátja. Minden fellépésére készült, hangonként kritizálta és javította magát a sok századik előadás előtt is. Simándy József 1997-ben hunyt el, és – az ismert író szavait kölcsönvéve – igazi aranyember volt.
Jókai Mórt a legtöbben az iskolából, a kötelező olvasmányokból ismerik. „Az emlékezet a leghosszabb betegség, mert annak az idő a gyógyszere” – mondta egykor az író. Bizony, felnőttkorukra sokan megfeledkeznek Tímár Mihályról és a többi Jókai-hősről. A válogatáson idézetek és képek mesélnek róluk és alkotójukról.
A kiállítások – amelyekről véleményt is lehet írni egy hatalmas vendégkönyvbe, természetesen pennával – december végéig várják a vendégeket. Érdemes előtte a 319-9854-es telefonszámon érdeklődni, mivel a különböző rendezvények miatt előfordulhat, hogy nem minden terem látogatható.

Boussebaa Mimi