Lollini Fotókabin: kedves fesztiválemlék - Szeptember 24–25. 10.00–14.00
Az alapötlet már ősapáink életében is mosolyt fakasztott. Minden vásárban létezett egy sarok, ahol Hófehérke, Muszkli Miska, vagy éppen Popeye, a tengerész életvidám alakja állt furnérra festve, az arc helye kivágva. A látogató a nyílásba illesztette a fejét, kattant a fotografáló masina gombja, és az illető gazdagabb lett egy bohókás pillanat emlékével. A Lollini Fotókabin standja e hagyományt varázsolja újjá a Hegyvidéki Ősz két napján.
– Minden művészeti ágnak vannak rejtett oldalai, csupán a nézőpontot, a megközelítést kell újra kitalálni, hogy felfedezzük azokat – mondja Mihálszky Helga Petra grafikusművész, a Lollini-vállalkozás „egyik fele”. – Mi kell mindehhez? Friss szem, fantáziadús szemlélet.
– És merészség – teszi hozzá az örökké mosolygó partner, Pongrátz Anita fotóművész. – Merj más lenni, legyen bátorságod túllépni a sablonokon!
Mielőtt bárki is legyintene, hogy mindez sok hűhó egy felfényezett „vásári” attrakció miatt, nyilvánvaló, az alap, amire a Lollini Stúdió alkotó munkája épül, nagyon is komoly.
A fotókabin – amellyel a látogatók szombaton a biopiacon, vasárnap a Gesztenyés kertben találkozhatnak – népszerű, de nem egyedülálló „terméke” a grafikus–fotós párosnak. A múlt évben például Helga Petra magyar fürdőturizmust promotáló reklámgrafikái bejárták a nagyvilágot, míg Anita „beszélő” fotómontázsai a legnagyobb magyar telefonszolgáltató révén ismertek országszerte.
Újonnan elfoglalt „birodalmukban” ülünk, a Gellért-hegy oldalában, két hatalmas helyiség, fehér falak, ragyogó, délelőtti napsütés. A sarkokban kupacban hever a még fel nem állított, be nem üzemelt felszerelés, az egyik falon a majdani logó előrajza, a mikrofon egy felfordított szállítóládán kuporog. A két fiatalasszony vidáman éli meg a költözködés lázát.
– Egy éven át kutattunk, mire rábukkantunk a megfelelő helyre – árulja el Anita, majd diadalmasan felteszi a kezét. – Most már van közös stúdiónk, és megvalósíthatunk mindent, amit korábban elterveztünk.
Mit jelent a művészi közösség egy grafikus és egy fotós között, vagyis mire vállalkoztak a Lollini Stúdió alapításával? – faggatom Helga Petrát.
– Dolgozunk nagyvállalatoknak és egyéni megrendelőknek egyaránt. Ami közös a termékünkben, az a grafika és a fotó összeolvadása, harmóniája. A kettő együtt adja az egészet, néha a grafika több, máskor a fotó. Ugyanakkor nem vagyunk egymáshoz kötözve. Ha rendezvényfotózásról van szó, Anita megy, amennyiben arculatformálásra, vagy weboldaltervezésre kapunk megbízást, az grafikai feladat.
Rákérdezek a Lollini Fotókabin nevű „termék” pontosabb szerepére a Hegyvidéki Ősz hétvégéjén. A páros egymást váltva magyarázza, hogy az alkalomhoz illő háttereket készítenek elő, s azok keretében bárki ingyen lefényképeztetheti magát, a gyerekeit. A képeket egy később megnevezett közösségi oldalról szabadon le lehet tölteni.
– Azt szeretnénk, hogy mindenkinek maradjon egy kedves emléke a fesztiválról – mondja Helga Petra. – Külön fala lesz a gyerekeknek és a felnőtteknek.
– A biopiacon például megkérjük a vásárlókat, a felállított fotógrafika előtt pózoljanak az általuk vásárolt biotermékkel – teszi hozzá Anita. – Ez egyben kitűnő tanulmány is lehet a számunkra… Talán ráébresztjük a rendszeres vásárlókat, hogy a biopiac érdekes és értékes közösségi hely is.
Ez utóbbi mindkettőjük szívügye, hiszen egyöntetűen hegyvidéki gyökerekre hivatkoznak. A kerületben élnek, tanulmányaik jelentős részét is jól ismert helyi iskolákban végezték, s ebben osztoznak gyermekeik is. A férjeik úgyszintén ifjúkori barátok, így sokszor lehet együtt látni a két családot séta közben a Normafa környékén…
S. D. Gy.