Szellem anya meséi

Gyügyi Ödön festőművész a Varjú becenévre hallgat, ezért is visszatérő motívuma e madár, csakúgy, mint a sámánista hitvilág jellemző alakjai. Képeiből válogatás nyílt a polgármesteri hivatal folyosógalériájában.
A művész életében kisgyerekkorától a legfontosabb kifejezési mód a rajzolás – avatott be minket a megnyitón Fonti Krisztina alpolgármester. Ennek révén beszéli – azaz rajzolja, festi – ki magából félelmeit, szorongásait, fejezi ki érzelmeit, gondolatait. A roma származású Gyügyi Ödön egyes képein a cigány eredettörténet ismerhető fel, többségükön azonban a sámánvilághoz való lelki kötődés tükröződik.
A művek nem azért szerepelhetnek egy kiállításon, mert roma festő alkotásai, hanem azért, mert jók – jelentette ki Balog Zoltán, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium esélyegyenlőségért felelős államtitkára. "Az alkotók származás szerinti besorolása csak egyfajta roma művészeti gettó létrejöttét segítené" – tette hozzá. Emiatt is érzi át Gyügyi Ödön szavainak súlyát, amikor azt írja önmagáról, hogy az amúgy nagyon jelentős berlini és stockholmi kiállítása után azért az Operaház Vörös Szalonjában megrendezett tárlata volt a legfontosabb, mert „oda nem cigányként, hanem alkotóként” hívták meg.
Az államtitkár arra emlékeztetett, hogy mindnyájan egyfajta burokkal vesszük körül magunkat, ami ugyan véd bennünket a külvilágtól, de el is választ. E burkot két dolog képes erőteljesen feltörni: az egyik a művészet, a másik a lenéző rosszindulat. A kettő közül a művészet az, ami – az alkotások révén – olyan ajtókat nyit meg, amelyeken át ismeretlen emberekhez is el lehet jutni.

A. I.