Egyszerűen – helyesen
A helyesírás-tanításra kidolgozott új módszeréről beszélgettünk Kardos Eszter tanítónővel, aki szerint nem az a legfontosabb, hogy a nyelvtani szabályokat megtanulja a gyerek, sokkal inkább arra helyezné a hangsúlyt, hogy helyesen tudjon írni. Mint a tanítónő elmondta, az új módszerrel gyakoroltatott korrepetáltjainak a köre bővíthető.
Tanulmánya a bevett gyakorlathoz képest merőben új oktatási módszert javasol, a helyesírás tanítását talán nem is megreformálja, inkább leegyszerűsíti.
– Ez tényleg így van. Pályafutásom során ugyanis azt tapasztaltam, hogy az a gyerek, aki eleve jól írja le a szavakat, a nyelvtani szabályokkal is könnyebben megbarátkozik, míg az, aki nem tud helyesen írni, a szabályok bemagolása révén sem boldogul könnyebben.
Valahogy azért mégis meg kell tanítani, mit hogyan kell helyesen leírni, s talán az sem érdektelen, hogy miért kell így...
– Csak az iskolapadban tűnik fontosnak, hogy milyen szabályokat kell követni. A végeredményben, azaz a leírt szövegben majdhogynem teljesen mindegy, hogy valaki ismeri-e a grammatikai szabályokat, csak azt nézik, ami a papírra – vagy képernyőre – kerül. Teszem azt, valaki megír egy levelet, mindegy, hogy hivatalosat vagy magántermészetűt, eleve kialakít önmagáról valamilyen képet azzal, hogy helyesen írta-e, vagy sem. Az én módszerem abban segít, hogy senkinek ne kelljen hátrányt szenvednie amiatt, hogy esetleg nincs érzéke a nyelvtanhoz.
Mi a módszer lényege?
– Röviden szeletelő–összerakó–szemléltető módszernek nevezem. A helyesírási problémák többségének az oka, mint tudjuk, a szó kiejtett és leírt változata közötti eltérés. A nyelvtan tudománya, hogy megindokolja, miért kell egy szót adott módon, a kiejtéstől eltérően írni, magyarázatot fűz mindehhez. Nem szavanként, természetesen, hanem a grammatika rendszere szerinti csoportosításban taglalja a felszólító mód, a hasonulás, a hosszú magánhangzók írását, s még hosszan sorolhatnám. Ez az információhalmaz nem ritkán sok egy gyereknek. Azt tapasztaltam, hogy könnyebben boldogul a helyesírással, ha diktálás közben nem a szabályok után kutat az emlékezetében, hanem az odaillő betűk helyes sorrendjét gyakorolja be.
Mondana erre példát is?
– Hogyne, szemléltetve ez is érthetőbb. Mi például magától értetődőnek tartjuk, hogy, teszem azt, a mennyi szóban hosszú nny van. Indoklásként a két n és az y leírásához csak annyit fűzünk hozzá: hosszú nny. De ha már hallottuk, hogy a helyesírással hadilábon álló gyerek mivel képes indokolni, miért írta rosszul – például így: menji – a szót, beláthatjuk, ami nekünk természetes, az a bizonytalankodónak nem segít, mert nem találja az odaillő szabályt. Ha segíteni szeretnénk, a legegyszerűbb módszert kell keresnünk: az érzékelést. Tanulja meg úgy a szavakat, ahogyan le kell írni – hangonként hangsúlyozva a leírandó betűket! Így például az adjatok szót kisebb eséllyel írja le aggyatok-nak, mert külön-külön mondja ki az a, d, j, a, t, o, k hangokat. Ha ez a gyakorlási eljárás rendszeressé válik, megszokja, melyik szót hogyan kell leírni, és akkor később sem lesz vele gondja.
Az előbb szeletelő–összerakó–szemléltető módszert említett. Ez pontosan mit jelent?
– A szófelbontó gyakorlási módszer azon alapul, hogy a gyerek megjegyzi a betűsort – ahogyan azt már az előbb is mondtam. Élmény ezt megtapasztalni az otthon gyakoroltató szülőnek is, de főleg a helyesírással addig sokat küszködő kisgyereknek. Azt követően, hogy az elemeire bontott hangsort szóként leírja, már össze is rakta. Hogy mindez még könnyebben rögzüljön, segítségünkre lehet a szemléltetés képekkel, rajzokkal, ábrákkal.
Vagyis újabb érzékszerv bevonásával – mint a nyelvtanításban...
– A leírt anyanyelv is nyelv! Persze hogy minél több oldalról támasztjuk meg a helyes használatát. Fontos a szemléltetés – illusztrált szókártyákkal, feliratos fotókkal, képes táblázatokkal. Ami új: fokozhatjuk a gyerek kedvét, egyrészt úgy, ha ezeket a szemléltető eszközöket maga készítheti el. Másrészt az is hasznos, például visszatérő, makacs hiba esetén, hogy a jól leírt szót a neki kedves illusztráció társaságában folyamatosan szem előtt hagyjuk, például a szobájában.
Azt mondta a beszélgetésünk előtt, hogy az új módszerrel gyakoroltatott korrepetáltjainak a köre bővíthető. Hogy lehet ezt az igényt jelezni önnek?
– A legegyszerűbb, ha küldenek pár sort a nyelvtan.tanarneni@ymail.com címre.
Van arra valamilyen adata, hogy eddig mennyi gyereket tanított meg a módszerével helyesen írni?
– Mivel egyetlen bevett tantervnek sem része, a tanórákon nem alkalmaztam, csak a korrepetálásokon. Ezeken több tucat gyerek helyesírását sikerült korrigálnom, sőt, még felnőtteknek is tudtam segíteni. Ahogy az elején mondta: én tényleg nem reformáltam meg semmit, csupán leegyszerűsítettem azt, ami sok gyereknek nagyon bonyolult. Remélem, lesznek, akiknek ez a beszélgetés is a hasznukra válik!
A. I.