Ünnepi díszek asztalra, falra, karácsonyfa alá

Adventi koszorú

A karácsony előtti időszak elmaradhatatlan dísze az adventi koszorú. A magába visszatérő koszorú évezredes jelképe beépült az ünnepvárás szimbolikájába.
Az ezt alkotó évelő növények a természet közelgő újjászületésének reményét sugallják, a gyertyák pedig fényt visznek az év legsötétebb, legbarátságtalanabb időszakába. A hagyomány szerint a gyertyák követik a karácsonyi liturgia lila színét, kivéve a harmadikat, amelyik rózsaszín. Ezt szokás meggyújtani advent harmadik vasárnapján, az öröm vasárnapján, amikor az ünnepvárás visszafogott, magába néző időszakát egy napra a Megváltó eljövetelének közeledte feletti vidámság váltja fel.
A koszorú alapja rendszerint a virágkereskedésekben, kertészetekben megvásárolható kötözött szalma-vagy mohakoszorú. Erre kerülnek a fenyő-, vagy más örökzöld ágak. Legegyszerűbben vékony, de merev drótból hajlított U-alakú tűkkel rögzíthetjük őket.
Lehetőleg alacsony, nem csepegő gyertyákat válasszunk rájuk! Alulról szúrjuk a viaszba a felmelegített, egyenes drótdarabokat, a viasz megkötése után ezekkel könnyen rögzíthetjük a gyertyákat. Hagyományosan a gyertyák egymástól azonos távolságra kerülnek, de újabban gyakran látni párosával elhelyezetteket is (csak arra vigyázzunk, hogy ne olvasszák el egymást).
Az utolsó feladat a díszítés. Ízlésünknek megfelelően gyakorlatilag korlátlanok a lehetőségek; használhatunk előre gyártott díszeket, növényi anyagokat (tobozokat, fűszereket, terméseket, ágakat, leveleket stb.) természetes színben vagy festve, és persze szalagokat.

Adventi kalendárium

Főleg a gyerekeknek okoz örömet apró ajándékokkal kiegészíteni az ünnepvárást. Ezt kínálja a Nyugat-Európában rendkívül népszerű adventi kalendárium, amely december elsejétől minden napra rejteget valami apróságot, édességet.
A „gyári” naptárakban kis ablakok mögött bújik meg a meglepetés. Aki azonban kedvet érez hozzá, saját maga is elkészítheti kalendáriumát. A nagyobb ügyességet igénylő és évről évre használható megoldások mellett szép dísze lehet a lakásnak az ágakból és arra aggatott papírtölcsérekből, borítékokból vagy tasakokból álló naptár is.
Használhatunk bogyókkal berakódott – és tüskéitől megfosztott – csipkeágat, de a gyümölcsfák lassan kihajtó ágai is szépek. A legegyszerűbb örökzöldeket választani, amelyek hangulatukban jól kapcsolódnak az ünnephez, és általában kibírnak négy hetet a lakásban.
A tasakokat készíthetjük színes csomagolópapírból, vagy egyszerű és elegáns fehérből. A méretnél gondoljunk a beléjük kerülő apróságokra! Egyszerű és csinos lesz a naptárunk, ha a tasakokat színes szalaggal lógatjuk az ágakra. Válasszunk a csomagokhoz, vagy az ágakhoz – esetleg más lakásdíszekhez – jól illő szalagszíneket.

Luca-búza

Luca napja – december 13-a – réges-régen jeles ünnep. Az egyház ekkor emlékezik meg a szicíliai szent Luciáról, aki a 4. század elején vértanúhalált halt hitéért. A szenthez kapcsolódó legendák szerint halála előtt a fejedelem megpróbálta őt pogány bálványok előtti áldozatbemutatásra kényszeríteni és megszégyeníteni, de még ötven ökörrel sem tudta elvonszolni az ellenszegülő lányt.
A szent neve a fény szóból származik, ezért lett a középkorban az év legsötétebbjének tartott napon az ünnepe. A magyar hagyományban ugyanez a nap Luca napja. Luca asszony egy a múltba vesző alakú, rontást hozó boszorkány volt. Napjához – a közismert, lassan készülő boszorkánykereső széken kívül – rengeteg népszokás kötődik. Ekkor vetettek cserépbe búzát, ami karácsonyra hajtott ki. Bár a termésre már nem következtetnek belőle, ma is sokan tartják a szokást, és szépen díszített cserépben teszik a fa alá a gyönyörű, friss búzát.
Régen faluhelyen ettől a naptól karácsonyig az időjárást is figyelték. Minden nap a következő év egy hónapjának felelt meg. Ha szép idő volt aznap, akkor az adott hónapban is kegyes időjárásban lehetett bízni.
A saját magunk készítette díszek az esztétikai élmény mellett abban is segítenek, hogy a hétköznapok tolakodó ügyei között gondolatainkban helyet szorítsunk a közelgő ünnepnek.

(Barta)