„A szeretet a legfontosabb”
Bár a kerület szociális ellátórendszerének valamennyi munkatársa méltó a Hegyvidéken élők elismerésére, közülük minden évben csupán egyvalaki kaphatja meg az önkormányzat Szociális Ellátásért Díját. Idén a képviselő-testület úgy határozott, hogy a Normafa Gondozási Központban működő idősek klubját vezető Kornfeld Anette szolgált rá leginkább a közösség háláját kifejező kitüntetésre. A díjazottal beszélgettünk.
Azt szokták mondani, hogy a segítő munka olyan hivatás, amit nem kell keresni, mert magától rátalál az emberre. Önnel is ez történt?
– Ezen még nem gondolkodtam, de most, hogy megkérdezte, azt hiszem, igen! A Hegyvidéken születtem, az óvoda után a Németvölgyi Általános Iskolába, aztán a Táncsics Mihály Gimnáziumba jártam. Később sok mindennel foglalkoztam, kerestem az utamat, de a szociális pálya sokáig elkerült – nyugodtan mondhatom, eszembe sem jutott, hogy egyszer időseknek segítek majd. Az életem azonban úgy hozta, hogy felnőttfejjel elvégeztem egy ápolónői képzést, így kerültem a Normafa Gondozási Központba, először még gyakornokként mint gondozónő. Megszerettem a munkát, a környezetet és a kollégákat, ezért is mondtam azonnal igent, amikor megkérdezték, lenne-e kedvem végleg maradni. Ez 1993-ban történt.
Hogyan lett az idősek klubjának vezetője?
– Igyekeztem képezni magam, először szociális gondozó és ápoló képesítést szereztem, majd elvégeztem a szociális gondozó és szervező emelt szintű képzést. A gondozási központ keretében működő idősek klubjának vezetésére 2002-ben kaptam lehetőséget, és boldogan elvállaltam.
Mi a klubvezető feladata?
– Hivatalosan az idősek ellátása, a szabadidejük hasznos eltöltésében való közreműködés, aminek során kiemelt szerepe van az idősekkel való törődésnek. A klubéletet leginkább egy baráti társasághoz tudnám hasonlítani, olyan hely ez, ahová mindenki a saját elhatározásából jön. A tartalmas együttlétekhez a programok, a rendkívül népszerű előadás-sorozatok, a kirándulások, a múzeum- és intézménylátogatások is hozzájárulnak. Ezek a reményeim szerint még jobban összekovácsolják a közösséget.
Idősebb korban elkerülhetetlen bizonyos fokú mentális és fizikai hanyatlás. A klub szerepet tud vállalni a folyamat lassításában?
– Valójában az összes programunknak az a lényege, hogy szellemileg és testileg is megmozgassa az időseket. Hetente egyszer jön hozzánk egy mentálhigiénés szakember, aki csoportosan és egyénileg is foglalkozik a klubtagokkal. Ezt a célt szolgálják az egészségvédelmi előadásaink is. Mivel sokan nem szólnak a problémájukról, az a dolgunk, hogy észrevegyük és segítsünk megoldani a lelki és testi bajokat. A fizikai karbantartásról a gyógytorna gondoskodik, a heti két foglalkozáson összesen huszonöten vesznek részt. A közös torna többeket arra ösztönzött, hogy elkezdjenek nordic walking-sétákat tenni a Normafánál. Ez is egy olyan kezdeményezés, ami hozzájárul a társas kapcsolatok erősítéséhez.
Mit tekint ön sikernek ebben a hivatásban?
– A szeretet a legfontosabb, amit adni és kapni is ugyanolyan jó érzés. A hozzánk járó idősek mindig elismeréssel szólnak a munkánkról, már-már családtagnak tekintenek minket. Szerencsésnek érzem magam, mert számomra ez megadatott – azt hiszem, ez a legnagyobb siker, amit klubvezetőként elérhettem.
Milyen tervei vannak?
– Szeretnék új tematikájú előadás-sorozatokat indítani, erre ugyanis komoly igény mutatkozik, hiszen most is telt házzal zajlanak a programok. Visszatérően felmerül az idősek körében, hogy szívesen elmennének többnapos kirándulásokra. A mindezekhez szükséges forrásokat az önkormányzat támogatása biztosítja.
Hogyan foglalná össze az idősek klubjának ars poeticáját?
– Fontosnak tartom, hogy az időseket felnőttként kezeljük, hogy tisztelettel tekintsünk a hozzánk forduló emberekre. A klub olyan támogató közösség, amelyben erősödhetnek a tagok közötti barátságok, a személyes kapcsolatok. Nagy öröm a számunkra, ha a nálunk összeismerkedők a klubon kívül is találkoznak, összejárnak – valójában ez az idősek klubjának legfontosabb küldetése: hogy oldja a magányt, értelmet adjon az idősebb emberek életének, mindennapjainak. Ha ezt sikerül elérni, már nem dolgoztunk hiába.
Az időskori magány különösen az ünnepek idején jelent súlyos terhet az egyedül élők számára. Hogyan tudják mégis széppé tenni a karácsonyt?
– Az idős, egyedül élő emberek számára szeretteik elvesztése miatt az ünnepek különös jelentőséggel bírnak – főképpen a karácsony. Ezt a nehéz időszakot igyekszünk megkönnyíteni, meghitté tenni. Adventkor koszorút, fenyődíszeket készítünk. A karácsonyi ünnepségünkön az idei esztendőben a Normafa-óvodások kedveskednek műsorral, valamint a Kós Károly iskola zenetagozatos diákjainak hangversenye teszi még bensőségesebbé a közösen eltöltött délutánt. A gondozási központ ajándékcsomaggal lepi meg a klubtagokat. A dolgozók, szociális gondozók és segítőik fokozott odafigyelése, törődése mellett a közösség támogató ereje ad biztonságot és szeretetet, amiért hálásak a hozzánk járó idős emberek.
Knp.