Gyógy- és dísznövények palántanevelése
Ilyenkor, a tél utolsó hónapjában, amikor már érezni a kikelet közeledtét, minden kertbarátot elfog a csillapíthatatlan tettvágy. De jó lenne végre újra ásót, kapát ragadni, vagy metszőollóval a kézben járni-kelni a kertben! Ennek még nincs itt az ideje, de a palántaneveléssel már most meg lehet alapozni a virág-, fűszer- és gyógynövényáradatot, legyen szó tágas kertről, teraszról, vagy akár csak egy néhány tenyérnyi ablakpárkányról.
A palántanevelés ízig-vérig kertészkedés, hiszen egyetlen célja, hogy a természet adta szezont megnyújtva a tavasztól őszig tartó tenyészidőszakot még jobban, intenzívebben ki lehessen használni. A palánták szobai előnevelésével ugyanis tavasszal nem gyámoltalan magok kerülnek a felmelegedő talajba, hanem életerős – néhány hetes, vagy akár hónapos – növénykék, amelyek azonnal bontják virágaikat, és nem vesztegetnek további heteket a levelek nevelgetésére.
Persze a legegyszerűbb, ha a palántákat készen vásároljuk meg, hiszen akkor nem kell a nevelésükkel vesződni, de ezzel elvesztjük azt az élményt, amit a növekedésük látványa jelent. Elmarad a tervezgetés, a vetőmagok beszerzése és a neveléssel megszerezhető tapasztalat is.
Ráadásul amennyiben a megvásárolható palántákra hagyatkozunk, a pénztárcánk mellett az aktuális kínálat is erősen korlátozza a lehetőségeinket. Azaz végül is nem az kerül a ládákba, cserepekbe és ágyásokba, amit eltervezünk, hanem az, amit az adott pillanatban az adott kertészetekben kapni lehet. Ha szerencsénk van, váratlanul gazdag választékba botlunk, ha viszont nem, akkor őszig szomorkodhatunk az egyhangú, ötlettelen összeállítások láttán.
Tervezés
A palántanevelés a tervezéssel kezdődik. El kell dönteni, hogy hova milyen növényeket szeretnénk ültetni, és ami még ennél is nehezebb lehet: hány tőre van szükség. A csírázás, növekedés során biztosan lesz veszteség, ezért a szükségesnél több magot kell elvetni, de ha feleslegesen sokat nevelünk, végül saját magunkat hozzuk nehéz helyzetbe. A cseperedő növényeket egyetlen kertbarát sem dobja ki, de mindet elültetni vagy elajándékozni sincs mindig lehetőség…
Ha a katalógusok, fényképek nézegetése és az internet képtáraiban eltöltött órák során kialakul a vetésterv, akkor be kell szerezni a vetőmagokat. A legegyszerűbb a saját magunk által gyűjtött, szárított és tárolt magokra alapozni. Hasznos lehet a kertészetekben, áruházakban ilyenkor feltűnő konzolok készleteinek átböngészése is, de a legdivatosabb, legújabb és legkülönlegesebb fajok és fajták magjait csak – akár külföldi – rendelésekkel lehet beszerezni, s ezek bizony hetekig is utazgathatnak, mielőtt a postaládánkig elérnek.
Ez az idő elég az edények beszerzésére. Hogy kisebb edényekbe (tejfölös poharakba) vagy ládákba vessünk, alapvetően közömbös a növények szempontjából, annál több vitát vált ki az egyik vagy másik oldalon elkötelezett kertészek között. A kis edények kezelése körülményesebb, viszont az egyes tövek jobban elkülönülnek, védettebbek. A nagyobbakban könnyebb mennyiségi termelést folytatni.
Vetés
A vetés előtt fontos az edények lehetőségekhez képest legalaposabb tisztítása és az ültetőföld beszerzése. Érdemes homokos, laza keveréket vásárolni, vagy készíteni, amiben a víz könnyen mozog, így elkerülhető a friss gyökerekre veszélyes rothadás kialakulása. A lazítás érdekében javasolják a minden szempontból semleges, fehér perlitgolyók bekeverését is.
A földdel töltött edényeket érdemes beöntözni és állni hagyni a magvetés előtt. Sok, különösen trópusi, szubtrópusi származású növény magja csak szokatlan természeti hatások után csírázik. Érdemes utánanézni, hogy az áhított növény magjait nem kell-e áztatni, forrázni, vagy éppenséggel kicsit megrepeszteni vetés előtt.
A vetést a magok mérete határozza meg. Az apró magokat a föld felszínére kell szórni, lehetőleg egyenletesen, a nagyobbakat általában az átmérőjük másfélszeresének megfelelő földréteg alá kell elvetni. Itt is vannak azonban különcök, amelyek csak fényen vagy csak sötétben csíráznak. Az ilyen magokat a fajra jellemző módon lehet csírázásra bírni.
Várakozás
Végül jön a legnehezebb időszak: a türelmes várakozás. A kész és látszólag élettelen magágyakat finoman öntözgetve kell kivárni, amíg megjelennek az első csírák. Ez egy-két naptól akár hónapokig is elhúzódhat. Utána viszont már a kis növények fejlődése nyújt biztatást az ápolásban.
Mindig fontos a magas páratartalom és a fény. Ezek hiányában a csíranövények kiszáradnak vagy megnyúlnak, és sosem fejlődik belőlük életerős növény. Ha mindent jól csináltunk, akkor – különösen a szórt vetésnél – hirtelen túlzottan sok növény indul fejlődésnek. Ezeket vagy egyesével kell átültetni, vagy ki kell ritkítani annyira, hogy a megmaradó növények akadálytalanul fejlődhessenek. A kevés itt is többnek bizonyulhat, mert ha túlontúl engedékenyek vagyunk, a sok palánta egymást gátolja majd a fejlődésben.
A palántanevelés 4-6 hetes időszaka akkor ér véget és mutatja meg sikerét, amikor április végén, május elején a szobában nevelt növények végleges helyükre kerülnek a kertben, erkélyládában vagy egy cserépben az ablakpárkányon.
(Barta)