Karrier komédia a MOM színpadán

Amikor telefonon megbeszéltük, hogy egy Nagyenyed utcai üzletben találkozzunk, bevallom, kicsit elbizonytalanodtam, jó számot hívtam-e, mit értettem félre, különösen amikor azt mondta, áruért kell mennie.

– Semmit – kezdte a beszélgetést nevetve Bodrogi Attila színművész, a Karrier komédia szereplője. – Mindkettőt csinálom, és nagyon élvezem is. Több futó darabban játszom most, a győri társulatnak állandó vendégművésze vagyok, mégis nekünk, színészeknek is egyre kevesebb a munkánk, a sárga csekkeket viszont be kell fizetni. Mivel a cégnek, amelynek a termékeit árusítjuk, több mint tíz éve én készítem a reklámfilmjei magyar változatát, szinte adta magát a lehetőség, hogy valami egészen újba kezdjek, és mivel hegyvidéki vagyok, magától értetődött, hogy itt nyissunk boltot, ahol eddig nem volt ilyen.

Mindez kicsit még idézi is azt a világot, amit a Karrier komédiából ismerhet meg – vagy fel – a néző: a pénz uralmát.

– Igen, azt a fajta kiszolgáltatottságot mind ismerjük, amit akár a jövedelemszerzés kényszere, akár a hatalmi pozícióért harcoló főnökök idéznek elő. A darabban is látható multik olyan munkáltatói stílust vezettek be nálunk is, ami kihat már más munkaterületekre, akár a televíziós műsorok készítésére is.

Egyszer Zenthe Ferenc állítólag azt mondta, hogy két veszély leselkedhet egy kezdő színészre: ha hívják egy sorozatba játszani, és ha nem.

– Ehhez, persze, sorozat is kell. A Tenkes kapitánya és a Bors például ilyen volt, sőt még a Szomszédok is, de a ma futókban szinte mindegy, hogy szólal meg.

Véletlen, hogy négy olyan művész játékát láthatjuk a Karrier komédiában, akit tévésorozatokban ismerhetett meg a közönség? Ön például mindkét kereskedelmi csatorna napi sorozatában feltűnt már, az egyikben Sághy Tamás is állandó szereplő, Ivancsics Ilonát generációk ismerték meg a Szomszédokból…

– ... és Incze József is játszott hasonlóban, de nem hiszem, hogy ez választási szempont volt. A Vidám Színpadon kezdtem a pályámat, azóta számos vígjátékban, operettben, musicalben szerepeltem már, ezért is örültem nagyon, amikor Márton András rendező a darabba hívott. Egyébként mindannyian Budán vagy Buda környékén lakunk, a feladatunknak tekintjük, hogy Budának is legyen igazi színháza.

Igaz, amit mondanak, hogy a könnyű műfaj valójában igen nehéz?

– Igen, igaz. A Karrier komédia egy kortárs amerikai darab, nemcsak nevettet, de nagyon el is gondolkodtat, és ehhez nem elég az olcsó humor. Tudja, akciófilmet, vagy kórházsorozatot nagyon egyszerűen össze lehet rakni jól bevált panelekből. De ahhoz igazi tehetség kell, hogy egy igényes két felvonásos darabot megírjon valaki.

És megrendezzen, vagy eljátsszon…

– Ahhoz is.

Ahogy beszél róla, érezhető, hogy nagyon szereti ezt a darabot.

– Így van! Mert miközben a néző kacag a különböző szituációkon, karaktereken, felismeri a saját munkahelyét, vagy ismeretségi köre kapcsolatrendszereit. A humor által szembesíti azzal, hogy miben élünk. Épp ezért vannak benne igazán torokszorító pillanatok is. Másfél éve fut a darab, sok helyen bemutattuk már, és mindenütt jól fogadták. Nemrégiben például Komlón, a valaha bányászatból élt városban is, pedig, ha minden igaz, ott még multik sincsenek – csak emberi kapcsolatok, beosztott–főnök viszonyok.

Reméljük, a hegyvidéki közönség is szeretni fogja.

– Reméljük! Nagyon örülök, hogy itt is előadjuk, mert korábban mindig értetlenül álltam az előtt, hogy itt ez a gyönyörű, nagy kerület, magas kulturális nívóval, még sincs színháza. Aztán szerencsére a régi igény, a lehetőség és a szándék találkozott, és létrehozta a TheátruMOM-ot.

*

Ősszel debütált a MOM Színház, Karinthy két egyfelvonásosával várta a hegyvidéki közönséget. Milyen sikerrel? – kérdeztük Hambuch Gerdától, a MOM Kulturális Központ vezetőjétől.

– A premierre megtelt a nézőtér, és a következő előadások is sikeresek voltak. A darab- és színészválasztás egyaránt telitalálatnak bizonyult egy színházi évad beindításához. Szervezői szempontból nagy megelégedéssel nyugtáztuk, mekkora érdeklődés kíséri a közös kezdeményezést, hiszen igen nehéz Budán színházba csábítani az embereket. Le kell bontani a fejükben azt a berögződést, hogy színházba járni csak Pesten lehet. A TheátruMOM elindításával szeretnénk bebizonyítani, hogy igenis van létjogosultsága a kezdeményezésünknek.

Mi a véleménye az embereknek arról, hogy befogadó színházként is működik a MOM?

– Esetünkben kicsit többről van szó, hiszen egyfajta színházszakmai műhelymunkáról is beszélhetünk. A TheátruMOM kevesebb ugyan, mint egy hagyományos kőszínházi működés, de több, mint befogadó színház, hiszen Márton András művészeti vezetőként a maga által kialakított szakmai koncepció szerint állít össze egy évadot.

Mennyire várja a közönség az új darabot?

– Szikrázó humort és kacagást ígér Márton András rendező. Szeretnénk kedvezni a Hegyvidéken élő polgároknak azzal, hogy az előadásokra a Hegyvidék Kártyával rendelkezőknek tízszázalékos engedményt adunk, de érdemes érdeklődni a csoportos kedvezményekről is. Szervezőként azt remélem, hogy erre az előadásra is megtelik a színházterem.

Antal Ildikó