Madárodú-ábécé: a kicsiktől a különcökig

Hazánk madárfajaiból csak a harkályok képesek saját maguk számára odút építeni. Az elkészülő lakhelyeket azonban rajtuk kívül is rengeteg madár és más állatfaj (pele, denevér, rovar stb.) használja előszeretettel.
Kertjeinkben – és művelt erdeinkben is – az idős, korhadó fák száma elenyésző, így kevés lehetőség marad az odúkészítésre. A hiányt azonban egyszerűen pótolhatjuk mesterséges odúk kihelyezésével, amelyek a madarak számára pontosan ugyanannyira csábítók, mint a harkály vájta fészkelő hely. A madarászok az odúkat az ábécé betűivel jelölik, a továbbiakban mi is ezt a kategorizálást követjük.

„A” a legkisebbeknek

Ennek az odúfajtának az alapterülete 10x10 centiméter, a berepülő nyílásának átmérője pedig 25-27 milliméter. Alapnak azért nevezhető, mert a hegyvidéki kertek legsebezhetőbb madarai számára kínál fészkelési lehetőséget. Ilyen odút választ például a kék cinke. A kis testű madarak szempontjából a szűk nyílás védelmet nyújt a konkurenciát jelentő, erőteljesebb testfelépítésű madarakkal szemben, és véd sok (repülve vagy puha talpakon érkező) ragadozótól is.

„B” a leggyakoribbaknak

Azok a kismadarak, amelyek az „A” típusban nem férnek el kényelmesen, a 12x12 centiméter alapterületű, 32-35 milliméter átmérőjű berepülő nyílással rendelkező változatot választják. Ez a méret még mindig biztonságot jelent, de tökéletesen elegendő egy széncinege-, kékcinege-, csúszka- vagy veréb-fészekalj számára is, így a kertben elhelyezett odú szinte bizonyosan gyorsan benépesül. A természetben a legtöbb harkály- és fakopáncsfaj ilyen méretű odút készít.

„C” a különcöknek

Vannak madarak, amelyek számára nem a szűk bejárat jelenti a biztonságot. Ezek szeretik szemmel tartani környezetüket, akkor is, amikor éppen a tojásaikon ülnek. Nekik készül a „B” típussal megegyező méretű, de egyik oldalán nyitott odú, amelyből széles panoráma nyílik a környezetre.
Ebben az odúban a vörösbegy és a rozsdafark lehet a leggyakoribb vendég. Elhelyezésénél ügyeljünk az uralkodó szélirányra. A „kilátás” előnye, hogy szerencsés esetben a költés a madarak megzavarása nélkül is megfigyelhető. Ha az odú olyan helyre kerül, ahol (például egy távoli ablakból) szemmel tarthatjuk az eseményeket, akkor a madárcsalád életének rejtett pillanatait is elleshetjük.

„D” a nagyobbaknak

Ha a „B” típust felnagyítjuk körülbelül a kétszeresére, akkor kapjuk a „D”-t (20x20 centi alapterület, 46-120 milliméter lyukátmérő). Ebbe a méretbe már sok nagyobb testű madár is befér, így galambok és seregélyek is. A Hegyvidéken várhatóan ez az odú „talál magának” legritkábban lakót, mert a potenciális fajok nem szívlelik a városi környezetet.

*

Persze, ahhoz, hogy mind a harminc hazai odúlakó faj megtalálja a számára ideális lakhelyet, más (speciális) típusok is szóba jöhetnek, de a kertvárosokba a három legkisebb odú is tökéletesen megfelel. Elkészítésük nem igényel sem különleges anyagokat, sem az átlagos háztartási készleteken felüli szerszámokat, sőt különösebb szakértelmet, ügyességet sem.
Gondoljunk arra, hogy a madarak nem a kivitelezés esztétikumát díjazzák, hanem az odú létét! A legjobb a masszív és kezeletlen, festetlen, tiszta deszkából ácsolt odú, amelyet csavarral, vagy megfelelően merev és nem rozsdásodó dróttal rögzíthetünk. A legjobb hely a fákon van, hiszen a természetes odú is ott lenne. Szabadon dönthetünk elhelyezéséről – hiszen a lakók a levegőben repülve érkeznek –, de a talajtól való biztonságos távolságot mindig tartsuk meg.
Odút készen is vásárolhatunk a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesületnél, ahol a használattal és lakókkal kapcsolatos valamennyi információt is első kézből kaphatjuk meg. Ráadásul még a kerület határát sem kell átlépnünk.
A kihelyezésre az év minden napja alkalmas lehet. A tél végi, kora tavaszi telepítés mellett szól, hogy mire megkezdődik a fészkelés, az odúk már a helyükön vannak. Érdemes azonban figyelembe venni, hogy az énekesmadarak egy része többször is költ egy évben, és az odút télen is használhatja. Az odú évente csak egyszeri karbantartást igényel: garantáltan madármentes időben ürítsük ki a megmaradt fészekanyagot (ezzel az élősködőket is), és ellenőrizzük az állapotát, mielőtt visszahelyezzük.

(Barta)