A rendszám nem minden...

Azzal minden bizonnyal valamennyi XII. kerületi polgár egyetért, hogy jó érzés a Hegyvidéken lakni. A városközpontban élők a békebeli hangulatot, a kiváló infrastruktúrát, a hivatalok, üzletek közelségét és a budapesti összehasonlításban megfelelően működő tömegközlekedést, míg a családi házas övezetben otthont találók a tiszta levegőt és a természeti környezet közelségének varázsát dicsérhetik. Mindez azonban semmit sem érne az itt élők lokálpatriotizmusa, rendszeretete nélkül, hiszen hiába szép az erdő, ha az a bizonyos erdész nem óvja és ápolja benne a fákat, egy idő után csak a beteg vadon marad.
Szerencsére a kerület lakosai sokat tesznek azért, hogy az értékek megtartása mellett folyamatosan épüljön, szépüljön a Hegyvidék. A helyi egyesületek, baráti körök naponta bizonyítják, hogy kis odafigyeléssel, összefogással valóban csodákat lehet tenni.
Örülhetünk annak is, hogy az önkormányzat sem tétlenkedik: a szokásos tavaszi kerülettakarítás, a kutyafuttatók körbekerítése, a parkok és járdák tisztán tartása, a jól felszerelt, zárható, modern játszóterek, az utak felújítása, a zöldfelületeket védő szigorú szabályok, a balesetek megelőzése érdekében piros-fehérre festett zebrák és a különféle környezetvédelmi kampányok azt mutatják, hogy a polgárok nincsenek egyedül, van kire számítaniuk, ha lakókörnyezetük védelméről van szó.
Akadnak azért még olyan bosszantó jelenségek, amelyeket egyelőre nem sikerült megszüntetni. A kép közismert: a sokmilliós, jellemzően külföldi rendszámú sportkocsik vagy terepjárók nemes egyszerűséggel felállnak a járdára, ezzel alaposan megnehezítve, nemegyszer lehetetlenné téve a gyalogosok közlekedését. Az arra járó babakocsis anyuka ilyenkor saját maga és gyermeke biztonságát veszélyeztetve kénytelen az úttesten kikerülni az autócsodát, de a nehezen járó idősek számára sem egyszerű feladat áthaladni a jármű orra és a kerítés vagy házfal között meghagyott keskeny résen.
Sokakat bosszant az is, hogy a joghézagokat kihasználva a szlovák, román, vagy éppen német rendszámmal közlekedő, ugyanakkor feltehetően a XII. kerületben élő autósok egy része a díj megfizetése nélkül használja a fizető övezetek kijelölt parkolóhelyeit. Nem zavarják őket a szélvédőn gyűlő „mikuláscsomagok” sem – némelyiküknek valószínűleg igen nagy gyűjteménye lehet –, hiszen jól tudják, hogy a külföldi jelzés „védelmet” nyújt: hiába büntet a parkolási ellenőr, a bírság behajtása gyakorlatilag lehetetlen, az autó tulajdonosának adatait ugyanis a parkolási társaság jogcím hiányában nem kapja meg az illetékes ország hatóságától.
Úgy tűnik, a trükközők taktikája egyelőre beválik, hiszen az adóelkerülés mellett a parkolási díjakon is sok tízezer forintot megspórolnak, kárt okozva ezzel a parkolási társaságot üzemeltető önkormányzatnak és így közvetve a kerület valamennyi lakójának. Ideje lenne tenni valamit, hiszen a mutatott példa nagyon rossz: amíg a becsületes magyar autós fizet, az idegen rendszámmal járó nem csupán ingyen használja a közterületet, de egyelőre a felelősségre vonástól sem kell tartania!

Ám.