Téli madáretetés a ház körül

A madáretetés néhány évtizeddel ezelőtt hobbinak számított. Világunk azonban sokat változott: Nyugat-Európában például olyan ütemben fogy a városi énekesmadarak számára elérhető egészséges eleség, hogy már nem csak telente pusztulnak tömegesen. Sok helyen az önkéntes és hivatásos madárvédők már nyáron is etetni kénytelenek a kertek szárnyas vendégeit.
Szerencsére nálunk még nem ilyen súlyos a helyzet, de a téli madáretetés itt sem kedvtelés többé. Fontos feladat, hogy a kis testű állatokat annyi táplálékhoz juttassuk, amennyivel vékony tollruhájukba burkolódzva átvészelhetnek egy-egy hosszú és hideg éjszakát. Aki pedig elkezd etetni, abba se hagyja tavaszig! A madarak ugyanis gyorsan odaszoknak az etetőhöz, és ha az üres, nem biztos, hogy hirtelenjében képesek elég táplálékot találni sötétedésig.

Mikor etessünk?

A szakemberek szerint az etetést már ősszel el kell kezdeni, hogy a madarak megszokják a tápanyagforrást. Nem elég tehát, józan paraszti ésszel felmérve a helyzetet, csak a legzordabb, fagyos, csikorgó hetekben gondolni a madarakra.
Az etetési időszak vége – alkalmazkodva az énekesmadarak többségének költési idejéhez – valamikor március végén, április elején legyen. A legfőbb szabály a folyamatosság! Aki nem tudja vállalni az egész időszakon át tartó gondoskodást, jobban teszi, ha bele sem kezd.

Mivel etessünk?

Ahogy madaraink változatosak, úgy eleségeik is sokfélék lehetnek. Ráadásul telente nemcsak az itt költő madarak időznek nálunk, hanem az északról érkező vándormadarak is, amelyek számára a mi telünk a vágyott menedék.
A felkínált menüben kiemelt helyet foglal el a napraforgómag, amely olajtartalmával laktató étek sok faj számára. Az aprócska cinkék ugyanúgy szeretik, ahogy a testes galambok, de még azok a madarak is örülnek neki, amelyek gyenge csőre nem képes feltörni a héját. Ők a törött magokat szemezgetik. Ha nekik is kedvezni szeretnénk, válasszunk számukra búzás, köleses magkeveréket.
Szintén főétel a dió. Miután megtörtük a különféle süteményekhez, érdemes a dióhéjat felkínálni a madaraknak. A pici csőrök meglepően sok dióbelet szedegetnek ki az üresnek gondolt zegzugos héjakból.
A madarak esetében is igaz a közmondás, miszerint egy alma naponta… Ezért a gyümölcsről se feledkezzünk meg! Szúrjuk ágakra az almát, vagy rögzítsük az etetőhöz, hogy kényelmesen csipegethessék, és ne essen le.
Kiegészítő táplálék lehet az állati zsiradék. A legáltalánosabban elterjedt a cinkegolyó, ezt magunk is elkészíthetjük, de készen is kapható hentesnél, díszállat-kereskedésben vagy a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesületnél. Csak ki kell rakni a hálóba burkolt golyókat, és figyelni, ahogyan a cinkék a háló rácsába kapaszkodva kicsipegetik azokat.
Végezetül szóba jöhetnek még ételmaradékok is. A téli hidegben elfogy az etetőn a főtt rizs, a tészta és a leveszöldség is. Amit pedig soha ne adjunk a madaraknak: sózott vagy főtt szalonnát, fűszeres ételt és kenyérmorzsát!

Miből etessünk?

A válasz egyszerű: bármiből. A madarak ugyanis nem az esztétikus kivitelezésért járnak az etetőhöz, hanem a rendszeres táplálékért. Persze az etetők között is vannak különbségek. A legegyszerűbbek a talajetetők, amelyekhez nem kell más csak néhány tenyérnyi megtisztított földfelszín, ahová kitesszük a táplálékot. Ha egyszerű tetőfélét is eszkábálunk fölé, akkor a hó sem borítja be az eleséget. A kertekben ennek a típusnak hátránya lehet, hogy vonzza a környék ráérős macskáit is…
Biztonságosabb a dúcetető, amely oszlopon vagy oszlopokon áll. Készülhet tetővel vagy tető nélkül. A legelterjedtebb azonban a függő etető, amelyet ágakra akasztva lehet elhelyezni. Ebben vannak a legnagyobb biztonságban a madarak, hiszen jól beláthatják környezetüket, de – különösen ha meggondolatlanul helyezzük el – ezt a legnehezebb utántölteni, és ebből pereg ki a legtöbb mag, amikor a nagy lakomák közben hintázik az építmény. Az etető persze kerülhet az ablakpárkányra, vagy a teraszra is, így a kerület városias részén is lehet madarat táplálni.
Aki egyszer vette a fáradságot, és nekilátott az etetésnek, biztosan megkapja jutalmát. Nincs vidámabb látvány, mint amikor a lehangolóan ködös délelőttökön színes társaság tolong az etető körül. A leggyakoribb vendégek a széncinkék, de jönnek kék cinegék, vörösbegyek, harkályok, rigók, galambok és néha még olyan nagy vendégek is, mint a mátyásmadár, vagy a varjú. Aki pedig kitartó megfigyelő, még mifelénk különlegesnek számító jövevényeket is láthat.

(Barta)