Vincellér-házi irodalmi est Wass Albertről

A szervezők minden képzeletét felülmúló érdeklődés mellett tartották meg a Barabás Villa első Vincellér-házi irodalmi estjét. Takaró Mihály író, irodalomtörténész Wass Albertről szóló előadására zsúfolásig megtelt a valamikori borospince, olyannyira, hogy felmerült: a következő alkalmakkor már a rendezvényházba invitálják a vendégeket.
Az irodalomtörténész végigkövette Wass Albert életútját gyermekkorától a haláláig, megrajzolta pályaképét az első versesköteteitől az utolsó regényekig. „A huszadik század minden lehetséges magyar sorshelyzetét végigélte: arisztokrata család sarjaként született Magyarországon, a trianoni békediktátum után határon túli magyar, 1940-ben, a második bécsi békét követően, miután Székelyföld visszatért Magyarországhoz, négy éven át visszatért magyar volt, a háború után, a németországi évek alatt hontalan menekült, miután pedig az Egyesült Államokba települt, emigráns lett” – összegezte Takaró Mihály.
Egyre nehezülő élethelyzetei dacára Wass Albert mindvégig megőrizte identitását és méltóságát, s ebben segítette az a vezérmondat, amelyet református hittantanára ösztönzésére és segítségével választott magának a Szentírásból: „Ismerjétek meg az igazságot, s az igazság szabaddá tészen benneteket.”
Igazi irodalmi sikert az 1935-ös Farkasverem hozott az író számára. Babits is elismerően nyilatkozott róla, szerinte ugyanis ő volt az, aki elsőként leírta Erdély elvesztésének valódi kor- és kórtörténetét. 1940-ben Wass Albertnak ítélték a Baumgarten-díjat.
A fiatal írót kezdeti sikerei után hamar befogadta Erdély irodalmi közössége, az Erdélyi Szépműves Céh, illetve az Erdélyi Helikon című folyóirat. „Mindebben fontos szerepet játszott a második regénye, amely arra tanít: rajtunk múlik, hogy a krízisből katasztrófa vagy katarzis lesz-e” – mondta az irodalmár, hangsúlyozva a wassi életszemléletet: az erős nem engedheti meg magának az élethazugságokat.
A Jönnek című riportregény értelmezése kiemelt hangsúlyt kapott Takaró Mihály előadásában. A művet a második bécsi döntés ihlette, és egyebek mellett Wass Albertnak azt az életfilozófiáját összegzi, mely szerint jó népek és rossz népek helyett jó emberek és rossz emberek vannak, s nem fajok, hanem népkarakterek – minden regényét ez jellemzi, tette hozzá az irodalomtörténész.
A háború után Romániában betiltották Wass Albert minden munkáját, hosszú évtizedekig Magyarországon sem jelentek meg írásai. A magyar irodalmi és közélet vélekedését megosztotta az a két vaskereszt is, amit háborús kitüntetésként kapott a tisztként szolgáló író, és ami miatt még a közelmúltban is fasiszta jelzővel illették őt. Holott korabeli német dokumentumok igazolják, hogy azért érdemelte ki az elismerést, mert szovjet katonák rajtaütésétől mentette meg embereit.
Wass Albertet Magyarországon csak a halála után fedezték fel mint az erdélyi magyar irodalom nagy alakját. Műveit a rendszerváltás óta jelentetik meg, korábban szinte ismeretlen volt, főleg a fiatalabb generációk számára. Alkotásainak, munkásságának kritikai feldolgozása ma is folyik. Népszerűsége az 1990-es évek végétől az erdélyi olvasók mellett a magyarországi olvasóközönség körében is folyamatosan növekszik.

(ai)