Hegyvidéki városrészek - Sashegy

A Sas-hegy a Budai-hegység Dunáig kifutó déli vonulatának tagja, hármas kúpjából a legmagasabb 266 méter. A hegyen két kerület, a XII. és a XI. osztozik, a sűrűbben beépült északi oldal tartozik a Hegyvidékhez. A hegy kopár, sziklás képet mutat, azonban a természettudósok mindig hangsúlyozzák, hogy ez csak a látszat: a Sas-hegy ugyanis Budapest egyik legérdekesebb élővilágát rejti, amihez hasonlót nem találni Visegrádtól az Al-Dunáig.
A hegy már számos nevet viselt a történelem folyamán, ezek kialakulásáról, illetve időbeli megjelenéséről nincsenek pontos adatok. Számos szerzetesrendnek voltak itt birtokai, ezért találkozhatunk a Pap-hegy, Barát-hegy elnevezésekkel, és az oldalában fakadó Isten-forrás nyomán Isten-hegyként is emlegették. A forrás rég elapadt, ma már a helye sem található meg.
Az biztos, hogy a XIX. század első felében Adler-bergnek nevezték, aztán 1847-ben magyarosították a nevét Sas-hegyre. A név eredetéről megoszlanak a vélemények, egyesek azt a legendát idézik, miszerint a budai vár 1686-os ostromakor a hegyről sasok repültek a vár felé. Mások az alakjából eredeztetik a nevét, mivel a Svábhegy felől nézve a Sas-hegynek kiterjesztett szárnyú madárra emlékeztető formája van.
Egy harmadik verzió Mátyás király koráig vezet vissza. E szerint a XV. században a nemeseknek voltak itt szőlőbirtokaik, ezért a budai német nyelvű polgárság Adelsbergnek, azaz Nemes-hegynek nevezte el. A budai svábok kiejtése idővel kicsit torzult, így elképzelhető, hogy a magyarosítás során az Adelsberget Adlerbergnek értették, és azt ültették át magyarra.
Csakúgy, mint a Hegyvidék más hegyeinek múltjában, a Sas-hegyen is a szőlőkultúra volt a meghatározó egészen a filoxéra 1880-as években való pusztításáig. A tőkék kivágását követően, 1893-ban a Buda és Vidéke újság hasábjain a következő írás jelent meg: „Üres, kopár minden, amerre csak széttekintek, ritkás lucerna és lóhere foglalták el a helyét annak a földterületnek, amely a világra szóló tüzes bort, a néhai »Sashegyi«-t termelte.”
A szőlők eltűnése után a hegytetőt közparkká nyilvánították, és megkezdték a fásítását. Szerencsére az elültetett növények nem tudták birtokba venni a területet, hiszen akkor eltüntették volna az ökológiai kincseket, amelyek miatt 1958-ban kialakították a Sas-hegyi Természetvédelmi Területet. A harminchektárnyi területrész 1974 óta látogatható.
A Sas-hegy két ellentétes élővilág határterülete. Az egyik a Földközi-tenger vidékének övezetére jellemző, míg a másik a száraz északi sztyeppékről került ide évszázadokkal ezelőtt. A dolomitkőzet változatos felszínének köszönhetően olyan egyedi mikroklíma jellemzi a hegyet, amely megóvta az eltűnéstől ezeket a társulásokat.
A növényvilágban különlegesnek számító nőszirom, budai nyúlfarkfű és magyar gurgolya is megél itt, állatvilágát pedig még inkább ritkaságszámba menő fajok jellemzik: otthona a kihalófélben lévő pannon gyíknak és a bikapóknak is. A kutatók 173 különféle pókfaj előfordulását derítették ki, ezek közül négy sehol máshol a világon nem található meg.
A hegy meghatározó épülete a messziről felismerhető Arany János iskola. A kastélyszerű építményt eredetileg a Notre Dame de Sion apácarend leányiskolájának építették 1930-ban. Már akkor is a legmodernebb felszereléssel látták el, és az épülethez tartozott egy kápolna is, amelyet 1945 után bezártak, elfalaztak. A hatalmas udvarban minden osztálynak saját lugasa volt, és teniszpálya, valamint télen korcsolyapálya szolgálta az itt nevelkedő leányok kényelmét.
Az 1949-es államosítást követően az apácarendnek távoznia kellett, hátrahagyott iskolájukba az Oleg Kosevojról elnevezett intézmény költözött be. Az itt folyó képzés célja az volt, hogy a diákokat (évente 300-500 szigorúan munkás származású fiatalt) egyéves kurzus keretében előkészítse a szovjetunióbeli egyetemekre.
Az Oleg Kosevoj Intézet 1954-ben megszűnt, felszerelését, könyvtárát az Arany János Intézet örökölte. Tizenkét évfolyamos iskola indult, kizárólag fiúkat fogadó gyermek- és diákotthonnal, ami később középiskolai kollégium lett. Ezeken kívül általános iskola, általános gimnázium és napközi otthon is működött itt.
1964-ben az intézet a Magyar Tudományos Akadémia Pszichológiai Intézete Pedagógiai Pszichológiai Osztályának bázisává jelölte ki az iskolát, a benne folyó kísérletek elvi és országos jelentőségűek voltak. A környék benépesülésével egy időben egyre nagyobb szükség mutatkozott iskolai férőhelyekre, ezért 1980-ban megszüntették a kollégiumot, és a helyén osztálytermeket alakítottak ki.
A Sas-hegyen, a föld alá süllyesztve található az 1966 óta működő Budapesti Földrengésjelző Obszervatórium. Az alagutat még a második világháborúban építették katonai célokra. A magasabbik csúcson ekkor kialakított légvédelmi üteg alapjai máig látszanak a hegytetőn.
Érdekes, hogy a róla elnevezett út nem a városrész határain belül található. A Sashegyi út, amely a Kálló esperes utca és a Zólyomi lépcső között húzódik, a Németvölgyhöz tartozik. Az út vonala számtalanszor változott a történelem folyamán, végleges, mai helyzetét 1999-ben nyerte el. Budapesten egyébként két másik Sas-hegy is található, az egyik (egy kisebb domb) a XI., míg a másik a XVIII. kerületben.

B. A.