Hegyvidéki városrészek - Orbánhegy
Sorozatunkban a XII. kerület városrészeit mutatjuk be. A Hegyvidéket tizennyolc különböző terület alkotja, ezek kialakulása, földrajzi viszonyai számos érdekességet tartogatnak, ami nemcsak a helytörténet szerelmeseit, hanem valamennyi olvasónkat érdekelheti. Az Orbánhegy legfőbb történelmi nevezetessége a Mátyás király által építtetett vízvezeték, amely egykor a svábhegyi források vizét hordta a budai várba.
Messziről nézve az Orbán-hegy csak nehezen megkülönböztethető a mellette fekvő Isten-hegytől és Márton-hegytől, a 296 méter magas hegy igazából a Sváb-hegy egyik nyúlványának tekinthető. Határait a Diana utca és a Hangya utca, keleten az Istenhegyi út és a Németvölgyi út, délen pedig a Csorna utca és a Tamási Áron utca vonala jelenti.
A nevére vonatkozó biztos adat nem maradt fenn. Valószínűsíthető azonban, hogy Szent Orbánról, a szőlők védőszentjéről kapta elnevezését, ugyanis a középkortól egészen a 19. század végéig szőlőtőkék borították a területet. Kutatók azt feltételezik, hogy egykor Szent Orbán-szobor is állt ezen a vidéken, azonban ennek pontos helyéről nem tudunk semmit. Mai nevét – sok másik kerületi városrészhez hasonlóan – az 1847-es Dűlőkeresztelő során kapta, addig Urbanibergként szerepelt a térképeken.
Két közterületet találunk az Orbánhegyen, amely a városrész elnevezéséhez kapcsolódik: az Orbánhegyi utat és a Szent Orbán teret. Az utóbbi 1936-ban kapta a nevét, majd 1953-ban az akkori vallásellenes hangulatban átkeresztelték Orbán térre, és ezt viselte egészen 2000-ig. Az Orbánhegyi út múltja régebbre tekint vissza, keresztelője 1900-ban történt.
A városrész központja a Szent Orbán tér, amely több fontos közlekedési útvonal találkozópontja, de számos történeti emléket is őriz. A régészek római kori leleteket is kiástak a földből, azonban még érdekesebb, hogy itt haladt át a 15. században Mátyás király által kiépíttetett vízvezeték. Ez a zárt vezetékrendszer szállította a svábhegyi források vizét a budai várba. Az állandó vízhozam biztosítása érdekében a mai Szent Orbán téren egy nagyméretű, föld alatti medencét alakítottak ki, amelybe belevezették az itt fakadó Ágnes-forrás vizét is. A forrás a terület beépítésével egy időben elapadt.
Ugyancsak itt található, a fák lombja alatt megbújva, a Gerlitzy-oltár, amelyet eredetileg a Kútvölgyben fekvő Vízivárosi temető bejárata előtt állítottak fel 1890-ben, majd a temető bezárását követően, 1933-ban helyeztek át a Szent Orbán térre. A középkorban a terület nagy részét a szervita szerzetesrend birtokolta, az ő emléküket őrizte meg a Szervita-kunyhó, amely a Szent Orbán tér felett állt még jóval a szőlők kipusztulását követően is. Jókai Mór is megemlékezik róla; a 20. század eleji térképek még jelölték.
Az Orbán-hegy benépesülése a szőlőművelés megszűnte után parlagon maradt földek elszaporodásával vált jelentőssé. Az első nagyobb középület 1896-ban épült fel az Istenhegyi úton, ez volt a Szent József Fiúnevelő Intézet, amelyben az 1920-as évektől polgári fiúiskola is működött.
A városrész a jó fekvésének köszönhetően és a kedvező közlekedési lehetőségek hatására hamar felkapottá vált a polgárság körében. Az 1912-ben létrejött Orbánhegyi Egyesület tagsága helyi lakosokból szerveződött, akik igen sokat tettek a városrész fejlődéséért. Egyebek mellett nekik köszönhető több út, vízvezeték megépülése, valamint az Orbánhegy tömegközlekedésbe való becsatlakozásának kezdeményezése.
A neves lakosok közül ki kell emelni Bajor Gizit, aki a Stromfeld Aurél (akkor még Piłsudski) úton építtetett magának villát. Tragikus halála után egy évvel, 1952-ben Gobbi Hilda kezdeményezésére színészmúzeum nyílt egykori lakásában. A Bajor Gizi Színészmúzeum közel háromszáz színésznek állít emléket.
Balázs Attila