Orbáncfüvek a kertben és a réteken

Közönséges orbáncfű

Az orbáncfűfélék családjába kétszikű, főleg lágy szárú növények tartoznak. A nyolc hazai faj közül a legismertebb a közönséges orbáncfű (Hypericum perforátum) amely akár 60-80 centi magasra is megnőhet. Könnyen felismerhető fürtös bugába rendeződő, ötszirmú, sárga, sokporzós virágairól, amelyek júniustól augusztus végéig nyílnak.
Ha a virágokat összenyomjuk, vörös lé folyik a kezünkre, ami tartósan megfesti a bőrt. A másik ismertetőjegye körömnyi levele, amely fény felé tartva lyukacsosnak tűnik. Innen kapta tudományos nevét, a perforátumot. A kis lyukak a növény áttetsző olajraktárai.
Vadon a száraz réteken, utak mentén, tisztásokon tömegesen fordul elő. Ha a kertbe szeretnénk telepíteni, legjobb a nagyobb töveket virágzás előtt vagy után részben vagy egészben kiásni és áttelepíteni. Nem számít igényes növénynek, de az ültetés utáni öntözést meghálálja. Magról nehezen kel, de a már gyökeret vert tövek jól bokrosodnak és könnyen oszthatók.
Az orbáncfű, vagy ahogyan egyes vidékeken nevezik, a Szent János fű évezredek óta ismert gyógynövény, már az ókori görögök is varázserőt tulajdonítottak neki. Gyógynövényként a virágzó szárakat szokás szedni és fejjel lefelé lógatva szárítani.
Kiemelkedő az idegnyugtató és emésztőrendszert támogató hatása, de a depressziótól a sebgyógyuláson át a gyomorfekély megelőzéséig már számtalan területen leírták jótékony hasznát – sőt, AIDS-betegeket is sikerrel kezeltek vele. Talán ennek köszönhető, hogy a svédcsepp egyik meghatározó alapanyaga.

Örökzöld orbáncfű

A kerti orbáncfüvek közül a legelterjedtebb az örökzöld, vagy bőrlevelű orbáncfű (Hypericum calycinum), amely ellenálló, alacsony növény. Alig arasznyi magasságú, fásodó hajtásai gyorsan terjednek. Ovális, sötétbarna levelei átellenesen nőnek a szárakon, sűrű lombozatot alkotnak. Közöttük nyílnak a nagy, napsárga virágok.

Nem igényes, ezért a gyenge talajadottságú, akár enyhén lejtős és árnyékos helyeken is szépen díszít. Ideális gyeppótló, a taposást nem tűri, viszont nyár elejétől akár szeptember végéig elszórtan virágzik.
Ha napos helyre ültetjük, szebben és gazdagabban virágzik, de öntözést igényel. Gyors terjedése miatt elnyomja a körülötte élő növényeket, ezért – főleg sziklakertben, vagy virágágyásban – metszeni kell. Egyébként csak az elfagyott hajtásokat kell visszavágni kora tavasszal.

Törpe orbáncfű

A törpe orbáncfű (Hypericum olympicum) a sziklakertek növénye. Vékony szárai sűrűn fejlődnek, laza párnát alkotnak, apró levelei világoszöld hátteret adnak a hajtáscsúcsokon nyíló, apró, sárga virágoknak.
Legfeljebb 40 centiméter magas, erősen bokrosodik, sokáig virágzik. Igénytelen, így kifejezetten jó választás a napsütötte sziklakertekbe, ahol a tavaszi virágözön után kevés szín bontja meg az egyhangúságot.

Szagtalan orbáncfű

Ennek a növénynek nem a legjellemzőbb tulajdonsága, amiről nevét kapta, a szagtalan orbáncfű (Hypericum inodorum) ugyanis az eddigiekkel ellentétben nem egy alacsony lágyszárú, hanem vöröses hajtású, nagyon dekoratív kis cserje – különösebben feltűnő szag pedig a többi orbáncfüvet sem lengi körül. Kékes fonákú levelei között kis csoportokban nyílnak apró sárga virágai, de a növény a virágzási időszakon kívül is tetszetős kerti dísz akár egymagában, akár sziklakert hátterében vagy kisebb növénycsoportokban.
A nemzetség világszerte előforduló mintegy 400-450 fajából több a kertekben él dísznövényként. Leggyakoribb a keskenylevelű orbáncfű és a japán orbáncfű. A kertészeti árudákban időről időre feltűnnek ezek és más ritkább fajok is. Megvásárlásuk előtt érdemes részletes tájékoztatást kérni a növényről, igényeiről és felhasználási lehetőségeiről.

(Barta)