Hegyvidéki városrészek - Németvölgy
Sorozatunkban a XII. kerület városrészeit mutatjuk be. A Hegyvidéket tizennyolc különböző terület alkotja, ezek kialakulása, földrajzi viszonyai számos érdekességet tartogatnak, ami nemcsak a helytörténet szerelmeseit, hanem valamennyi olvasónkat érdekelheti. A Németvölgy története az ókorig nyúlik vissza, a terület nagyon sokáig városszéli, csendes környéknek számított. Leghíresebb épülete a MOM gyárüzeme.
A Németvölgyben már a rómaiak idején álltak villák (az aquincumi polgárvárosból kiköltözők tulajdonai), illetve egy temető is működött a területen. E kor emlékei a legszebb állapotban egy építkezés alkalmával kerültek elő a Beethoven és Kiss János altábornagy utca sarkáról: római üvegedényeket, ládák vasalatát találták meg a régészek.
A Németvölgy elnevezést a XVII. századból eredeztethetjük, az 1686-ban a budai Vár visszafoglalásáért harcoló keresztény seregekben vitézkedő német csapatok emlékét őrzi. 1847-ig a Deutschental nevet viselte, melynek tükörfordítása a ma használatos Németvölgy. Jelenleg a Hegyalja út, Németvölgyi út, Ugocsa utca, Avar utca által határolt terület.
„Apró játékszerre emlékeztető villamoskocsi”
A középkor évszázadai alatt a Hegyvidék többi városrészéhez hasonlóan a Németvölgy nagy részét is szőlő borította. A borvidéket elpusztító filoxérajárvány után nem telepítették újra a tőkéket. A mai Gesztenyés kert helyén temetőt nyitottak, ez lett a Németvölgyi temető, amelyet eredetileg ideiglenes jelleggel létesítettek.
Ide hozták át a tabáni és a vízivárosi nyughely exhumált sírjait, valamint 1877-ben – a Tabánból – az 1848–49-es honvédek emlékoszlopát és a hozzá tartozó 133 ládát, ezekben az elesettek csontmaradványai voltak. Ekkor kinyilvánították, hogy örök időkre hősi temetőnek tekintik a helyet.
A sírkert a Farkasréti temető megnyitásával feleslegessé vált. Egy ideig párhuzamosan működött a kettő, majd a Németvölgyit 1912-ben bezárták. A második világháborúban a sírok nagy része megsemmisült, ez is hozzájárult a teljes felszámolásához.
Ebben az időben született meg a Németvölgyről a következő leírás: „Apró játékszerre emlékeztető villamoskocsi indult velem a Déli vasút felé, s onnan egyvágányú pályatesten kapaszkodott fel az enyhe lejtőjű hegyoldalra. Az út mentén jobbra-balra földszintes családi házak, a Déli pályaudvar vidékies külseje, s körülötte néhány földszintes ház. Az Enyedi utcában (ma: Nagyenyed utca) üres telkek, egy fatelep, mellette háromemeletes bérház, mint a jövő ígérete meredt a magasba. A katonai kórház körül naptól perzselt rétek húzódtak az Istenhegy felé, s a keskeny, kiépítetlen Böszörményi úton, a villamos mentén a csendőrlaktanya telepe állt magas kerítésével, mint a kultúra utolsó állomása. A Mozdony utca (ma: Kiss János altábornagy utca) néhány családi házával a Böszörményi útig terjedt, és fel a hegyre egy keskeny bevágás vezetett a Németvölgyi útig, melynek sarkán az Olasz nőhöz címzett rozoga nyári vendéglő volt az utolsó emberlakta hely.”
A leírásban szereplő katonai kórház az Alkotás utca és a Böszörményi út között húzódó helyőrségi kórház volt, amelynek területe a Királyhágó utcáig tartott, és amelyen most már lakóházak állnak, egy kis rész kivételével, mivel az Alkotás és Királyhágó utca sarkán ma is kórház működik.
A dísztornacsapat sikere a berlini olimpián
A Németvölgy első nagyszabású építkezése ugyancsak a gyógyászathoz kapcsolódik. A Vöröskereszt Egylet a Magyar Országos Segítő Nőegylet csatlakozását követően, ápolónők képzésének biztosítására, 1881-ben kórház építését határozta el az Alkotás utcában. A Hauszmann Alajos által tervezett, háború esetén 800 férőhelyesre bővíthető Erzsébet Kórház 1884 októberében 120 ággyal nyitotta meg kapuit. A zárókövet maga I. Ferenc József ütötte a helyére a szintén Hauszmann által az alkalomra tervezett díszes ezüstkalapáccsal.
1925 márciusától a Posta Betegbiztosító Intézete bérelte a helyet, az ápolónőképzés azonban tovább folytatódott. A bérleti szerződés lejárta után az Erzsébet Kórház hadikórházzá vált, ma pedig az Országos Sportegészségügyi Intézet, a Sportkórház működik a területén.
A századforduló idején, 1905-ben költözött a Sportkórház közelébe, a Csörsz utcába Süss Nándor műszerészmester üzeme, ahol geodéziai műszereket, távcsöveket, szintezőket gyártottak. Ez lett 1939 után a Magyar Optikai Művek, a híres MOM, amelynek nevét máig őrzi a közelben álló, nemrég megújult kulturális központ, valamint az egykori gyár helyén működő bevásárlóközpont. Ez volt a kerület egyetlen jelentős üzeme, a kilencvenes évek közepén zárták be.
Süss Nándor azért választotta ezt a városszéli helyet gyára telephelyéül, hogy nyugodt környezetben, távol a város zajától végezhessék el a műszerek beszabályozását. Hasonló okok miatt épült ide az 1911-ben megnyitott Tanítóképző Főiskola és az 1925-től működő Testnevelési Főiskola.
A tanítóképző ma a Kiss János altábornagy utcában található, azonban elődje már a XIX. század végén megjelent a kerület határán, a Győri úton, ahol Hauszmann Alajos tervei szerint 1883-ban felépült a Budai Paedagogium. Ezt 1911-ben az új Fery Oszkár utcai (ma: Kiss János altábornagy utca) tanítóképző épületébe költöztették át, míg a Győri úti, kibővített épületcsoportba a Klebelsberg Kunó miniszter által támogatott Testnevelési Főiskola (TF) került.
Az 1928–29-es tanév végén a Győri út 11–13. és az Alkotás utca 44–46. alatt található épületeket és tartozékaikat Klebelsberg rendeletileg a főiskola részére adta át, valamint két szomszédos telek odacsatolásával – sporttér, pihenőpark kialakításával – kibővítette az iskola területét. A főépületben az elméleti oktatást szolgáló tantermeken és hivatali helyiségeken kívül egy 25 méteres céllövőhelyiség is helyet kapott.
A TF kezdeményezésére 1932-ben, a világon elsőként, itt vezették be a rádiótornát. Az iskola dísztornacsapata óriási sikert aratott az 1936-os berlini olimpián. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság 1938-ban a főiskolának ítélte oda az Olimpiai Kupát. A fennállása ötvenedik évfordulóját ünneplő intézmény 1975-ben egyetemi rangot kapott, később, 1985-ben lett teljes jogú, 1989-ben pedig elnevezésében is egyetem.
A háború meghiúsította az új templom építését
Az 1930-as évektől kezdődött meg a Németvölgy erőteljes beépülése, ekkor ugrásszerűen megnőtt a forgalom, és módosult a városrész arculata. A legjelentősebb változásokat a hegyre vezető utakat keresztező Böszörményi úton lehetett megfigyelni leginkább. Ez a rész néhány évtized alatt keskeny földútból széles városi főúttá vált, üzletekkel, éttermekkel tarkítva.
A Böszörményi út lezárásaként egy közlekedési csomópontot terveztek a mai Apor Vilmos térre, aminek kialakítására csak a világháborút követően került sor. Szerettek volna felépíteni egy monumentális, háromtornyú templomot is, azonban a világháború megakasztotta a már zajló építkezést, és máig a korábbi kis templom szolgálja a hívek lelki gondozását. Még 1929-ben a hívek hozták létre a Csörsz utcai Kápolna Egyesületet, amely miséket szervezett ideiglenes helyeken, mint például a Vöröskereszt Kórházban (ma: Sportkórház), vagy a Németvölgyi úti Hadirokkant Otthon kápolnájában.
A templomhoz tartozó épületet a háborút követően az állam raktározási célokra használta, majd 1970-ben szolgáltatóházat alakítottak ki benne, később mulatóhely lett, amely 1998-ig működött. Ekkor kapta vissza az egyház az ingatlant, és altemplomként hasznosította, kolumbáriumot alakított ki benne.
A jelenlegi templom ideiglenes jelleggel épült 1934-ben Fiala Ferenc és Lehoczky György építészek munkája alapján. Amennyiben elkészült volna a nagy templom, ezt az épületet kultúrházzá alakítják. A világháborúban megsérült, helyreállítását a hívek fizették.
A 60-as évekre a Németvölgy teljes területe beépült. Jelentősebb változás csak a BAH-csomópont környékén történt: kialakították a Gesztenyés kertet, valamint felépült a Budapest Kongresszusi Központ és a mellette álló szálloda.
Balázs Attila