A paksi atomerőmű a Hegyvidéken

Hogyan működik és mennyire terheli a környezetet az atomenergia? Mi történne, ha nem létezne a paksi atomerőmű? Milyen előnyei vannak a nukleáris erőműnek a szén- vagy gáztüzelésű áramfejlesztőkhöz képest? A többi között ezekre a kérdésekre is választ adott az a különleges interaktív kiállítás, amely a paksi atomerőmű Hegyvidékre érkező országjáró tájékoztató kamionjában várta az érdeklődőket.
Az elsősorban iskoláscsoportoknak szóló félórás program egy ismeretterjesztő rövidfilmmel kezdődött, amely látványos képkockák segítségével a tervezéstől egészen
napjainkig mutatta be az atomerőmű történetét. Kiderült, hogy a felépítéséről 1966-ban született döntés, a kivitelezés 1969-ben indult, az első bruttó ötszáz megawatt teljesítményű reaktorblokkot 1983-ban állították üzembe. Ezt követően 1987-ig további három reaktort indítottak el, az erőmű teljes kapacitása ezzel megközelítette a kétezer megawattot.
Az elmúlt években végrehajtott módosításoknak köszönhetően a teljesítményt négyszázezer háztartás éves fogyasztásával, mintegy 240 megawattal sikerült növelni, ami azt jelenti, hogy az atomerőmű ma már a teljes hazai áramfogyasztás 43 százalékát állítja elő. Ehhez a többi között másodpercenként mintegy száz köbméternyi hűtővízre van szükség, amit folyamatosan visszajuttatnak – igaz, nyolc fokkal magasabb hőmérsékleten – a Dunába. Mindez nem jár a természet károsításával, amit a
környék gazdag növény- és állatvilága is bizonyít.
Bár az első blokkot az idén le kellene állítani – a másik három reaktor tervezett élettartama 2017-ben jár le –, megfelelő átalakításokkal az üzemidő újabb húsz évvel meghosszabbítható. Ezek a munkálatok jelenleg is zajlanak, a legfrissebb számítások szerint ennek, valamint a másfél évtizeden belül elindítandó újabb blokkoknak köszönhetően – amelyek szintén nyomott vizes technológiával működnek előreláthatóan hatvan esztendőn keresztül – az erőmű a jövőben is ki tudja majd elégíteni a tizenöt éven belül várhatóan 20-30 százalékkal megugró energiaigényt.
A bővítés mellett szól, hogy az atomenergia még mindig a legolcsóbb áramforrás, ráadásul megfelelő működés esetén környezeti terhelése elenyésző a hagyományos szénerőművekéhez képest. Beszédes adat, hogy a paksi atomerőmű egy év alatt négyszer annyi oxigént takarít meg, mint amennyit az összes magyarországi erdő termel, miközben a kibocsátott sugárzása tizede a normális háttérsugárzásnak. Ma már a radioaktív hulladék végleges elhelyezése is megoldott, a Bátaapátiban 150-200 méter mélyen a föld alatt húzódó gránitkőzetbe vágott tárolókat 2008-ban nyitották meg.
Hogy mi lenne Magyarországgal az erőmű nélkül, azt az előadást követően a résztvevők a saját bőrükön is megtapasztalhatták. A digitális konzolba épített, élethű szimulátor segítségével a diákok egy pillanat alatt lekapcsolhatták mind a négy blokkot, hogy aztán a nagyméretű kijelzőn látható, egyre sötétülő térképen kövessék nyomon az áramkimaradás hatását. Abban valamennyi jelenlévő egyetértett, hogy ilyen esetben bizony jó szolgálatot tehet az interaktív kiállításon bemutatott áramfejlesztő kerékpár, amelynek segítségével, igaz, meglehetősen fáradságos módon, elő lehet állítani egy-egy órányi tévénézéshez szükséges energiát.

-sy-