Boldog születésnapot, Németvölgyi!

Egy nagy család összejöveteléhez hasonlította a Németvölgyi Általános Iskola születésnapi rendezvényét Sikota Krisztina a MOM Kulturális Központ színháztermében, amelyet zsúfolásig megtöltöttek a vendégek. Az önkormányzat oktatási és kulturális bizottságának elnöke szerint – aki szintén a Németvölgyiben végzett – az elmúlt nyolcvan esztendő felidézéséhez az a legjobb alkalom, ha a "családtagok" – régi osztálytársak, egykori és mai tanárok – hosszú évek után ismét találkoznak.
„Az iskola vörös téglás, legendás mackócsoportos épülete valamennyi idejáró számára különös jelentőséggel bír. Itt köttettek az első komolyabb barátságok, szövődtek a gyermekkori szerelmek. Ezek az együtt átélt történetek, anekdoták és csínytevések töltik meg igazán élettel és formálják nyolcvan éve azt a képet, amire minden németvölgyis büszke lehet” – mondta Sikota Krisztina.
Az iskola története nehézségekkel telve kezdődött, az építkezés éppen a gazdasági világválság derekán, 1930-ban indult el. Bár az alapok gyorsan elkészültek, csak a következő év júniusában folytatódott a munka, a kivitelező ugyanis pénzügyi zavarba került, így végül 1932. február 25-én adták át az épületet.
A következő évtizedek sem voltak könnyűek: az intézmény átélt egy világháborút, majd a kommunizmus negyven esztendejét, alkalmazkodva a korszellemhez, de nem megalkudva azzal. Nem véletlen, hogy az iskola padjaiból számtalan neves ember került ki, írók, zenészek, olimpiai bajnokok, akikre mindnyájan büszkék lehetünk. Olyan karizmatikus személyiségek, mint Szőnyi Erzsébet Kossuth-, Liszt- és Erkel-díjas zeneszerző, vagy Makovecz Imre Kossuth-díjas építész. Sikota Krisztina reményei szerint a jövőben tovább nő a sikeres németvölgyisek száma, amihez az önkormányzat egy új, most először elindított természetbarát osztály létrehozásával járul hozzá.
A gálát hivatalosan is megnyitó Dohány András igazgató mindenekelőtt a 94 éves Demeter Andornét, Erzsi nénit, a "Mackós" iskola körelnökét, illetve azokat a családokat üdvözölte, amelyek nemritkán már a harmadik vagy negyedik generáció óta íratják be gyermekeiket a Németvölgyibe. Külön is köszöntötte a jelen lévő Bacsó Lászlót, a színmagyar felvidéki község, Nyárasd polgármesterét és az ottani iskola igazgatóját, Takács Zsuzsannát (a testvériskolai együttműködésről szóló cikkünket előző számunkban olvashatták – a szerk.).
„Mélységes mély az emlékezetnek kútja” – idézte Thomas Mann gondolatát az iskola nyolcvanesztendős történetével kapcsolatban az igazgató, aki szerint az eltelt évtizedek az emlékezés kimeríthetetlen forrásai, amelyekkel, amennyire csak lehet, minden németvölgyis növendéket és családjaikat meg kell ismertetni. Az iskola pedagógusai a kezdetektől a humánus gondolkodást, a pozitív életszemléletet, a kultúra szeretetét és ápolását, valamint a hazafiságot igyekeztek – és igyekeznek ma is – elültetni a rájuk bízott diákok szívében. Ennek is köszönhető, hogy a Németvölgyi a fennállása óta mindig képes volt válaszokat adni valamennyi kihívásra, miközben szoros kölcsönhatásban állt társadalmi környezetével. Ezek a hatások formálták arculatát olyanná, amilyennek ma látjuk: színesnek, a változásokra nyitottnak és az értékek átadására képesnek – fogalmazott Dohány András.
Az emlékezés szavai után következett a gálaműsor, amelyen nem csupán az öregdiákok, a jelenlegi növendékek és szüleik, hanem a szomszédos társintézmény, a Mackós Óvoda apróságai is színpadra léptek. A zenés, táncos, színházi és sportos – a régi idők tornája különösen nagy sikert aratott – előadások végeztével megérkezett a hatalmas emeletes torta, majd felcsendült a szintén németvölgyis Halász Judit Boldog születésnapot című slágere, amit természetesen kicsik és nagyok együtt énekeltek.

(sm.)