Emléktábla az iskolaalapítóknak

Évente egyszer a mai Arany János iskolában találkoznak a Notre Dame de Sion rend sas-hegyi növendékei, hogy a helyben celebrált szentmisét követően kötetlen beszélgetés során elevenítsék fel közös emlékeiket. Idén a házigazdák különleges meglepetésekkel kedveskedtek vendégeiknek: a rend alapításának 120. évfordulója tiszteletére márványtáblát avattak, valamint az iskola történetének első évtizedeit feldolgozó kamarakiállítást rendeztek.
Mint a renddel kapcsolatot tartó Kovács Etelka az ünnepségen elmondta, a Sion szó nem csupán a Jeruzsálem közelében található hegyet jelöli, egyúttal kiválasztottságot, Istenhez való közelséget is jelent. Ehhez hasonlóan a Miasszonyunk – Notre Dame – kifejezés sem értelmezhető csupán egyféleképpen, mert a Mária-kultuszt minden nép, így a francia és a magyar is a saját arcára formálja.
Megvalósult álomnak nevezte az emléktábla-állítást Patkó Lajos, az Arany igazgatója, aki arra is felhívta a figyelmet, hogy az iskola már évek óta szeretett volna egy Sion-emlékszobát kialakítani az épületben. Ez most sikerült, az egykori kápolna pincéjében, az eredeti boltívek árnyékában létrejött annak a történeti kiállítássorozatnak az első része, amely az iskola alapításával, valamint a Notre Dame de Sion rend oktatási tevékenységével foglalkozik.
A rend nevelési programja ma is aktuális, hiszen a nyelvtanulás és a kultúra magas színvonalú elsajátítása mellett arra törekedett, hogy a tanítványok megtanulják értékelni a másságot, és felelősségteljesen gondolkodva kívül helyezzék magukat a faji előítéleteken – mondta Patkó Lajos.
Irigylésre méltónak gondolja a Notre Dame de Sion növendékeinek összetartását Pokorni Zoltán, szerinte ugyanis rendkívül ritka az olyan iskola, ahová több mint hatvan év elteltével is rendszeresen visszajárnak az egykori diákok. „Ez a bámulatos ragaszkodás bizonyítja a legjobban annak a szellemi erőnek a létezését, amit a rend tagjai egykoron átadtak az itt tanulóknak – emelte ki a polgármester. – Az emléktábla egyszerre tisztelgés az alapítók előtt, illetve figyelmeztetés a maiak számára, hogy a múlt nélkül nem létezhet a jelen, az idő éppen ezért egy olyan folyó, amelyet mi csak egy pillanatra tölthetünk ki.”
Egyetértett vele a rend európai tartományvezetőségében tevékenykedő Milcsinszky Éva, aki abban bízik, hogy az iskola mostani növendékei megértik a Sion rend üzenetét, és a múltra emlékezve, a jelenben élve egy jobb jövőt építenek fel.

-sy-

A Siontól az Aranyig

A Sas-hegy oldalában álló, a város majd’ minden részéről látható Arany János iskola épületét a Notre Dame de Sion rend építtette 1930-ban. Az 1892-ben alapított rendnek akkoriban már Londonban, Rómában, Bécsben, Prágában, Jeruzsálemben és Brazíliában is voltak oktatási intézményei. Budapesten először a Várhegy oldalában nyitott egy többfokozatú iskolát, 1910-ben a Villányi útra, majd 1930-ben utolsó állomáshelyére, a Sas-hegyre költözött. Az iskola a rend hagyományait követve szigorú oktatási elveket fogalmazott meg, a jellem pallérozása mellett arra törekedett, hogy a magyar leányokat az idegen nyelvek alapos elsajátítása és az európai irodalmak megismerése által széles látókörű, de hazájukat mindenekfölött szerető nőkké nevelje. A második világháborúban az épület találatot kapott, a kápolnája romba dőlt. Bár a rend tagjai még elvégezték a legszükségesebb helyreállításokat, az iskolák államosítását követően, 1949-ben a Notre Dame de Sion apácái elhagyták az intézetet és az országot. Az épületbe először az Oleg Kosevojról elnevezett ösztöndíjas intézmény költözött, majd 1954. szeptember 6-án megalakult az Arany János Általános Iskola és Általános Gimnázium, amelyben – az országban elsőként, egészen 1980-ig – egyszerre működött általános iskola, általános gimnázium, gyermekotthon, diákotthon és napközi otthon.