Hegyvidéki Olimpia: mindenki győztes volt

Az olimpiai játékokat elsőként Kr. e. 776-ban, majd azt követően egészen Kr. u. 393-ig négyévente rendezték meg az Élisz tartományban található Olümpiában. Az eredetileg egyetlen futószámot jelentő verseny fontosságát mutatja, hogy a hellének innen számítják saját időszámításuk kezdetét.
Ezt a hagyományt élesztette fel a Hegyvidéki Önkormányzat és a XII. kerületi Szabadidősport Központ, amikor két évvel ezelőtt életre hívta a lebonyolításában és külsőségeiben egyaránt egyedülálló Hegyvidéki Olimpiát, amelyen az önkormányzati általános iskolák ötödikesei tantervi keretek között – azaz kötelezően – vesznek részt. A program azóta kibővült, a kedvező tapasztalatok hatására ugyanis a Semmelweis Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium, valamint a Thomas Mann Schule is csatlakozott a kezdeményezéshez, így tavaly már tíz iskola csapatai indultak a versenyen.
Idén tizennégy városállam – Argosz, Athén, Chiosz, Delphoi, Ithaka, Korinthosz, Marathon, Megara, Milétosz, Mükéné, Samos, Spárta, Szirakúza és Théba – képviseletében háromszázötvenen álltak a rajtvonal mögé. A kiírás értelmében a gyerekek maguk készítették el az általuk képviselt város zászlaját, valamint saját tunikájukat, ami – az év során a történelem-, irodalom-, földrajz- és művészettörténet-órákon tanultakkal kiegészülve – hozzájárult ahhoz, hogy még inkább átéljék az ókori játékok hangulatát. Mindezt tovább erősítették a Hegyvidéki Olimpia kulisszái: az oszlopokon álló timpanon, a verseny idején lobogó hatalmas fáklya, vagy éppen a Solti György Zeneiskola tanárai jóvoltából a gyerekeket és a nézőket szórakoztató eredeti görög zene.
A hagyományok megtartásának fontosságát emelte ki köszöntőjében Pokorni Zoltán polgármester is, aki röviden összefoglalta az ókori olimpia történetét. Mint elmondta, száz emberöltővel ezelőtt a görögök rájöttek arra, hogy az akkortájt mindennaposnak számító csetepatékat, kisebb háborúkat békésebben is eldönthetik. Először a városok legerősebbjei vívtak vérre menő párbajt egymással, aztán az erőszakot felváltotta egy sokkal nemesebb küzdelem, a sport.
Hittek abban, hogy első csak az lehet, akinek nyugalom honol a lelkében, és ezáltal képes túllépni gyengeségein. A Hegyvidéki Olimpián ugyanezt teszik a gyerekek, hiszen elsősorban nem egymással, hanem saját magukkal kell megmérkőzniük – emelte ki a polgármester. „Ezúttal a siker maga a versenyen való részvétel, ami egyben azt is jelenti, hogy mindenkinek megadatik a győztesnek járó elismerés” – hangsúlyozta.
A polgármester buzdító szavai után Vasziliki Zgurali mondta el az olimpiai himnuszt, és felolvasta az olimpiai eskü szövegét, amit a gyerekek az eredeti nyelven ismételtek meg. Ezt követően a napsugarak és tükrök segítségével fellobbant az olimpia lángja, majd elkezdődhetett a hat számból – 100 méteres, váltó- és maratoni futásból, kislabdahajításból, birkózásból, valamint távolugrásból – álló verseny.
Bár a helyezéseknek ezúttal nem volt jelentősége, hiszen minden versenyzőnek járt az olimpiai érem, a gyerekek a szülőkből, rokonokból és barátokból álló népes szurkolótábor hangos buzdítása közepette mégis minden erejüket összegyűjtve teljesítették a feladatokat. A jutalom természetesen ezúttal sem maradt el, a sportolásban elfáradt ifjú olimpikonokat ugyanis terített asztalok várták a városállamok sátraiban.
A résztvevők lelkesedését emelte ki Varga János, szerinte a viadal legnagyobb erénye, hogy láthatóan örömmel vesznek részt rajta a diákok. Mexikó kötöttfogású olimpiai bajnok birkózója azért tartja ezt rendkívül fontosnak, mert meggyőződése, hogy csak a sporteseményekkel lehet mozgásra bírni a számítógép előtt ragadt generációt.
Árnyaltabban fogalmazott Gergely István. A Fitt család programsorozat sportrendezvényeit felügyelő olimpiai bajnok vízilabdázó biztos abban, hogy a mai fiatalokban is megvan a hajlandóság a mozgásra, szervezett sportolásra azonban koránt sincs mindenkinek lehetősége. Ebben hoz változást a Hegyvidéki Olimpia, amelyen eredménykényszer nélkül, ugyanakkor irigylésre méltó körülmények között mérettethetik meg magukat a versenyzők.
A csapatban olimpiai aranyat szerző vívó, Sákovicsné Dömölky Lídia mindehhez annyit tett hozzá, gyakorló nagymamaként maga is megtapasztalja, mennyire fontos a gyerekek számára, hogy – mint a hegyvidéki ötkarikás játékokon – közösségben, a társaikkal együtt sportolhassanak. Egyetértettek az olimpikonokkal a megkérdezett diákok, akik lapunk kérdésére egy emberként kijelentették: ez volt életük eddigi legjobb sporteseménye, már csak azért is, mert valódi olimpikonnak érezhették magukat.
(Az olimpiai eszmét hirdeti a Hadtörténeti Múzeum földszintjén nemrég megnyílt, "Dobogósok mundérban. Éremszerző magyar katonák az újkori olimpiai játékokon" című kiállítás, amely a 35 arany-, 18 ezüst- és 25 bronzérmet begyűjtő katonasportolóknak állít emléket. A tárlat szeptember végéig látogatható.)

Em.