Nem titok – meglepetés!

A Vörös Nikolett Quartetben a bátyjával, Lászlóval zenél együtt. Nincsenek testvéri viszályok?

– Hárman vagyunk testvérek, gyermekkorunkban azt tanították nekünk, hogy vigyázzunk egymásra, és tartsunk össze. Szerencsésnek mondhatom magam, mert a testvéreim egyben a legjobb barátaim is. A zenélésben számomra előnyt jelent, hogy a bátyámmal együtt dolgozunk: a legkisebb rezdülésekből megértjük, mit akar a másik. Nemigen adódnak konfliktusok, sőt, talán még elnézőbbek is vagyunk egymással, amikor bakizunk. Kiegészítjük a másikat, hasonló dolgok inspiráltak, ugyanabban a zenei közegben nőttünk fel. A szüleink „majdnem zenészek”, tőlük örököltük a muzsika iránti szeretetet.

Sokak szerint a jazzt nem elég hallgatni, érteni is kell. Ön szerint Magyarországon hogy viszonyulnak ehhez a műfajhoz?

– Úgy érzem, kezd kicsit népszerűbbé válni idehaza, ami annak köszönhető, hogy számos külföldi és magyar előadó, a saját zenei világát magával hozva, úgy próbál a jazzben kiteljesedni, hogy populáris elemeket is átemel. Ezáltal emészthetőbbé, érthetőbbé válik a zene a közönség számára. De szerintem a műfajok sorsa a médián áll vagy bukik.

Kiket tart a műfaj krémjének külföldön és idehaza?

– Nagyon sok példaképem van. Az a vicces, hogy mindig másban látom meg az etalont. Dianne Reevest például nagyon szeretem, elbűvöl a természetessége, a szakmai felkészültsége, az egyedisége. A budapesti koncertjén teljesen magával ragadott a mérhetetlen energiája és közvetlensége. De említhetem Abbey Lincolnt is, akinek a hangja könnyeket tud csalni a szemembe. A magyaroknál is színes a paletta! Nagyon kedvelem Fábián Julit, finomság, zeneiség minden mozdulata, vagy Szőke Nikit, akiben „őserő” pulzál.

És ön? Mi a siker receptje?

– Mindig tovább szeretnék lépni. Szerintem nemcsak én, a zenészek többsége sem elégedett teljesen önmagával. Ez így jó, ez hajt a megújulás felé, így lehet fejlődni. Amikor visszahallgatom magam, állandóan felfedezek valamit, amivel kicsit elégedetlen vagyok, de a legfontosabb, hogy mindig higgyünk magunkban! Hiszen csak azt tudjuk átadni a közönségnek, amit mi magunk is elhiszünk! Nagyon jó példa erre Berki Tamás, aki közel harminc éve van a pályán, és mindig ugyanakkora hittel és energiával áll a színpadra.

Egyszerre két zenekara van: az Ez a divat és a Vörös Niki Quartet. Melyiket szereti jobban?

– Mindkettőt imádom. Természetesen a Quartetet érzem inkább a magaménak, hiszen azt én alapítottam, az én zenei elképzeléseimet próbáljuk megvalósítani. Az Ez a Divat három éve kért fel az énekesnői posztra, azóta több hazai és külföldi koncerten túl vagyunk, hamarosan elkészülünk az új lemezzel.

Mivel bűvölik el a közönséget a Hegyvidéki Napokon?

– A zenekar májusban rögzítette az első lemezanyagát. Ezen az albumon egy közismert zeneszerző dalait válogattuk csokorba, ezt mutatjuk be. A többi legyen meglepetés…

Miért titok ez?

– Nem titok, meglepetés! Szeretnénk megajándékozni a közönséget a zenénkkel, és az ajándék akkor az igazi, ha nem tudjuk pontosan előre, mit kapunk.

Milyen tervei vannak az együttessel?

– A következő évben szeretnénk minél több helyre eljutni országszerte, és bemutatni a lemezünket a jazzt kedvelő közönségnek. Idén nyáron elsőként a Hegyvidéki Napokon, majd a VeszprémFeszten hallhatnak bennünket, augusztusban pedig a bambergi jazzfesztiválon lépünk fel. Az ember manapság nem azért készít lemezt, hogy jó sokat eladjon belőle, hanem hogy bemutassa azt, amit tud. Meg akarom mutatni, hogy létezünk, dolgozunk, és most itt tartunk!