Művészetből és emberségből formált alkotások

Kisplasztikák, plakettek, köztéri bronzszobrok fotói láthatók a Hegyvidék Galéria új kiállításán. A felvidéki Nagy János szobrászművész bemutatóját Fonti Krisztina alpolgármester nyitotta meg, aki szerint beszédes a tárlat címe (Küzdelmeim), a zaklatott huszadik század ugyanis nemcsak a térség népeinek, hanem óhatatlanul a művészek életében is nyomott hagyott. Így Nagy János munkássága is bővelkedik küzdelmekben.
„Nem véletlen, hogy a kistermet gróf Esterházy Jánosnak, a felvidéki magyar kisebbség emblematikus alakjának szenteltük. Ő is küzdött egész életében a közösségéért, a magyar kisebbségért” – mondta Fonti Krisztina, majd hozzátette, hogy az Esterházy Jánosra való méltó megemlékezést szolgálja az a szoborállító kezdeményezés, ami a Hegyvidék díszpolgára, Kovács Gergelyné nevéhez fűződik.
A tervek szerint közadakozásból elkészülő mű a kerület peremén, a Wallenberg-szobor közelében emlékeztetne gróf Esterházy Jánosra, a mártírsorsú felvidéki politikusra, aki a „független” szlovák állam létrejötte után is osztozott a több tízezer „Szlovenszkóban” rekedt magyar sorsában, vállalva politikai képviseletüket is. 1944-ben számos zsidó, cseh, illetve lengyel üldözöttnek segített a menekülésben, míg a német hatóságok nem internálták őt magát is. A tervezett szobor Esterházy szovjet lágerekben, csehszlovák börtönökben krisztusi szenvedéseket átélt, csont soványra fogyott alakját ábrázolja, pontosan úgy, ahogyan Nagy János kisplasztikáján is látható.
Pap Gábor művészettörténész szerint a gyakran változó, éppen aktuális esztétikai irányzatokkal mit sem törődve Nagy János olyan örökérvényű művészi eszközökkel alkotja meg szobrait, hogy azok éppen ettől maradnak mindig aktuálisak, korszerűek. „Kisplasztikáit nézve is láthatjuk, hogy a képírás eszközeit viszi át a szobraiba, körvonalai beszédesek, ideális körülmények között akár még olvashatók is. Nemcsak művészetéből, de emberségéből is formált alkotások” – vélekedett a művészettörténész.
Az egyebek mellett Esterházy János-díjjal elismert Nagy János az ezredfordulón átvehette a Magyar Köztársaság elnökének aranyérmét, egy évvel később pedig a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjét. A Városmajor utcában május 18-ig látható kiállítását végignézve a látogató egyszerre érzi a megajándékozottságot és a hiányérzetet: ajándék a katarzis, amit a művek üzenete ad, ugyanakkor torokszorítóan hiányzik a bizonyság, hogy ezeket az alkotásokat máskor is, gyakran, sok helyütt újra megcsodálhatjuk.

li