Józsefvárosi vendégkiállítás

Nyolcadik kerületi gyerekek munkáiból nyílt kiállítás az ELTE Tanító- és Óvóképző Karán, a Kiss János altábornagy utcában. Fonti Krisztina alpolgármester szerint közös felelősségünk és érdekünk, hogy utat engedjünk a tehetségnek, különösen a leszakadó társadalmi rétegeknél.
„A Lakatos Menyhért Józsefvárosi Általános Művelődési Központ gyermek alkotóköre azért végez nagyon fontos munkát – mondta –, mert egy különösen veszélyeztetett társadalmi közegben, a hazai cigányság körében karolta fel a tehetségek gondozását. Ott, ahol az átlagosnál jóval nagyobb az elkallódás, a tehetségek fel nem ismerésének veszélye, ami egyformán rossz a társadalomnak, az egyénnek és az érintett közösségeknek. Nyilván fontosak a nagypolitika elképzelései és a szociológiai műhelyek precíz tanulmányai is a hátrányos helyzetű, leszakadó társadalmi rétegek rehabilitációjában, de sem a politika, sem a tudomány nem menne semmire, ha nem lennének az alkotóközösségek, amelyekben elkötelezett pedagógusok napról napra fáradhatatlanul, nagy lelkesedéssel és odaadással végzik munkájukat.”
Bakos Tamás, az egyetem vizuális nevelés tanszékének vezetője arra hívta fel tanítványai, a leendő pedagógusok figyelmét, hogy a gyermekrajz mindig megmutat valamit, amit mi természetesnek, egyszerűnek és őszintének szoktunk nevezni: a színek erejével valamit abból, hogyan kellene éreznünk, látnunk és megítélnünk a világot. „A képről önmagunk tekint vissza ránk, tehát ha más alkotásaira pillantunk, egymás arcába, szemébe nézünk – fogalmazott Bakos Tamás. – Csupán olvasni kell a vizuális nyelvezetet, a színek lüktetését, a vonalak útját, és mások világába léphetünk.”
Az egyetem első emeleti folyosóján bemutatott képeket szemlélve valóban ez történik: az erőteljes színek, a lendület, a dinamika és a rendkívül gazdag fantázia világába lépünk. Az alkotások olyan gyerekek érzelmeibe engednek bepillantást, akiknek nemcsak a képzelő- és összetartó ereje nagy, de a tehetsége is páratlanul sokrétű. A tanítóképzős meghívást a maguk módján, gondosan összeállított műsorral szerették volna megköszönni a józsefvárosi fiatalok, az influenza azonban majdnem keresztülhúzta terveiket – de csak majdnem.
„Lenyűgöző, milyen sokoldalúak ezek a gyerekek – mondta lapunknak még a rendezvény előtt Fonti Krisztina. – A tánccsoportjuk műsorát szerették volna bemutatni, de a táncosok zöme megbetegedett, ekkor azt gondolták, nem baj, szólótáncot hoznak, ám a szólistát is ledöntötte a betegség. Ezután úgy tervezték, hogy a híres prímásuk, aki már a pápának is hegedült, kápráztat el bennünket a játékával, ám megsérült a hangszere… Amikor olybá tűnt, hogy műsor nélkül mennek el, a hegedűs fiú felajánlotta: majd ő énekel.”
Így történt, hogy a kilencedik osztályos, rendkívül ígéretes tudású hegedűs, Ökrös Róbert társai legnagyobb örömére elénekelte az egyik közismert filmsláger magyar változatát. „Még egyszer!” – kiabálták a gyerekek a dal után. Reméljük, nem egyszer, hanem még sokszor sok helyütt elhangzik ugyanez a kérés, ha a józsefvárosiak bármi módon közönség előtt szerepelnek, hogy bemutassák sokoldalúságukat.

AI