Versek, nem középiskolás fokon
Azt még legközelebbi kollégái, tanítványai közül is csak nagyon kevesen tudják, hogy Szebényi Ildikó szabad idejében évtizedek óta verseket ír. A Virányos Általános Iskola nemrégiben nyugdíjba vonuló tanárát már a kezdetektől a kortárs magyar irodalom legnagyobbjai vették szárnyuk alá. Legutóbbi, második kötetével a Kulturális Szalonban ismerkedhetett meg a közönség.
Szebényi Ildikó idestova harminc éve él és dolgozik a kerületben, tanári pályafutása összeforrott a Virányos Általános Iskolával. Miközben számos tanítványa jutott el országos versenyekre, és öregbítette iskolája hírnevét, igazi pedagógusként a népművelésre is gondot fordított: a Virányosi Közösségi Házban megszervezett programjai az intézmény védjegyévé váltak.
Kevesen tudják róla, hogy már egészen fiatal kora óta rajzolt, festett és verseket írt. Bár az első kötete kivívta a szakma és a közönség elismerését, a folytatásra hosszú ideig kellett várni. Ezt az önként vállalt csendet törte meg a Legyen időm! című kötet, amely az önkormányzat közreműködésével jelent meg – mondta a könyv bemutatóján Fonti Krisztina alpolgármester. "A Hegyvidéki Önkormányzat fontosnak tartja, hogy támogassa a kerületben élő alkotókat, ezzel is erősítve az összetartozás érzését" – tette hozzá.
Egy verseskötet bemutatása mindig és mindenkor ünnep, hiszen valami újnak a megszületését jelenti – fogalmazott Falusi Márton költő, aki szerint Szebényi Ildikó munkái komoly élettapasztalatról tanúskodnak. Versei egyéni életszemléletet tükröznek, őszinték, személyesek, ennek köszönhető, hogy újra és újra el kell olvasni őket.
A szerző a könyvbemutatón elmondta, hogy első verseit Nagy Lászlónak küldte el, aki jóságos mentorként pártfogásába vette: „Ma is emlékszem minden szavára, bátorítására, rengeteget tanultam tőle, sokat beszélgettünk irodalomról, az élet apró dolgairól.” Büszke arra is, hogy első verseskötetét, amelyhez Bella István írta az utószót, Jókai Anna mutatta be az Írószövetségben.
„Sajnos közvetlenül a bemutató előtt halt meg édesapám, ami annyira megrendített, hogy jó időre szakítottam az irodalommal, s csak az iskolának és a családomnak éltem. Aztán újra úgy éreztem, írnom kell, így születtek meg a most kiadott versek. A kötetet az önkormányzat mellett két nagyszerű embernek, a mindvégig sokat segítő Csoóri Sándor költőnek és Alföldy Jenő irodalomtörténésznek, kritikusnak köszönhetem” – emelte ki Szebényi Ildikó. A Kulturális Szalonban megtartott est hangulatával harmonizált Császár Angela gyönyörű versmondása és Szebényi Dániel csodás zongorajátéka.
K.