A Hegyvidék régiföldmérési jelei (4.) - Kőből és betonból készült pontjelek1933-ból

Ott, ahol a gyalogos- és járműforgalmat nem akadályozhatta, természetesen a településeken kívül szokásos mérnöki köveket is alkalmazták. A legfontosabb háromszögelési pontokat 30×30×90 centiméter méretű, tömött vörös mészkő hasábbal jelölték meg. (A köznyelv ezt a követ piszkei vörös márványnak nevezi.) A pontjel hosszának kétharmadában a földbe van süllyesztve, és ezen a részen az oldalai csak elnagyoltan vannak megmunkálva. A kő felső síkjába rézlapot vagy bronzcsapot rögzítettek, amelyen egy keresztvésés metszéspontja vagy egy furat jelöli ki magát a pontot. Az oldallapok egyikén a H. P. betűk (háromszögelési pont), az átellenes másikon az 1933-as évszám olvasható.
A Hegyvidéknek ebből az évjáratból származó legszebb mérnöki köve a Kis-Sváb-hegy legmagasabb pontján található. Érdemes megemlíteni, hogy már az 1872. évi háromszögelés alkalmával is telepítettek ide pontot: itt állt valamikor a XXII. számú vasasztal, amely azonban 1933-ra már elpusztult. A ma is meglévő újabb pont a réginek a helyétől mindössze háromméternyire áll.
A háromszögelési hálózat mérési munkáinak idejére e pont fölé – hogy messziről jól látható legyen – egy fából készült állványzatot (gúlát) is kellett építeni. Ennek elbontásával kapcsolatban érdekes információt tartalmaz a főváros alappontjainak koordinátajegyzékéhez csatolt eseménynapló. E szerint a budapesti légvédelmi parancsnokság, amely a körkörös kilátással bíró hegytetőt harcálláspontul akarta felhasználni, 1938 szeptemberében kérte az akkor még ott álló építmény eltávolítását. A lebontás néhány nap alatt meg is történt, az állványzat faanyagának nagy részét a honvédség használta fel a helyszínen fedezék építésére.
A Kis-Sváb-hegy – szerencsére – máig beépítetlen felső része a háború után még sokáig katonai terület volt, később pedig a környékbeli építkezések törmelékét szállították ide lelkiismeretlen gépkocsivezetők. Az elhanyagolt hegytető rendezése 1976-ban kezdődött meg, ennek során a háromszögelési pont köré egy kilátóemelvény is épült.
A kétrészes építmény felső teraszának közepén található a vörösmárvány kő. Azért, hogy a ponton geodéziai mérések továbbra is biztonságosan elvégezhetők legyenek (a mérőműszer háromlábú állványa szét ne csússzék a terasz járófelületének csiszolt kőlapjain), a háromszögelési pont körül a felület kavicsbeton kiképzést kapott. Maga a kő ebből 22 centiméternyit emelkedik ki. Nyugati oldalára 1978-ban tábla került, amelyen a következő felirat áll: „Budapest felmérésének felsőrendű háromszögelési pontja”.
Az 1970-es években innen még csaknem körkörös kilátás nyílt a városra, és számos másik koordinátás pontot lehetett látni erről a helyről. A hegyoldalba telepített – különben a hely eredeti, bokros karszterdő jellegétől teljesen idegen – feketefenyők azóta megnőttek, így ez a pont ma már alig egy-két társát látja. Egy hasonló méretű, de fehér mészkőből faragott háromszögelési pont a Jánoshegyi út keleti oldalán, az Anna-rét szélén is fellelhető.
A budai hegyek akkor – és részben még ma is – beépítetlen részein a költséges vasszekrények helyett előszeretettel alkalmaztak 20×20×70 centis kőhasábokat, amelyek felső síkjába megint csak egy (45 milliméter átmérőjű) fémcsapot rögzítettek, amelybe a pont számát is beleöntötték. Az ilyen mérnöki köveket – még ha valami erdei úton is voltak – sokszor körbeépítették nagy kockakövekkel, hogy megakadályozzák az elmozdulásukat.
Egy-egy ilyen pontnak az elpusztulása érzékeny veszteség az azt munkája során használni szándékozó földmérő számára, mert pótlása nemcsak sok időt, hanem tetemes költséget is jelent. Ezért az ilyen betonhasáb alá – azzal központosan – föld alatti jelet is elhelyeztek, amely a környezetről készült helyszínrajz segítségével még akkor is előásható, ha a fölötte volt alappontot megrongálták, kidöntötték vagy elvitték. (Folytatjuk)

Noéh Ferenc†