A Hegyvidék díszpolgára lett Tusa Erzsébet zongoraművész
Díszpolgári címmel tüntette ki a Hegyvidéki Önkormányzat Tusa Erzsébet zongoraművészt és pedagógust. „Megtalálni és »szigetre menteni« az igazi értékeket; ezt tanultuk tőle, és ezt köszönjük neki” – mondta a díjazott munkásságát méltatva egykori tanítványa és művésztársa, Lantos István a MOM Kulturális Központban rendezett ünnepségen.
Tanár, előadóművész és közéleti szereplő – Lantos István zongoraművész, nyugalmazott egyetemi tanár így jellemezte életműve alapján mesterét, Tusa Erzsébetet a hegyvidéki díszpolgári ünnepségen elmondott laudációjában. Egykori tanítványaként állította: minden növendéke szerette, sőt rajongott érte, s ezt teszik ma is, évtizedekkel a diákéveik után. Egy-egy kérése mögött ugyanis mindig ott állt a biztató szó, mindig volt valami pozitív kisugárzás körülötte, amiből érezni lehetett, hogy nem kell, hanem érdemes elvégezni a kitűzött feladatot.
Lantos István felidézte, hogy Tusa Erzsébet, miután 1948-ban Kadosa Pál növendékeként zongoraművészi diplomát szerzett a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán, férjével, a szintén zongora szakon végzett Lendvai Ernővel – akit a 20. század egyik legjelentősebb magyar zenetudósaként tartanak számon – a szombathelyi zeneiskolában kezdte tanári pályáját. Innen a győri, a szegedi, majd 1961-ben a budapesti zeneművészeti szakiskolába került. 1976-tól 1983-ig a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán tanított, illetve 1989-től tizenöt évig a tokiói Muszasino Zeneakadémia professzora volt, ahol szintén nagy szeretet és megbecsülés övezte őt.
Tusa Erzsébet előadóművészi pályája kapcsán kiemelte, hogy 1961-ben ő mutatta be először Bartók Béla akkoriban felfedezett, zongorára és zenekarra írott opus 2-es Scherzóját. A bemutatón Bartók özvegye, Pásztory Ditta is jelen volt, aki a hangverseny után felajánlotta Tusa Erzsébetnek: vele előadná a két zongorára és ütőhangszerekre írt Bartók-szonátát. Ezt a művet Ditta asszony Bartókon kívül senki mással nem játszotta azelőtt. Az első közös produkciót számos további előadás követte. Tusa Erzsébet 1967-től az Országos Filharmónia szólistájaként lépett fel, és több kontinens számos országában koncertezett.
Lantos István a művésznő kiváló szervezőkészségről is említést tett. Mint mondta, megszámlálhatatlan társaság, egyesület motorja volt – a japán és az európai zongoratanárok egyesületében éppúgy szerepet vállalt, mint a Magyarországi Zenetanárok Társaságában, amelynek elnöki tisztségét töltötte be 1990 és 1996 között. „Megtalálni és »szigetre menteni« az igazi értékeket; ezt tanultuk tőle, és ezt köszönjük neki” – zárta személyes hangvételű köszöntőjét művésztársa.
A MOM Kulturális Központban rendezett díszpolgáravató ünnepségen Pokorni Zoltán polgármester és Fonti Krisztina, a kerület oktatási és közművelődési ügyeiért felelős alpolgármester adta át a kitüntető címmel járó oklevelet, jelvényt és egy művészi alkotást. Fonti Krisztina ünnepi beszédében kiemelte, hogy az elismerés az összetartozás érzésének erősítéséről szól, arról, hogy büszkék lehetünk saját közösségünkre, amelynek számos olyan kitűnő ember a tagja, akit példaképként állíthatunk magunk elé. Az alpolgármester köszönetét fejezte ki az ötven éve kerületünkben élő Tusa Erzsébetnek, hogy művészetével és munkásságával nemzetünk, egyúttal a Hegyvidék kulturális életét gazdagította, valamint koncertjeivel és áldozatos oktató-nevelő munkájával jó hírünket vitte a nagyvilágban.
sz.