A nagy névadó nyomában

Hogyan mutatkozik meg munkájuk során Kárpáti Rudolf szellemisége, öröksége?

– Kárpáti Rudolf egyszerre volt kiváló kardvívó – kétszeres olimpiai és egyéni világbajnok –, valamint a Magyar Honvédség kulturális, zenei igazgatója. Vívóink ezt a hagyományt követve próbálnak helytállni a tanulásban, a vívásban, valamint a művészetek terén. Többen amatőr színtársulatban játszanak, mások népi táncosok, énekkarosok, van, aki iparművészeti iskolába jár. Ebből is látszik, hogy a vívás nem csupán az iskolával, hanem más szabadidős elfoglaltságokkal is összeegyeztethető.

Milyen célokat fogalmaztak meg a klub alapításakor?

– A vívás népszerűsítése mellett sportolási lehetőséget szerettünk volna biztosítani a tizenkettedik kerület lakóinak, ami, úgy érzem, sikerült. Emellett segítjük a TF-es hallgatók szakmai gyakorlatait, az edzőképző hallgatói ellenőrzött körülmények között dolgozhatnak a gyerekekkel, élsportolókkal és amatőrökkel egyaránt. Nem utolsósorban pedig olyan klubot akartunk létrehozni, amely a versenyzés terén is eredményeket tud felmutatni. Nem panaszkodhatunk, hiszen a tíz év alatti utánpótlás-korosztályokban – mi úgy mondjuk, a reménységeknél – évek óta ott vagyunk a legjobbak között. Két klubtagunk bekerült a kadet-, illetve a juniorválogatottba, egyelőre azonban várni kell a továbblépésre. A nálunk felnövők döntő többsége ugyanis az egyetem, vagy a munka mellett már nem tudja vállalni az élsportot, ezért kevesebbet edz, mint az ellenfelek. Reméljük, hamarosan lesznek olyan vívóink is, akik még így is a maximumot tudják majd nyújtani.

Milyen a kapcsolatuk a hegyvidéki iskolákkal?

– Jelenleg csak a TF-en tartunk edzéseket, és bár jó a kapcsolatunk az oktatási intézményekkel, de azonkívül, hogy a testnevelő kollégák ajánlanak minket a gyerekeknek, egyelőre nem mutatkozik különösebb érdeklődés az iskolai vívásoktatás iránt. Pedig lenne szabad kapacitásunk, az aktív szakedzőinken kívül még négy vívónak van edzői képesítése, őket is be tudnánk vonni. Már csak azért is, mert a minőség mellett a megfelelő mennyiséget is biztosítani kell, ha azt akarjuk, hogy egyszer nekünk is legyen egy Kárpáti Rudolfunk, vagy Szilágyi Áronunk. Márpedig ez a cél: a Kárpáti Rudolf Vívóklub belátható időn belül olimpikonokat akar nevelni.

Melyek az eddigi legjobb eredményeik?

– Hogy csak a legutóbbi sikereket említsem, Szabó Bence a kadet Európa-bajnokságon az aranyérmes, míg Drajkó Lili a bronzérmes csapat tagja volt. Bogár Szabó András háromszoros magyar bajnok gyermek-, újonc és serdülőcsapatunkkal, Záhonyi Petra a serdülők között nyert bajnokságot, míg Koós Gréta gyermek kard egyéniben szerzett ezüstérmet. Büszkék vagyunk Farkas Vendelre, aki egyéniben gyermek és újonc korosztályokban mondhatja magát magyar bajnoknak. Külön öröm, hogy valamennyien kerületi lakosok, vagy a Hegyvidéken jártak, járnak iskolába.

Kiknek ajánlja a klubot, és hány éves kortól várják az érdeklődőket?

– Szeptembertől elsősorban a tíz év körüli fiúkat és lányokat várjuk, ez azonban nem jelenti azt, hogy bárkit elutasítanánk. Akit érdekel a vívás, nyugodtan jöjjön el hozzánk, nézzen meg egy foglalkozást, és ha kedvet érez, az edzéseket is bátran elkezdheti. Annál is inkább, mivel a vívásból rengeteget lehet tanulni. A vívók megerősödnek, rájönnek arra, hogyan osszák be az idejüket, megtanulnak egy célért küzdeni és emelt fővel veszíteni, avagy éppen nyerni. A Kárpáti Rudolf Vívóklubban a kardvívással foglalkozunk. Ennek lényege, hogy a találatok megítélésénél a bírónak el kell döntenie, ki a támadó, ki a védekező, van-e "jogosultság" találni. Vagyis attól, hogy ég a találatjelző lámpa, még nem biztos, hogy pontot ér a vágás vagy a szúrás. A találat előtt meg kell szerezni a "jogot", amire több lehetőség van. Ezeknek a lehetőségeknek a jókor, jó időben történő alkalmazása teszi számunkra szórakoztatóvá, változatossá és érdekessé ezt a sportágat.

SM.