„Hangold újra!” – egyedülálló kezdeményezés a Hegyvidéken

Hogyan született meg a „Hangold újra!” ötlete?

Bársony Bálint: A „Hangold újra!” a régi emlékek újraálmodása. A közös éneklés gyerekkorom óta nagyon fontos pont az életemben. Feledhetetlenek azok az élmények, amelyeket kicsiként éltem meg: a közös nyári táborok éneklései, a kórusélet és az a boldogsághormon-termelés, amit a zene szabadít fel... Amikor találkoztam Évivel, és elmeséltem neki a "Hangold újra!" ötletét, benne is felébredtek azok az érzések, amik bennem. Majd szépen, lassan megtaláltuk a zenekar többi tagját is, akikkel együtt úgy döntöttünk, komolyan vesszük ezt, és teszünk érte, hogy a közös éneklés adta boldogságot az egész ország megélhesse. Újra…

Gergely Éva: Nagy jelentőséggel bír az, hogy min szocializálódunk. A zene hatalom. Egy csoda, ami az érzékekre hat, és képes megtanítani akárkit arra, hogy merjen érzelmeket kimutatni, kimondani. Ha egészséges lélekkel rendelkezünk, akkor sokkal több ajtó nyílik ki előttünk az életben, mint gondolnánk. Egyebek közt ez a „Hangold újra!” lényege, emiatt született meg.

A kezdeményezés célja, hogy visszahozza az együtténeklés örömét, és mindenki számára elérhetővé váljon a zene. Miért van szükség az „újrahangolásra”?

GÉ: A mai fiatalok egy picit cikinek érzik a klasszikus dalokat – a saját gyerekeimmel kapcsolatban is ezt tapasztalom, habár nagyon szeretnek énekelni. Arra gondoltunk, meg kell fordítani: szülessenek olyan dallamok, amiket 2013-ban el lehet dalolni úgy, hogy azokat a fiatalok szeressék is! Az volt a cél, hogy olyan dalokat írjunk, amik egyszerűen lekövethetők, ezáltal a koncerteken akárki el tudja énekelni velünk. A daloskönyv azért jött létre, mert szükség volt egy kiadványra, amely újdonság és egyedülálló, s képes feléleszteni egy rég elfeledett álmot. Szeretnénk megtanítani a gyerekeknek, hogyan szeressék a zenét!

BB: Azt szoktam mondani, ha Bartók és Kodály ma alkotnának, valószínűleg másképp írnák meg a remekműveiket… A gyerekektől gyakran megkérdeztem, miért tetszik nekik ennyire ez a dolog. Nagyon sokszor azt a választ kaptam, hogy azért, mert kapaszkodni tudnak a dalokba, mert ezek most születtek, maiak, és a jelenlegi spirituális változásokat mutatják be. A hit pedig a boldogság alapfeltétele. Teréz anya gondolata fogalmazódott meg bennem. Kiktől tanulhatjuk a legtöbbet? Hát, a gyerekektől…

Az egész országot szeretnék „újrahangolni”. Miért a Hegyvidékkel kezdik?

BB: A Hegyvidéken nőttem fel, jelenleg is itt élek, innen indult a karrierem. A Kós Károly Általános Iskolába jártam, Hraschek Katalin volt a tanítóm. Nagyon félős gyerek voltam, nem mertem énekelni, tapsolni… Kati néni nemcsak nekem, hanem az egész osztálynak fogta a kezét, segített leküzdeni a gátlásainkat. A nagykoncert szervezésénél azonnal arra gondoltam, hogy a volt iskolámat kellene felkérni. Kati néni igent mondott, ami számunkra nagyon nagy szó, hihetetlenül boldogok vagyunk! Így május tizenegyedikén a MOM Kulturális Központban fellép a Kós Gyermekkar, valamint Mitók Mónika irányításával a Kós Kicsinyek Kórusa is. Ott lesz velünk Zulauf Emese, egy nagyon tehetséges, fiatal hölgy a Zugligeti Gyerekkórussal és a Solti György Zeneiskola Leánykarával. Csatlakozott hozzánk az Alpár Rita és Szalay Katalin által vezetett gyerekkórus az Ádám Jenő Általános Iskolából – velük készítettük az albumot –, valamint a stílusában kiemelkedő Jazz and More vegyes kar is, amelyet Halkovics Ágnes vezet. Nem véletlen, hogy a tizenkettedik kerületből indul el ez az egész mozgalom! Sok gondolkodó, érző ember él itt, aki segíteni tudja a kezdeményezést, hogy együtt álmodhassuk tovább a „Hangold újra!” ötletét.

GÉ: Nagy segítséget kaptunk Váczi János alpolgármestertől, aki átérezte a kezdeményezés súlyát, fontosságát. A kerület szerencsés választás volt, a Hegyvidék mindig különös figyelmet fordított a kulturális programokra. Emlékszem, még a régi MOM-ban furulyázhattam hétévesen, s ugyanez a színpad adott helyett rengeteg iskolai rendezvénynek is. Tudtuk, ha igent mond a kerület, olyan partnerekre találunk, akik segítik a kezdeményezésünket.

Közel kétszáz gyerekkel lépnek a MOM Kulturális Központ színpadára. Nem jelent gondot a fegyelmezés?

BB: Nagyon fontos, hogyan szólítjuk meg őket! Nálunk egy hangos szó sincs, jól tudunk együtt dolgozni. Évi fogalmazta meg igen találóan: „Ahhoz, hogy a gyerekek komolyan vegyenek, nem erőt fitogtatni, hanem elgyengülni kell.”

GÉ: Sebezhetők vagyunk mi is. Nem kell titkolni, ha fáj a torkunk, vagy rossz napunk van valami miatt. Ha a gyerekek látják, hogy mi nyíltan vállaljuk a gyengeségeinket, akkor ők is sokkal őszintébbek lesznek. Gandhi híres mondata jut eszembe: „Te magad légy az a változás, amit látni szeretnél a világban.” Nem azért készítettük el a lemezt, hogy otthon dicsekedjünk vele! Mi a háttérben vagyunk, ez az egész nem rólunk, hanem a gyerekekről szól. Ők vevők erre, és szerencsére a pedagógusok is nyitottak az újra.

Tehát az őszinte szeretet a siker titka.

BB: Évi, elmondhatom, hogyan reagáltál a Hegyvidék Televízió riportjára?

GÉ: Elmondhatod.

BB: Az Ádám Jenő iskolában forgatott a Hegyvidék Televízió, és a riporter megkérdezte a diákoktól, tetszik-e nekik a „Hangold újra!” ötlete. A második, harmadik válasz után Évi elkezdett sírni, és azt mondta, ezért már megérte.

Mi történt?

GÉ: A gyerekek hihetetlenül tisztán és őszintén fogalmazták meg, mit éreznek. Kiskamaszokat még nem hallottam így beszélni. Ezért sírtam el magam…

Az álom kezd valósággá válni, de mikor lesz teljes?

BB: Sok mindent megéltünk már Évivel, tizenhét éves korunk óta ismerjük egymást. Az álmunk akkor teljesül be, amikor az egész ország egyszerre egy időpontban egy dalt énekel, körkapcsolásban. Ez olyan különleges rezgéseket hoz majd létre, mint a napsütés. Ha jó idő van, mindenki mosolyog – ehhez tudom hasonlítani. Amikor minden ember énekel és táncol, nem gondolkodik senki azon, hogyan lehet kiszúrni a másikkal. Ez lenne az igazi újrahangolás!

Boussebaa Mimi