Műgyűjtők délutánja

Hagyományteremtő újdonsággal várta vendégeit a Barabás Villa a Bartl József nyolcvanadik születésnapja előtt tisztelgő kiállítás kísérő rendezvényeként. Bayer Ilona televíziós újságíró az úgynevezett finisszázson azokkal a műgyűjtőkkel beszélgetett, akik a tárlat megrendezéséhez kölcsönadták a galériának a tulajdonukban lévő Bartl-képeket.
Eleve újdonságnak számít, derült ki még a kiállításmegnyitón, hogy nem a művész hozza el a saját munkáit – az pedig, hogy a gyűjtők az alkotóhoz fűződő kapcsolatukról beszéljenek, szintén szokatlan, ám remélhetőleg csak egyelőre. A beszélgetés egyben ismeretterjesztő előadás is volt, a Szalon Egyetem hallgatói például még igazolást is kaptak a leckekönyvükbe, hogy részt vettek a programon.
Bélai György, Kepes György és Reich Gyula műgyűjtők elmesélték, mikor és hol találkoztak Bartl József művészetével, illetve az alkotóval. „Amikor visszaköltöztem az Egyesült Államokból Szentendrére, akkor láttam először a képeit, s rögtön meg is akartam ismerkedni vele. Mára jó barátok lettünk” – emlékezett vissza Bélai György, aki nem tudta pontosan megmondani, pillanatnyilag mennyi Bartl-festmény van a birtokában.
Reich Gyula Soroksáron, a Hetvenes évek című kiállítás alkalmával találkozott és ismerkedett meg a művésszel: „A beszélgetés és a képek azonnal megfogtak, azóta látom, hogy minden festménye mögött ott van Bartl József.” Kepes György még a kilencvenes években ismerte meg Bartl első képeit. „Rögtön szíven ütött a bennük rejlő titokzatosság” – mondta. Bélai György összegzésként mindhármuk véleményét megfogalmazta: „Bartl József azonnal felismerhető szimbólumrendszert használ, összetéveszthetetlenek a művei mások alkotásaival.”
A beszélgetést követően a közönségnek bemutatták azt a húszperces, csaknem húsz éve forgatott filmet, amelyben Bartl beszélt önmagáról, művészetéről. „Az alapvető, amiért festek, a szín” – vallotta ebben az idén nyolcvanegy esztendős, Munkácsy Mihály-díjas festőművész.

(i.)