Műtéttel a Parkinson-kór ellen

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 1997-ben nyilvánította április 11-ét a Parkinson-kórban szenvedők világnapjává, így emlékezve a tüneteket elsőként leíró James Parkinson angol orvosra. Progresszív betegségről van szó, amely szerte a világban mintegy 6,3 millió, hazánkban közel 30 ezer embert érint, a hatvan év felettiek körében közel kétszázalékos gyakorisággal fordul elő.
Bár a tudomány jelenlegi állása szerint a kór gyakorlatilag gyógyíthatatlan, ám megfelelő gyógyszeres, illetve műtéti kezeléssel a panaszt okozó tünetek – leggyakrabban a végtagok és az arc remegése, az izomfeszülés, a mozgások lelassulása és az egyensúlyzavar – minimálisra csökkenthetők. A betegek körében kevésbé ismert sebészi megoldás lényege, hogy megszünteti a sejtek túlműködését, megakadályozva ezzel a kóros ingerület átterjedését más agyi területekre – hangzott el a Szent János Kórházban megtartott ismeretterjesztő előadást bevezető sajtótájékoztatón, amelyen az egészségügyi intézmény szakorvosai foglalták össze a Parkinson-kórral kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat.
Valálik István idegsebész mindenekelőtt arra hívta fel a figyelmet, hogy bár a betegség rendkívül elterjedt, a pontos okát egyelőre még nem sikerült megfejteni. Ez az oka annak, hogy kezelése és a korai diagnosztika meglehetősen nehézkes, ráadásul nem létezik olyan vizsgálat, amely egyértelműen ki tudja mutatni a betegség lappangását.
A kór jelenlétének megállapításában komoly szerep hárul a klinikusokra, már csak azért is, mert az egyes betegek tünetei erősen különbözhetnek egymástól. A János kórház szakorvosa szerint rendkívül fontos a műtéti megoldás népszerűsítése, ez ugyanis akár nyolc-tíz évvel meghosszabbíthatja a minőségi életet. A lehetőség szinte mindenki számára adott, a sebészi beavatkozások nyolcvan év felett is elvégezhetők.
A Magyarország első mély agyi stimulációs műtétjét a János kórház idegsebészeti osztályán 1998-ban elvégző Valálik doktor szerint az orvosok közül sokan nem ismerik az eljárást, így a betegek egy részén egyáltalán nem, vagy csak későn végzik el a műtétet – holott az egyébként csillapíthatatlannak tekintett remegés kezelésében 90-95 százalék körüli, míg a mozgásteljesítmény ingadozása és a meglassultság esetében 50-70 százalékos javulás érhető el. Abban, hogy a betegek időben szakemberhez kerüljenek, a rokonoknak és ismerősöknek is komoly szerepe lehet. A külvilág ugyanis rendszerint hamarabb észreveszi a tüneteket, mint maga a beteg, aki talán nem is menne el a kivizsgálásra, hiszen nem érzékeli megváltozott állapotát.
Folyovich András mindehhez annyit tett hozzá, hogy különbséget kell tenni a Parkinson-kór és -szindróma között, hiszen utóbbi tüneteit valamilyen más betegség is kiválthatja. A neurológiai osztályt vezető főorvos kiemelte: a laikusok a betegséget általában a remegéssel azonosítják, holott ez nem jelentkezik mindenkinél. Ezért is nehéz a felismerés, amihez – a kezeléshez hasonlóan – szükség van a különböző orvos szakmák hatékony együttműködésére.
Szerencsére a János kórházban ehhez minden feltétel adott, a betegek többségét a jól felszerelt neurológiai osztály fogadja, ezenkívül Kaszás Nóra ideggyógyász vezetésével nagy sikerrel működik a Parkinson-szakrendelés, a sebészeti részlegen a legmodernebb műtéti technikákat alkalmazzák, ahogyan a rehabilitációra is hangsúlyt helyeznek. Ezen a területen a gyógytorna mellett az intézményben több mint tíz éve működő Parkinson-klub is segítségére van a lábadozóknak.

(-em)