Zöldségek a kertben
Tavasszal minden kertbarátban buzog a tettvágy és az optimizmus. Ilyenkor jön el a sokéves tervek megvalósításának ideje. Ezek között előkelő helyet szokott elfoglalni egy kis konyhakert kialakítása, amely megtermi a család asztalára szánt zöldségeket. Hogy a lelkesedés ne végződjék kudarccal, megpróbálunk néhány gyakorlati jó tanácsot adni.
Először is mérjük fel a lehetőségeinket, mennyi időt, energiát tudunk a kiskertre fordítani, mikor megyünk nyaralni, addig ki öntözi a növényeket és így tovább. Ezek ismeretében már jól meghatározható az a terület, amely még belátható, megművelhető.
A növények kiválasztása már nehezebb kérdés. Itt figyelembe kell venni a talajt és a kitettséget (mennyi napsütés éri a területet, és mikor, lejtős vagy sík stb.), a vetési időszakot, az öntözési és növényvédelmi lehetőségeket, továbbá természetesen a lehetséges fogyasztók elvárásait. Ha még mindig marad mozgástér, akkor érdemes a könnyen kezelhető, ellenálló, kevés gondozást igénylő fajokat és fajtákat választani.
Hagyma
A hagyma az egyik legegyszerűbben nevelhető zöldségféle, a tavaszi asztal kedvelt vendége. Termesztésének alapvetően két módja létezik: a magról és a dughagymáról történő nevelés.
Magvetés esetén korábban kell nekilátni a feladatnak, és nagyobb hozzáértést is igényel a termesztés, a dughagymák elültetése azonban szinte gyerekjáték. A kertészeti boltokban, árudákban, de még a nagyobb élelmiszerboltokban is megvásárolható hálós dughagymák néhány száz forintért beszerezhetők. Találunk közöttük vörös és lila változatokat.
A nagyobb babszem méretű hagymákat a gyökerükkel lefelé kell elültetni a kertben, vagy akár erkélyládába, méretesebb cserépbe. A nedvesség hatására gyorsan kihajtanak, és üde zöld leveleket nevelnek. Néhány hét alatt már fogyasztható újhagymákat húzhatunk ki saját zöldségeskertünkből.
Mivel a dughagymákat nagy kiszerelésben árusítják (több százat tesznek még a legkisebb csomagba is), az ültetést több hullámban is végezhetjük, kéthetenként. Így soha nem lesz annyi, amennyivel ne tudnánk mit kezdeni, de mindig akad friss, zsenge példány a kertben. Ráadásul nem kell felszednünk őket akkor, amikor még csak néhány levelük sarjadt. Ha van helyünk, és a földben hagyjuk, szerencsés esetben őszre almányi méretűre híznak, és akár télire is elrakhatjuk.
Az újhagyma nevelésénél csak az öntözésre kell figyelni, hiszen ilyen rövid idő alatt a kártevők nem tudnak jelentősen elszaporodni. Az őszig a földben hagyottaknál előfordulhat kártétel, ami a hagymáknál még mindig sokkal ritkább, mint a zöldségeskert más „lakóinál”.
Tökfélék
Növénytanilag egyetlen csoportot képeznek a tökfélék, megjelenésükben, felhasználásuk szempontjából mégis nagyon különböző zöldségek lehetnek. Idetartoznak például a legkülönfélébb dísz- és étkezési tökök, a patisszon (vagy csillagtök), valamint a cukkini. Közös bennük, hogy szeretik a tápanyagban gazdag, meleg talajt, jelentős lombozatot nevelnek szúrós, futó száraikon, és gondozás szempontjából viszonylag igénytelenek.
A cukkini állítólag egy spontán kereszteződés hatására jött létre, azóta hódít a kiskertekben. A növény erőteljes, nagy, sárga virágokat nevel. Ültetés után mintegy két hónappal kezd teremni. Leszedhetjük már néhány centiméteres korában is, de hagyhatjuk nőni akár araszos méretig.
A nyáron azonnal felhasznált zöldséget akkor szedjük le, amikor még fényes a héja. A téli változat esetében a szürettel meg kell várni, amíg a termetes termések héja egészen megkeményedik. Ilyenkor leszedve jól tárolhatók.
A tökfélék leggyakoribb kártevői az uborkán élő rovarok, amelyek városi környezetben ritkán jelennek meg. A lisztharmat azonban – különösen árnyékos, nedves körülmények között – fertőzhet a szárakon és a leveleken.
A tökféléket jellemzően a fagyok elmúltával kell elvetni. Palántát ritkán árulnak, mert az átültetést nem viselik jól. Érdemes odafigyelni a fajtaválasztásra, mert még egy fajon belül is akadnak kifejezetten kis termetű változatok, amelyek akár egy erkélyen is jól érzik magukat, és termést is érlelnek.
(Barta)