Hol bánya állott, most közlekedési csomópont
Bár közigazgatásilag nem a XII. kerület része, mégis szervesen hozzátartozik a hegyvidékiek életéhez, mindennapjaihoz a Széll Kálmán tér. A terület története meglehetősen mozgalmas: egykor bánya működött itt, majd sportpályák nyíltak, és hiába számított már akkor is forgalmas csomópontnak, a XX. század elején még neve sem volt.
A Széll Kálmán tér, amelyet hatvan éven keresztül (egészen 2011-ig) Moszkva térként „szólítottak”, a Rózsadomb és a Várhegy közötti völgyben fekszik. Közvetlenül határos a Hegyvidékkel; a Várfok utca, ahonnan a többi mellett a 21-es busz és a Várbusz is indul, már a XII. kerülethez tartozik.
A középkor évszázadaiban nem lakták a mai tér területét és a környékét sem, viszont már akkor is sok fontos útvonal áthaladt ezen a helyen. A Várhegy nyugati oldalában fekvő Logod faluból, illetve a várból vezetett erre több út Óbuda és Budakeszi felé. Érdekesség, hogy a terület látképe teljesen más volt évszázadokkal ezelőtt: ahol most lejtős domboldal vezet le a villamosmegállókhoz, ott egykor az emelkedő folytatódott, hiszen Csízhalom dombja állt itt.
Buda töröktől való visszafoglalását követően a vár és a környező házak újjáépítéséhez olyan mennyiségű építőanyagra volt szükség, hogy a város vezetése agyagbánya nyitását és téglavető építését rendelte el Csízhalom dombján. A bányászati tevékenység hatására „tűnt el” a domb, és alakult ki a tér mai arculata a meredek lejtős oldalakkal. A bánya először királyi tulajdonban állt, később Buda városa kapta meg, a XIX. században pedig már magánkézben volt a terület. Két tulajdonosról maradtak fenn levéltári feljegyzések: Sohnleiter Józsefről és a Christen családról, amely a bányát üzemeltette a XIX. században.
A főváros 1874-ben rendeletet hozott, hogy a Krisztina körút fejlesztése miatt rendezni kell az agyagbánya környezetét. Ez a kitermelés leállításához vezetett. A bányászat eredményeképpen a téren bányató keletkezett, amelyet telente korcsolyázásra használtak a környéken élő budai polgárok.
A Krisztina körút 1894-re készült el, és nem sokkal később már sportpályák épültek a mai Széll Kálmán tér területén. A neves BBTE sportegyesület pályái és méltóságteljes klubháza uralta ekkor a tér arculatát.
A mindaddig név nélküli teret 1929-ben nevezték el Széll Kálmánról, hazánk egykori miniszterelnökéről, majd 1938-ban megkezdődött a közlekedési csomóponttá alakítása. Külföldi közlekedési mérnökök elismerően nyilatkoztak a modern beruházásról, amelynek tervezésekor azt is figyelembe vették, hogy a Déli pályaudvar vasútjai a villamos sínpárjain is közlekedni tudjanak. A csomópontot még az ország jobb oldali közlekedésre való áttérését (1941) megelőzően alakították ki. Budapest-szerte híres épület volt a „Gomba”, amelyben váró- és hivatali helyiségeket alakítottak ki.
Buda világháborús ostroma során a Széll Kálmán tér jelentős károkat szenvedett. A magyar és német csapatok egy része 1945. február 11-én a téren keresztül szeretett volna kijutni az ostromgyűrűből, azonban a szovjetek várták őket, és csak minimális számú katonának sikerült átjutnia az állásokon.
A harcok után évekig tartott a helyreállítás, és miután felújították, Sztálin térre keresztelték át. Aztán amikor 1946-ban a pesti Erzsébet teret nevezték el a szovjet „vezérről”, a budai tér ismét Széll Kálmán lett. Nem sokáig, mert 1951-től már Moszkva tér néven található a térképeken.
Ennek ellenére sokáig tartotta magát a városi nyelvben a „kalefozás” kifejezés, ami Széll Kálmán keresztnevének becézett formájából eredt. Az 1970-es évekig használták ezt a szlenget, a Moszkva téren történő randevúkat emlegetve, itt volt ugyanis a fiatalok egyik fő találkozási pontja Budán.
Az első jelentős átalakítást 1972-ben végezték a téren, amikor megépítették a 2-es metróhoz tartozó megállót, amely máig a főváros legmélyebben fekvő metróállomása. Ekkor került a „Gomba” helyére a metrókijárat máig álló, legyezőszerű épülete.
A XX. század egy másik véres történelmi eseményének is központi színtere volt a Moszkva tér, illetve a szomszédos Széna tér. Az 1956-os forradalom során ismét súlyos harcok dúltak e területen, a forradalmárokat, akiknek a Maros utcában volt a központjuk, csak nagy nehezen tudták megadásra kényszeríteni a szovjet katonák.
1993 után felvetődött a gondolat, hogy Antall Józsefről nevezzék el a teret, ám ez végül nem valósult meg. A legfrissebb fejleményekről pedig nemrég mi is hírt adtunk: nemsokára elkezdődhet egy újabb nagy építkezés, amely várhatóan teljesen más, szebb arculatot adhat az egész területnek. A tervek szerint Buda legforgalmasabb, jelenlegi formájában kissé csúnyácska teréből felesleges hivalkodástól mentes, emberközeli és „felhasználóbarát” csomópont, illetve találkozási hely válhat a közeli jövőben.
Balázs Attila