Tovább a tartalomhoz Tovább a lábléchez

Szazeves_hazakban_unnepelt_a_varos

Százéves házakban ünnepelt a város

Százéves épületek, illetve a hozzájuk kötődő emberi sorsok is megnyíltak az érdeklődők előtt április első hétvégéjén a fővárosban. A Hegyvidéken a Maros utca 10. alatti lakóház, valamint a Nagyenyed utca 11–13. és a Kék Golyó utca 26–28. alatti épületegyüttes mutatta be történetét.

Nemcsak a fővárosban élők, hanem a külföldi turisták körében is egyre nagyobb népszerűségnek örvend a Százéves Házak Ünnepe, amit az OSA Archívum indított el két évvel ezelőtt, és a Kortárs Építészeti Központ (KÉK) szervezett meg immár harmadik alkalommal. A brit The Guardian napilap nemrég közzétett összeállításában a legjobb európai kulturális események között említette a civil összefogáson alapuló, idén közel ötven helyszínt érintő rendezvényt.
Nem meglepő hát, hogy az építésének századik évfordulójára kinyitó Maros utca 10. alatti házban ott jártunkkor épp egy francia család tett látogatást, és figyelmesen hallgatta az egyik lakó, Göllner László angol nyelvű bemutatóját az épület érdekességeiről. „Inspired by Rodin!” – ismételte álmélkodva a szavait a francia apa, amikor az Auguste Rodin A csók című alkotására emlékeztető, ismeretlen művésztől származó díszítőszobrot csodálták meg a lépcsőházban.
Göllner úr aznap már több külföldi látogatót is körbevezetett az épületben, nem hozta zavarba az idegenvezetői feladat. Rutinja annak is köszönhető, hogy korábban utazásszervezéssel foglalkozott, „őslakosként” pedig sok érdekességet tudott mesélni az épület történetéről. „1945-ben, az ostrom idején kiégett az Attila úti lakásunk, akkor költöztünk ide, a Maros utcába” – idézte fel a százéves házzal való kapcsolata kezdetét a nyugdíjas turisztikai szakember.
A lakók elbeszéléseiből, illetve a KÉK munkatársainak levéltári kutatásai alapján tudjuk, hogy a Maros utca 10. alatti házat – egy hosszú, a Városmajor és a Maros utcát összekötő telek megosztását követően – nagyságos Stadmüller Gézáné úrnő építtette, a tervezést és a kivitelezést ifjabb Holub József, valamint társa, Hoffman Dezső építőmester végezte. Ma tizenkét lakás található itt, de az 1920-as, 30-as években mindhárom szinten csak egy-egy család élt.
A száz évvel ezelőtti terven látható homlokzat jelentősen különbözik a maitól. Az egyemeletes épület jobb oldalán a szecessziós jegyeket leginkább hordozó, téglaszalaggal díszített oromfal az emeletráépítéskor eltűnt, később egy nyeregtetős megoldással igyekeztek megőrizni a formát.
A bővítések több szakaszban zajlottak: Goldmann Fülöp és neje 1918-ban a déli szárnynál építtetett egy toldalékot Balázs Farkas építőmesterrel, méltóságos Sternád István úr és neje pedig 1926-ban egy kőkorlátos, fedett teraszt, illetve 1929-ban egy új, második szintet alakíttatott ki. Az épületet a második világháborút követően államosították, 1951-ben az itt lakó Mendelényi László koronaügyészt és családját kitelepítették. Sokáig a házban élt és alkotott Cserny József Kossuth-díjas ipari formatervező, a Symposion Társaság elnöke.
A Százéves Házak Ünnepének programjaiban a Nagyenyed utca 11–13., illetve a Kék Golyó utca 26–28. alatt található ikerházak is részt vettek – igaz, az érdeklődők nem mehettek be az épületekbe, néhány lakó, illetve a KÉK önkéntesei a két utcát összekötő udvarban szerveztek családi programokat. A gyerekeknek rajzos foglalkozásokat tartottak, később pedig a Kőműves Kelemen Acoustic Band zenészeinek hangulatos játéka töltötte be a teret.
Bár sokan laknak a két háztömbben, sajnos nem igazán volt érdeklődés részükről a házuk udvarán zajló események iránt, így a helyben lakók elbeszélései helyett a kifüggesztett történeti leírásokból tájékozódhattak a látogatók az épületek múltjáról. A tablókból kiderült, hogy a telek hosszú ideig az Alkotás-házhoz tartozó terület része volt, amely a mai, Magyar jakobinusok tere 5–6–7. számú épületek helyén állt.
A száz évvel ezelőtt kialakított, négy lépcsőházas épületegyüttest két testvér, Román Ernő és Román Mikós tervezte, akik 1905 és 1926 között körülbelül nyolcvan budapesti bérház, villa, kisebb ipari üzem tervezésében vettek részt. Az építtető a Hitel és Leszámító Bank R. T. volt.
Bár az idei „Budapest100” hétvégén százéves házak csak két hegyvidéki helyszínen nyíltak meg részben vagy egészben, valójában több kerületi építmény esetében is lett volna ok az ünneplésre. A KÉK kutatásai szerint az Alma utca 1. és 9., a Fürj utca 22., az Istenhegyi út 4/c és 4/d, a Kék Golyó utca 20., a Lóránt út 22. és a Székács utca 12. alatti lakóházak, a svábhegyi víztorony (Eötvös út 41.), valamint a zugligeti Szent Család plébániatemplom (Szarvas Gábor út 50.) is ebben az évben ünnepli centenáriumát.

z.