Felavatták Kós Károly szobrát

„Vajon érdemes-e szobrot állítani? Kizökkenthet-e mindennapi gondolatainkból akár csak egy pillanatra is a látvány?” – tette fel szokatlan kérdéseit a Kós Károly-szobor avatóünnepségén Pokorni Zoltán polgármester. Szerinte akkor válaszolhatunk igennel, ha a szoboravatással nem tekintjük befejezettnek dolgunkat, nem elégszünk meg az ábrázolt személy szertartásos ünneplésével, hanem igyekszünk a szó legnemesebb értelmében követni hősünket, példaként tekintve a sorsfordító időkben hozott döntéseire, vagy a hétköznapokon végzett szívós szervezőmunkájára.
„Kós Károly példaképünk lehet, aki tiszteletreméltó döntéseket hozott embert próbálóan nehéz időkben, és hihetetlenül sokat vállalt a soknemzetiségű Erdély remélt felemelkedéséért, társadalmi békéjének létrehozásáért” – hangsúlyozta a polgármester. Arra is kitért, nem az építészen múlott, hogy az általa kitűzött célok megvalósulása még most is várat magára.
„Kós Károly megalkothatta a saját emlékműveit, az utókor szobrokba öntött tisztelgése már csak ráadás” – mondta Pokorni Zoltán. Mint fogalmazott, szerencsés a Hegyvidék, hogy az építész egyik jelentős alkotásának megtisztelt birtokosa lehet, de még nagyobb szerencse, hogy ez az épület nem mint „holt múzeum” létezik, hanem szívmelengető módon ugyanazt a feladatot látja el, amire eredetileg is szánták: iskolaként működik immár százkét esztendeje.
A most felállított szoborral tehát két emlékmű került egymás mellé, s ezeket Kós Károly személye köti egybe: az egyiknek alkotója, a másiknak ünnepelt ábrázoltja. A polgármester külön köszönetét fejezte ki Holtságné Csipán Ágnesnek, a Kós Károly iskola nyugalmazott igazgatójának, aki a szobor létrehozását kezdeményezte, Beöthy Máriának, aki elkészítette a Temes lépcső felújításának terveit, valamint Melocco Miklósnak, aki megalkotta a különleges emlékművet.
Az Országgyűlés elnöke, Kövér László ünnepi beszédében arra emlékeztetett, hogy Kós Károly az értékteremtő erdélyi magyar hűség egyik legnagyszerűbb jelképe egy olyan században, amikor sokan és sokszor voltak hűtlenek Erdélyhez. Hozzátette: a német édesapa és francia származású édesanya házasságából született építészt nem a származása, hanem a tudatosan vállalt sorsa tette magyarrá. Az elnök felidézte, hogy az első világháború, Trianon, valamint Erdély elszakítása Kós Károlyt is válaszút elé állította: az építész a határok lezárása előtt hazament Erdélybe, az övéi melletti kitartást választotta, „sorsa a trianoni csapástól megbénult erdélyi magyar világ felélesztésére rendelte”.Kövér László a jelenlegi kormány nemzetpolitikai intézkedései kapcsán kiemelte: „mi, mai magyarok, hiszünk abban, hogy nemzeti összetartozás nélkül nincs nemzeti felemelkedés, és hiszünk abban, hogy minden magyar felelős minden magyarért”. A 2010-ben megalakult új magyar Országgyűlés ezért fogadta el a Nemzeti Összetartozás melletti tanúságtételről szóló törvényt, ezért biztosítja európai gyakorlat szerint a magyar állampolgárságot és a szavazati jogot az ország határain kívül élő magyaroknak, s azért fogadta el az új alaptörvényt, hogy legyen megfelelő alkotmányos kerete a magyar állam újjáépítésének és a nemzet megerősítésének. „Azért tettük mindezt, hogy a magyar állam soha többé ne lehessen hűtlen a magyar nemzethez” – zárta gondolatmenetét az Országgyűlés elnöke.
A megújult Temes lépcső mellett felállított Kós Károly-szobrot – amely az idős építészt alkotás közben ábrázolja – Lambert Zoltán plébános, dr. Szabó István református püspök és Keczkó Pál lelkész áldotta és szentelte meg. Az ünnepségen részt vett Fónagy János, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium parlamenti államtitkára is. A szobor elkészítését a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium támogatta, míg az emlékmű környezetének rendezését az önkormányzat vállalta.

z.