Szociális zöldség- és gyümölcsvásár
A piaci árnál jóval olcsóbb, ugyanakkor kiváló minőségű árukkal várták az érdeklődőket az idei első szociális zöldség- és gyümölcsvásáron, a Városmajori Jézus Szíve Plébánia előtti területen. Az árusításnak akkora sikere volt, hogy a környéken lakók már az első órában elvitték az egész napra szánt árukészletnek szinte a felét. A XII. kerületi Fidesz szervezésében meghirdetett akció február 19-én a Diana utcában, a Szent László Plébánia szomszédságában folytatódik.
Honnan jött az ötlet, hogy a Hegyvidéken ilyen árusítást szervezzenek? – kérdeztük Jáky Ildikótól, Pokorni Zoltán országgyűlési képviselő szociális munkatársától, az akció szervezőjétől.
– Mindinkább azt látjuk magunk körül, hogy egyre nehezebb megfizethető áron egészséges élelmiszert vásárolni Magyarországon. Mindenütt a külföldről behozott, valljuk be, bizonytalan eredetű termékek árasztják el az üzleteket, miközben a jó minőségben termelő hazai gazdák nehezen tudnak piacra jutni. Ezért a képviselő úrral úgy gondoltuk, egy-egy ilyen akció mindenkinek jó lehet.
A legtöbben azt gondolják, hogy a hegyvidékiek nem igazán szorulnak árkedvezményre…
– Valóban létezik ez a sztereotípia – kapcsolódott be a beszélgetésbe Fonti Krisztina, a XII. kerületi Fidesz elnöke –, mi azonban tudjuk, milyen sokan élnek itt is olyanok, akiknek komoly nehézséget jelent, hogy a számlák kifizetése után még egészséges élelmiszert is vásárolhassanak. Márpedig egészséges ételre annak is szüksége van, akinek nincs tele a pénztárcája.
Miért éppen a Szövetség az Élő Tiszáért Egyesületet hívták meg? Honnan ered az ismeretség?
– A főváros más területein rendezett árusításaikról. A kínált árujuk minősége meggyőző volt.
A hegyvidékiek jól ismerik önöket – fordultunk Barát Józsefhez, az egyesület elnökségi tagjához, az akció „motorjához” –, hiszen minden szerdán a Városmajorban árusítanak, sőt már tavaly is volt kedvezményes vásáruk, akkor az önkormányzat szervezésében. Most mit kínálnak a vevőknek?
– Elsősorban burgonyát, hagymát és almát, de hoztunk mérsékelt áron paradicsomot és diót is.
Elárulja, mennyire mérsékeltek ezek az árak?
– Az első osztályú, nagy szemű burgonya százhúsz, a kisebb száz forint kilónként, míg azokat, amikből apróbb hibákat vágtunk ki, hetven forintért kínáljuk. A kiváló minőségű makói hagyma kilója is százhúsz forint, az almáé pedig százötven. A burgonyát öt- és tízkilós csomagolásban áruljuk, a többit lehet kimérve is kérni.
Miért vállalták, hogy részt vesznek az akcióban?
– Mert ez a kezdeményezés jó üzenet a hazai gazdáknak. Azt igazolja, hogy a friss magyar zöldárura is van kereslet. Tudja, az elmúlt húsz évben folyamatosan csökkent a honi termelés, ezért a vidék számára létszükséglet, hogy ilyen üzeneteket közvetítsünk. A szövetségünknek hatvan tagja van, mindnyájan kímélő gazdálkodásban termelnek, s közülük többen az éves forgalmukat, a fennmaradásukat tudják megteremteni az általunk szervezett rendszeres árusítással. Köszönettel tartozunk nekik azért, hogy van egy stabil beszállítói bázisunk, de a szervezőknek is, mert az ilyen akciók ránk irányítják a figyelmet. A gazdáink cserébe folyamatosan újabb termékeken gondolkodnak, így tudjuk mindig bővíteni valamivel a kínálatunkat szerdánként.
Hogyan fogadták a gazdák a kérést, hogy olcsóbban árusítsanak?
– Ez természetes velejárója minden akciónak. Az árakat egyébként is ők határozták meg.
– És ez nem túlzás, tényleg olcsó! – csatlakozott a beszélgetéshez Ági néni, aki az egyik közeli utcában lakik. – Tegnap jártam egy piacon, ott a legolcsóbb krumpli is majdnem a duplája volt ennek, ráadásul nem is ennyire szép. A legszívesebben mindenből vennék, csak ne lenne ilyen nehéz hazacipelni!
– Azzal ne is tessék fáradni – állt elé Magdi, aki hetedikbe jár a Pannonia Sacra Katolikus Általános Iskolában –, mi azért vagyunk itt, hogy segítsünk hazavinni!
– Készségesen jöttek az iskolák a hívó szóra – magyarázta Jáky Ildikó. – Délelőtt ők voltak itt, délután a Kós Károlyból jönnek négyen, hogy segítsenek annak, aki igényli. Úgy tervezzük, hogy az istenhegyi akcióban is részt vesznek majd diákok. Egyébként a Csaba utca környékén lakók annyira megszerették az „Élő Tiszásokat”, hogy volt olyan néni, aki megvette tőlük a hagymát, a paprikát, a paradicsomot és a tojást, hazament, megfőzte a lecsót, és visszajött, hogy megkínálja őket...
(ai)