Betlehem kelt életre a Márvány utcában
Évről évre közös betlehemezéssel várják a karácsonyt a Márvány utca 29. lakói. Az évtizedek alatt összekovácsolódott közösségről, ünnepváró programjukról a ház közös képviselőjével, Tihanyi Gáborral beszélgettünk.
Hogyan alakult ki ez a hosszú múltra visszatekintő hagyomány?
– Már a házba költözésünk, vagyis 1992 előtt is összegyűltek a lakók az udvaron huszonnegyedikén délben, közösen imádkoztak, énekeltek. Ez nagyon tetszett nekünk is, de a feleségemmel úgy gondoltuk, jobb lenne, ha nem a szentestére készülő sütés-főzéstől és a várakozás meghittségétől ellopott pillanatokban tennénk, hanem egy-két nappal korábban, hogy teljesen átadhassuk magunkat az ünnep, a karácsony misztériumának.
Amikor egyik vendégük, az évek óta a lakókkal együtt ünneplő Téglásy Klára mesélt nekem erről a hagyományról, úgy fogalmazott, hogy miként a napkeleti bölcsek is összegyűltek a Megváltó születésének helyet adó jászolnál, úgy jönnek össze évről évre a főváros több pontjáról is az emberek, hogy együtt ünnepeljenek. A szeretet és a közös hit ereje az, ami minden évben Betlehemmé varázsolja a házuk udvarát?
– Biztos, hogy igen. Ez a program jóval több, mint egy ceremónia. A ház lakóinak gyerekeiből állítjuk össze a betlehemezők csoportját, utána mindnyájan kapnak egy kis jelképes ajándékot, illetve részesül ebből a játékban nem szereplő többi gyerek is, csakúgy, mint a gyermektelen családok és egyedülállók. Valóban, rendszeresen jönnek vendégek is, főleg a lakók barátai, illetve az Ugocsa utcai Kalevala Kórusból is többen, hogy vezetőjükkel, Malmos Edittel énekeljenek nekünk. De ezúttal külföldi vendégeink is voltak. A házban lakó tanárnő, Halász Kati elhozta azokat az iráni egyetemistákat, akik angolt tanulnak tőle. Nagyon tetszett nekik, amit itt láttak, s a lakók is szívesen fogadták őket. És érkeztek vendégek távolabbi utcákból, kerületekből is.
Vagyis megtelt az udvar.
– Hatvanan-hetvenen voltunk. Egy hatvanliteres bográcsban huszonéves fiúk főzték a pompás gulyáslevest, a lakók is készültek különféle süteményekkel, a feleségem pedig, mint minden évben, most is sütött egy nagy kalácsot, amiből mindenki tört magának az összetartozás jelképeként.
JE