A Hegyvidék régi földmérési jelei (8.) - És még mi van a lábazatokban...?

Esett már szó arról, hogy az elpusztult vízszintes alappontok helyreállítását beépítetlen helyeken a földmérési jel függőlegesében, a föld alatt – kőből, betonból, téglából – épített, úgynevezett őrpontok felkeresésével biztosítják. Ezt egy helyszínrajz teszi lehetővé, amely ábrázolja a jel (többnyire egy kő- vagy betonhasáb) közvetlen környékét, valamint olyan méreteket, amelyek alapján a pont helye kimérhető a környező tereptárgyaktól.
Városi környezetben a pontok keresését a házak vagy a kerítések lábazatába befalazott fémtüskék, a pontot őrző őrcsapok segítik. Ezeknek a függőleges falsíkból előálló, 6 vagy 3 centiméter átmérőjű homloklapján a HP vagy SP betűk láthatók, a két betű között egy kicsiny függőleges horonnyal.
A többnyire a járdában elhelyezett pont, az úgynevezett anyapont közelében, a ház vagy a kerítés lábazatában, közel egyenlő és viszonylag kis távolságban két őrcsapot helyeznek el, mégpedig úgy, hogy a három pont által kialakított háromszögnek az őrzött alappontnál keletkező szöge közel derékszög legyen. Az őrcsap hornyába illesztik egy függőnek a zsinórját, és a függővel az őrcsap helyét a járdára vetítik. A levetített helyektől az anyapontig terjedő távolságokat megmérik, s ezek ismerete lehetővé teszi, hogy majd kimérésükkel a pontot vagy annak helyét később megtalálják, vagy kijelöljék.
A XII. kerület krisztinavárosi része alatt halad el a 2-es metró alagútja. Ennek építése idején is kerültek geodéziai jelek a vonal fölött álló házak lábazatába.
A föld alatt végzett munkák mindig hordozzák annak veszélyét, hogy a munkaterület fölött a talaj – az ott álló házakkal együtt – megsüllyed. Az építmény kisebb mértékű vagy egyenletes mozgása általában nem is szokott károkat okozni. Az építkezés folyamán szükséges tehát figyelemmel kísérni, hogy az elmozdulások nem lépik-e át a kritikus határt. A vizsgálatot a geodéták szintezéssel végzik, vagyis időről időre megállapítják az érintett épületek falába rögzített mérőjelek magasságának változását.
A kelet-nyugati metróvonal építése során süllyedésmérő jelekként kiszolgált síncsavarokat alkalmaztak. Ez tulajdonképpen egy óriási facsavar, amellyel a vasúti sínszálakat a talpfához, vagy a betonalj e célra kiképezett fészkébe süllyesztett keményfa betéthez rögzítik. A lencsefejű csavar tetejéhez egy négyzet keresztmetszetű csúcs csatlakozik, amelyet a vasútépítők egy speciális kulccsal forgatnak. Ilyen síncsavarokat – amelyek ottléte mára lényegében okafogyottá vált – nagy számban láthatunk az Alkotás utca, Magyar jakobinusok tere, Maros utca, Hajnóczy József utca, Csaba utca, Krisztina körút házainak lábazatában.
Ahol a birtokhatárpont helye nem volt teljesen egyértelmű, ott az 1930-as években kezdett városmérés idején a korábban a birtokosok által elhelyezett határköveken kívül másmilyen határjeleket is alkalmaztak. Ilyenek voltak a 15 centi oldalhosszúságú, egyenlő oldalú háromszög keresztmetszetű, 60 centi hosszú, tetejükön keresztvéséssel ellátott betonhasábok is, amelyeket a még kiépítetlen részeken elsősorban a telektömbök határpontjaira helyeztek el.
Ilyen volt az a 3 centi átmérőjű fémtárcsa is, amelynek lapjába H betűt mélyítettek. Ezt a jelet a birtoktestek elhatárolásakor cementhabarccsal a régi határkövek tetejébe rögzítették, de találhatók ilyen birtokhatárjelek a város kiépültebb részein házak falában, kerítésekben is.
Sarokélek esetében egy másik megjelölést alkalmaztak: ide egy derékszögben meghajlított, 2,5 centi magas, 6 centi hosszú fémszalagot rögzítettek, amelynek mindkét falsíkon felfekvő felére beütötték a H betűt. (Vége)

Noéh Ferenc†