Homoktövis, a csodanövény

Az ezüstfafélék közé sorolt homoktövis nemzetség összesen csak hét fajt számlál. Ezek közül hat Ázsia keleti felében, főleg Kínában őshonos.
A nálunk egyedüliként ismert homoktövis (Hippophae rhamnoides) elterjedési területe Ázsiától egészen Európa keleti feléig tart. Mivel egyetlen rokona sem él a közelünkben, neve azonos a nemzetséggel. A családba tartozó ezüstfával a legkönnyebb összekeverni, hiszen mindkettő ezüstös levelű bokor, és élőhelyeik is átfedik egymást. Csak a termésük különbözteti meg őket látványosan: az ezüstfa apró olajbogyóra hasonlító, szürke termést nevel, egyetlen hosszúkás, csíkos maggal a közepén, a homoktövis pedig narancssárga bogyót.
Természetes körülmények között a gyenge adottságú, sziklás, homokos talajokon terjedt el az Alföldön és a Kisalföldön. Mindezek után talán meglepő, hogy a természetben a homoktövis védett növény, eszmei értéke tövenként tízezer forint.

Megjelenése

A homoktövis szürkészöld, hosszúkás, keskeny leveleket nevelő évelő bokor. Töve körül sarjak nőnek, ennek következtében gyorsan terebélyesedik, és nagyobb területet is képes elfoglalni. Ezt a tulajdonságát – és mélyre nyúló gyökérzetét – használták ki, amikor talajmegkötésre ültették az alföldi homokon.
Nyúlánk hajtásai sűrű szövedéket képeznek. Apró, jelentéktelen virágai a vesszőkön nyílnak, a szél porozza be őket. Mivel kétlaki növény, ezért a termésérlelés érdekében hím- és nőivarú egyedet is kell ültetni. Augusztustól a termős példányon sűrű fürtökben narancsos színű bogyók érnek, amelyekben egyetlen mag lapul.
Erőteljes gyökérzete és szőrözött levelei miatt jól tűri a szárazságot, talajával szemben igénytelen, de nem kedveli az árnyékos termőhelyet. Kártevők, kórokozók ritkán jelennek meg rajta.

Nevelése

Alapvetően igénytelen növény, amely folyók partján, homokon vagy sziklás vidékeken él. Ebből adódóan a hegyvidék köves talajai sem rettentik el.
Beszerzése nem okozhat gondot, mert a kertészeti árudákban időről időre felbukkan mint dísznövény. Nevelése – igénytelenségéből adódóan – nem jelent kihívást, terméseinek beérésére is bizton számíthatunk minden évben. A városi kertekben elterjedését talán csak tövisei akadályozzák meg.

Haszna

A tibeti medicina kincse, a gyógyító növények királynője, C-vitamin-bomba, a homok aranya. Ilyen és ehhez hasonló címeket lehet találni, ha az ember beüti a növény nevét az internetes keresőbe. Se szeri, se száma a homoktövis értékét hangsúlyozó méltatásoknak.
Nehéz lenne felsorolni minden területet, ahol kifejti jótékony hatásait, csak a legfontosabbak: erősíti az ellenálló képességet, lassítja az öregedést (emellett gátolja a hajhullást és a ráncok kialakulását), védi és táplálja a bőrt, csökkenti a koleszterinszintet, fokozza az anyagcserét, és gyulladáscsökkentésre is jó. Mindezt a kiemelkedően magas C- és E-vitamin-tartalmának, növényi olajainak, mikroelem-tartalmának és több tucat bioaktív hatóanyagának köszönheti.
Nem csoda hát, hogy főleg keleten évezredek óta keresett növény, a népi gyógyászat megkerülhetetlen eszköze. Nálunk néhány évtizede kezdett felfelé ívelni kultusza. Korábban akadtak ugyan kísérletek üzemi méretben történő telepítésére, a behozott szovjet fajták jól is érezték magukat, de a tövises ágakon ülő termések betakarítását nem lehetett nagyüzemi szintre emelni. Nincs gép, amely képes lenne az apró bogyókat kiválogatni és kíméletesen leszedni, a kézi munka pedig még saját fogyasztás esetén is megerőltető lehet.
Történtek kísérletek a terméssel berakott ágak fagyasztására és a fagyott bogyók lepattintására, de ez a módszer sem jelentett átütő sikert (amellett jelentősen károsította a növényeket). A többhektáros ültetvényekből ma már csak néhány kertekbe menekített példány él.

(Barta)