A kerületi erdők tavaszi virágai
Szerencsés helyzetben vagyunk itt, a Hegyvidéken, mert akkor is virágzó növények sokasága vesz körül bennünket, ha mi magunk nem ültetünk el egyetlen tövet sem. A kerület zöldterületeinek jelentős hányadán a természetes növénytakaró megmaradt, és évente tarka virágköntösbe öltözteti a dombokat, völgyeket.
A hegyvidékünk ugyanolyan növénytakaróval dicsekedhet, mint a Kárpát-medence más középhegységei, csakhogy ezek a máshol természetesnek ható fajok itt, a város közelében talán még nagyobb értéket jelentenek. Aki június első felében nyitott szemmel jár a környék erdeiben, tisztásain, számtalan virágot találhat, köztük sok értékes, védett növényt is. Ezekből emelünk ki néhányat.
Salamonpecsét
A tavaszi erdők aljának gyakori növénye a salamonpecsét, amely egyetlen íves szárból, az azon párosával felfelé álló levelekből és a magányosan vagy párosan lefelé csüngő, hosszúkás, fehér virágokból áll. Ezek helyén ősszel sötétkék vagy fekete bogyótermések érnek, amelyek a madarak kedvelt csemegéi.
A növény a föld alatti, itt is, ott is derékszögben meghajló gyöktörzséből nyeri az energiát a korai fejlődéshez. Latin nevét (Poligonatum), illetve egyik fajának hasonló jelentéstartalmú magyar nevét (soktérdű salamonpecsét) is ezeknek a térdszerű gyöktörzshajlatoknak köszönheti. Gyógyhatásai között is kiemelik a törött csontok gyógyulásának segítését, ami tudományos igazolás híján inkább a gyöktörzs alakjával lehet összefüggésben.
A más európai nyelvekben is elterjedt népi elnevezésnek több lehetséges eredete ismert. Egyesek szerint a gyöktörzs megvastagodó, majd elvékonyodó alakja királyi pecsétre emlékeztet. Mások a gyöktörzs metszetén vélnek felfedezni héber betűket, amelyek a Biblia bölcs királyához kötik a növényt. Az ötven fajt számláló nemzetségnek négy kinézetében erős hasonlóságot mutató tagja él nálunk.
Pacsirtafű
A pacsirtafűhöz, bizony, le kell hajolni, mert apró termeténél fogva szépsége csak az értő szemlélő számára bontakozik ki. Nevét is talán a magas fűben megbújó énekesmadárról kapta.
A hüvelyesekhez tartozó, mintegy 700 fős, az egész világot benépesítő nemzetségből nálunk hat faj fordul elő, nevükhez méltó módon mindegyik lágyszárú növény. Dombjainkon a keserű pacsirtafüvet a legkönnyebb megpillantani, ezt a legelő állatok is meghagyják kellemetlen íze miatt. Köptető és étvágygerjesztő hatása miatt gyógyteákba keverik.
Bár a finom, rózsaszín virágzat nem érvényesül vázában, és a kertbe is érdemesebb a nemesített fajtákat ültetni, állománya olyannyira megritkult, hogy védelem alá kellett helyezni. Eszmei értéke 5000 forint.
Nagyezerjófű
A pacsirtafűhöz hasonlóan köves réteken, tisztások peremén fordul elő a nagyezerjófű. Feltűnő, nagy termetű növény, virágzás idején messziről vonzza a tekintetet. Sajnos, ennek negatív következményét is látni: amikor a tudatlan természetjárók csokorba szedve viszik haza.
Ha az ezerjófű nem lenne elég beszédes név, a népi társnevek sokasága szinte mindent elmond a fajról. Ilyenek például a boszorkányfű, az erősfű, a kőrisfalevelű-fű vagy a szarvasgyökér. Az akár egy méternél is magasabbra növő lágyszárú évelő levelei a kőrisfa páratlanul szárnyalt, összetett leveleire emlékeztetnek. Keserű olajtartalmuk és a mirigyszőrök miatt nem tanácsos megérinteni, vagy „elfogyasztani”. Gyöktörzse vaskos. Virágai fehérek, bordó mintázatúak, a messze kinyúló porzók miatt még tetszetősebbek.
A növény hatóanyagaival régebben sebeket kezeltek, reumát gyógyítottak. A virágok körül szélcsendes napokon olyan mennyiségben halmozódhatnak fel az illóolajok, hogy spontán begyulladhat a citromszagú illatfelhő. Ez a különleges tulajdonság egyesek szerint a bibliai égőcsipkebokor-történetnek is magyarázatául szolgálhat. A pacsirtafűhöz hasonlóan védett növény, de akit megragadott szépsége, legálisan beszerezheti és elültetheti kertjében a kertészetekben időnként feltűnő nemesített változatait.
(Barta)