A magyar kultúra nagykövete

Sebestyén Márta édesanyja, a zenepedagógus karnagy, aki kórusával a közelmúltban nyert díjat, megénekeltette a közönséget a Barabás Villában. A Tavaszi szél vizet áraszt kezdetű népdal első versszakának felidézése senkinek nem okozott gondot, ám a folytatás már keveseknek sikerült.
Az Ismeretlen ismerősök című sorozat legutóbbi beszélgetésének nyitánya volt a közös éneklés, aminek apropóján az est főszereplője, Sebestyén Márta a nemrégiben megrendezett Fölszállott a páva népzenei vetélkedőt méltatta. Szerinte a műsor megmutatta, hogy a fiataloknak igényük van a hagyományok őrzésére, miközben régóta tátongó űrt is pótolt.
„Bartók és Kodály nevét előszeretettel használjuk álságos dolgokhoz – mondta az ismert népdalénekes –, mert jól hangzik, hogy Bartók és Kodály országa vagyunk. Pedig az általuk fémjelzett igazi érték jóval több annál, amit a kereskedelmi csatornák sztárcsináló műsorai képviselnek. Ezt igazolta a Fölszállott a páva is.”
A nagy zeneszerzők említése felidézte azt a gyerekkori emlékét, amikor egyszer Kodály Zoltánnak dalolhatott. „Zenei óvodába jártam, ötéves nagycsoportos voltam. Elvittek minket Kodály Zoltán lakására, hogy a születésnapja alkalmából énekeljünk neki. Kodály köztudottan szikár, mondhatni, szigorú ember volt, de gyerekek társaságában ő is meglágyult. Miután befejeztem, odajött hozzám, megsimogatta az arcomat, és azt mondta: »Ha mindenki ilyen szépen énekel, mint te, akkor érdemes volt megírni ezeket a dalokat.« Még most is érzem az érintését” – mosolygott az énekes, végigsimítva a bal arcán.
Számos díjat tudhat magáénak Sebestyén Márta, ám egyet nem: nem kapta meg a híres szobrocskát Az angol beteg című film Oscar-díjas zenéjéért. Holott az általa énekelt magyar népdal, a Szerelem, szerelem nemcsak főcímzeneként, hanem dramaturgiai elemként is elhangzik a moziban. Az elismerést és mindent, ami azzal jár, a film muzsikáját összeállító zeneszerző vehette át – mesélte nem kis keserűséggel az énekes Kondor Katalinnak, az est házigazdájának és a széksorokat ezúttal is megtöltő közönségnek.
Bár ő nem tartja nyilván, valaki összeszámolta: huszonhét nyelven énekelt eddig szerte a világban. „Ehhez is tréningeznie kell magát az embernek – árulta el. – Nem a szöveg értelmét, hanem a dalok mellett a nyelvek dallamát igyekeztem megjegyezni. Ez amúgy is jó játék, PIN-kódot és telefonszámot is mindig a szerint választok, hogy könnyen elénekelhető legyen.” Majd elmondta, hogyan énekelt egy Zorán nevű londoni taxisnak archaikus nyelven szerb népdalt az autóban – és a sofőr könnyezve köszönte meg az utoljára a nagymamájától hallott dalocskát.
„Erről a csodálatos villáról pedig – beszélt egy másik emlékéről – az a történet jut eszembe, amit Zentán hallottam. A magyarok lakta vajdasági településen 1912-ben egy felborult gyertya miatt leégett a templom, s a hívek a saját testükkel védve menekítették ki a lángok közül Barabás Miklós három festményét, a főoltárképet és két Szűz Mária-mellékoltárképet. Ezek a megmentett Barabás-képek azóta is Zenta büszkeségei.” Végezetül Sebestyén Márta önmagának is bevallotta: rengeteg emlékét valóban ideje lenne már kötetbe gyűjtenie.

A. I.