Remény egy jobb emberi sors elérésében
Emléktáblát avatott a Hegyvidéki Önkormányzat Bárány Tamás író egykori lakóhelyénél. „Népszerű volt kollégái körében éppen úgy, ahogy olvasói táborában” – mondta Szakonyi Károly író a 2004-ben, 82 éves korában elhunyt kollégájáról, akinek a nevéhez nemcsak komoly társadalmi problémákat feszegető regények, hanem sziporkázó irodalmi paródiák és színházi komédiák is fűződnek.
Bárány Tamás már tizenévesen verseket publikált. Első, a fasizmusról véleményt formáló szürrealista regénye (És megindulnak a hegyek) 1947-ben jelent meg. Saját írói hangjára az 1956-ban napvilágot látó Csigalépcsőben talált rá, e műve a magánélet szférájában mutatja be a társadalmi torzulásokat. Számos könyvet írt ezután a legkülönbözőbb témákban, a nemzedéki kérdésektől a szocialista iparvárosok gondjaiig sok minden foglalkoztatta. Népszerűségét leginkább a könnyedebb hangvételű regényeinek, irodalmi paródiáinak köszönhette.
Az író a Ferencvárosban született, ott is nőtt fel, ám élete legnagyobb részét a Hegyvidéken töltötte: 1944-től a Böszörményi úton lakott, később pedig Bajor Gizi villája mellé költözött, ahol haláláig, 2004-ig élt. Nemrég, családja megkeresésére, a Hegyvidéki Önkormányzat emléktáblát avatott egykori lakóhelyénél, a Stromfeld Aurél út 18. alatti ház falán.
Bárány Tamás rendkívül termékeny, sokszínű alkotó volt. Félszáz kötete jelent meg, tizenkét darabja került színpadra, rádió- és tévéjátékokat írt, két regényéből (Csigalépcső, Mi lesz veled, Eszterke?) filmet forgattak. „Hosszú írói pályafutása során soha nem vált a politika, emberellenes rendszerek kiszolgálójává, mindig hű maradt a keresztény-magyar szellemiséghez” – hangsúlyozta a táblaavató ünnepségen Fonti Krisztina alpolgármester.
Barátja emberi, erkölcsi tartását emelte ki beszédében Szakonyi Károly Kossuth-díjas író is. Mint fogalmazott, „Bárány Tamás kivédte azokat a veszélyeket, melyek a humán szemléletű embert fenyegették. Nem volt könnyű megmaradni a választott úton sem a háború előtt, sem az ötvenes-hatvanas években, különösen ha az írót a társadalmi kérdések foglalkoztatták. Márpedig Bárány Tamás mindig is érzékeny volt a hétköznapok történéseire, hol a munkásemberek sorsa, hol a fiatalok élethelykeresése volt műveinek témája.”
Szakonyi szerint kollégája művei mentesek a sematizmustól. Írói világa megteremtésében modernnek mondhatjuk, életszemléletében mindig is dominált a remény egy jobb emberi sors elérésében.
„Mindig vékonyra nyírt bajusszal, kifogástalan öltönyben, szivarzsebbe tett díszzsebkendővel, elegánsan jelent meg – emlékezett vissza Szakonyi az Írószövetség választmányi ülésein részt vevő Bárány Tamásra. – Humorával, jogászi észjárásával színessé tette az amúgy álmosító, végtelenbe nyúló vitákat. Figyelt, és mindig volt egyensúlyt teremtő javaslata a nehezen kezelhető ügyekben. A közgyűléseken az elsők között szavazták be a választmányba, népszerű volt kollégái körében éppen úgy, ahogy olvasói táborában.”
sz.