„Magától jött a vonzalom”

Fizikából először 1927-ben rendeztek Országos Középiskolai Tanulmányi Versenyt (OKTV-t), így ez az egyik legrégebbi és bizonyosan a legnagyobb presztízzsel rendelkező, középiskolások számára meghirdetett tantárgyi vetélkedő, amelynek győztese ráadásul száz felvételi ponttal is gazdagodik. Rangját mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy a nyertesek és helyezettek között számos azóta világszerte is elismert kutatót találunk.
A két kategóriában meghirdetett versenyre – az elsőben azok indulhatnak, akik 11.-ig legfeljebb heti 10 órában tanulták a fizikát, míg a másodikba a tantárgyat ennél magasabb óraszámban tanulók tartoznak – minden évben mintegy kétezren jelentkeznek. Az első kategóriás versenyzők létszáma általában nyolcszáz körül alakul.
Idén közöttük volt a tantárgyat a szakkörök mellett 7.-ig „mindössze” heti hét órában tanuló Takátsy János a Városmajori Gimnáziumból, aki végül nem mindennapi bravúrt elérve megnyerte a versenyt. Teljesítménye értékét növeli, hogy hasonló eredményt nagyon régóta nem ért el hegyvidéki diák.
Az OKTV három részből állt, a területi fordulóból a résztvevők tíz százaléka került be a második körbe, ahol az elméleti tudást értékelték. Az utolsó, mérési fordulóban már csak a legjobban teljesítő húsz versenyző vehetett részt, a végeredmény a második és a harmadik fordulóban elért eredmény összesítése alapján alakult ki – mesélt a lebonyolításról az újdonsült győztes, aki az elméleti forduló után még az ötödik helyen állt, a méréses feladatot viszont szinte hiba nélkül sikerült megoldania, ez pedig elég volt az első hely megszerzéséhez.
„Egy rúd rezgését kellett vizsgálni, majd a kapott eredményeket ábrázolni és kiértékelni. Szeretem az ilyen típusú feladatokat, hiszen ezeken keresztül lehet a gyakorlatba átültetni az elméleti tudást – folytatta Takátsy János. – A családban gyakorlatilag mindenki mérnök, nővérem tavaly diplomázott építőmérnökként, bátyám pedig a gépész kar energetikai szakán tanul. Ennek ellenére a családból senki sem erőltette, hogy komolyan foglalkozzak a fizikával. Nálam tényleg magától jött a vonzalom; bár mindig jó jegyeket kaptam, egészen nyolcadik osztályos koromig nem gondoltam arra, hogy versenyeken is elinduljak.”
A városmajori tanuló tanára, Ábrám László „Ericsson a fizika tehetségeinek gondozásáért” elnevezésű díjat vehetett át tavaly (a svéd világcég kitüntetését azok a pedagógusok kapják, akiknek diákjai kiemelkedő eredményt értek el valamelyik jelentős tanulmányi versenyen). A tehetségek útjának egyengetését a szívügyének tekintő pedagógus elmondta, hiába próbálkozott korábban is, csak nyolcadikban sikerült meggyőznie tanítványát arról, hogy „van keresnivalója” a fizika világában.
Az iskolai tehetséggondozás, illetve az egyetemi szakkörökön való részvétel hatására egymás után jöttek az eredmények: Takátsy János nyolcadikban a Jedlik Ányos Országos Fizikaversenyen győzött, a következő évben a Mikola Sándor Országos Tehetségkutató Fizikaversenyen százszázalékos elméleti dolgozattal lett első, tavaly megnyerte a Vermes Miklós nemzetközi versenyt, az idei tanévben pedig – az OKTV-t megelőzően – immár másodszor diadalmaskodott a nagyváradi Schwartz Lajos-emlékversenyen.
János nagy álma azonban, hogy kijusson a nemzetközi diákolimpiára, egyelőre nem valósult meg. A válogatóversenyen nyolcadik lett, így nem került be az ötfős utazó keretbe.
„Kicsit csalódott vagyok, az viszont bizakodásra adhat okot, hogy az első tízben hat tizenkettedikes diák volt, a korosztályomból csak ketten előztek meg. A válogatón sokat tanultam, mindent megteszek azért, hogy ott lehessek a legközelebbi, szlovéniai döntőben” – jelentette ki a jövőre érettségiző fiú. Terveiről annyit árult el, hogy legszívesebben a Budapesti Műszaki Egyetem mechatronikai, esetleg villamosmérnöki karán tanulna tovább.
„Takátsy János példája mutatja, vannak tehetségeink, akikkel érdemes külön foglalkozni – mondta Ábrám László. – Szerencsére jól állunk az utánpótlással is, hiszen a nyolcadikos Zöllner András és Bekes Nándor az idei tanévben három országos fizikaverseny döntőjében képviseli a Városmajori Gimnáziumot. Bennük megvan a lehetőség, hogy János nyomdokaiba lépjenek, még akkor is, ha az a bizonyos léc most igencsak magasra került.”

MM.