„Soha többé diktatúrát!”

„Nem volt sem szent, sem tévedhetetlen. Ennél ő sokkalta fontosabb dolgot hagyott ránk. Olyan ember volt, aki élete utolsó percéig hű maradt ahhoz, akinek született, és ahhoz is, amiben hinnie megadatott. Hű maradt a magyarsághoz, hű maradt szülőföldjéhez, és hű maradt az emberi méltóság keresztényi tiszteletéhez. Hű maradt akkor is, amikor azzal is szembe kellett néznie, hogy hol a hitleri, hol a sztálini önkény nevében erőnek erejével akarják elvenni tőle ezt a lehetőséget” – adott képet Áder János államfő Esterházy János helytállásáról azon az ünnepségen, amelyet Esterházy szobrának avatásakor rendeztek a Gesztenyés kertben.
„A mi jelünk a kereszt, nem pedig a horogkereszt” – idézte a köztársasági elnök Esterházyt, aki a nácizmus idején világos egyszerűséggel és egyértelműséggel mondta ki az egyetlen keresztény emberhez méltó igazságot. „Ezért nem volt számára kérdés, hogy megszavazza-e a zsidó származású honfitársai teljes jogfosztását kimondó kitelepítési törvényt” – fejtette ki Áder János, majd felelevenítette, hogy a felvidéki magyar politikusnak, aki a vészterhes időkben is a magyar érdekeket és értékeket védte, aki megannyi lengyel, zsidó és cseh származású honfitársának segített, a háború után nem a családi béke nyugalma, hanem a bolsevizmus pokla jutott osztályrészül.
Nemzetünk belső kiegyezését az szolgálja, ha nemcsak a néhai szlovákiai magyar politikus szobra köré gyűlünk, hanem elvei mellett is kiállunk – mondta Áder János. „Mellé állunk, hogy hazánk szabad és büszke polgáraiként kimondjuk, ami egyedül méltó hozzánk, magyar demokratákhoz: soha többé nemzetiszocialista, és soha többé szocialista diktatúrát! […] Aki az egyik diktatúra bűneit mentegeti, az, még ha akaratlanul is, a másik rémuralom bűneinek is erkölcsi engedményt tesz” – hangsúlyozta az államfő, megjegyezve azt is, hogy senkitől sem lehet származása, vallása vagy nemzeti hovatartozása miatt elvitatni az emberi méltósághoz való jogot.

„Mindig a nehezebb utat választotta”

„Történelmi személyiségeket megítélni, tetteikből és szavaikból végső mérleget vonni mindig nehéz és kételyekkel kísért feladat. Nincs patikamérlegünk a múlthoz, a történettudományban nincsenek megismételhető kísérletek, de azért vannak olyan jelek, amelyek megkönnyítik eligazodásunkat a múlt szövevényében. Ilyen útjelzőnek tekinthetjük, ha a kérdéses személyt a huszadik század mindkét emblematikus diktatúrája, a nácizmus és a sztálini kommunizmus egyaránt a célkeresztjébe fogta” – mondta ünnepi beszédében Pokorni Zoltán.
A kerület polgármestere szerint Esterházy Jánost cselekedeteiben egyszerre vezette a racionalitás és az anyaországtól elszakított magyarság iránt érzett érzelmi elkötelezettség, felelősségérzet. Nem adta át magát a magyar gondolkodásbeli hagyományban kétségtelenül létező vesztes szerep pszichózisának, nem élte bele magát az „úgysem sikerülhet” mélabújába, hanem mindig a cselekvés lehetőségét kereste. Megalkuvás nélkül képviselte a kisebbségi sorsra jutott magyarság érdekeit, küzdött a papíron meglevő jogaik érvényesüléséért, de ugyanilyen elszántsággal hirdette a magyarok és szlovákok közös múltjukból fakadó egymásrautaltságát. „Mindig a nehezebb utat választotta” – jellemezte a polgármester Esterházyt.
Pokorni Zoltán szót ejtett Esterházy személyiségének meghatározó eleméről, mélyen átélt, őszinte vallásosságáról, keresztény meggyőződéséről is, és arról, ami legalább ennyire jellemző volt rá: az emberi szenvedés és elesettség iránti érzékenységéről. Szerinte e tulajdonságaiból fakadt elkötelezettsége a gyengébbek, a mindenkori üldözöttek iránt, amit soha nem habozott tettekre váltani.
„Kerületünkben, ahol az itt élők nagy része fogékony a múlt megértésére és az emlékezésre, már helyet adtunk Márton Áron emlékművének, és hamarosan Mindszenty József szobra is a helyére kerül. Ők ketten nemcsak kortársai, de mondhatni, küzdőtársai is voltak Esterházy János grófnak” – jelentette ki a polgármester. Mint fogalmazott, a Nagy János által alkotott Esterházy-szobor felállításával letették voksukat a mártír politikus személyét érintő vitában, bízva érveik meggyőző erejében.

Ökumenikus szertartás a szoboravatáson

A polgármester gondolatait követően Berényi József, a szlovákiai Magyar Közösség Pártjának elnöke szólt arról, hogy Esterházy János példája fontos üzenetet hordoz napjainkra vonatkozóan is, amikor „épp azt várja a szlovák hatalom, hogy a könnyebb utat válasszuk, cseréljünk nyelvet, identitást”. Utalt arra, hogy Esterházy János rehabilitációja elmarad, késik, és ugyanez igaz a szlovákiai magyarságra is. „Nem teljesedhet ki Szlovákia demokráciája és az emberi jogok érvényesülése az országban mindaddig, amíg ez a rehabilitáció nem történik meg, amíg a kollektív bűnösség eltörlése nem valósul meg” – húzta alá a pártelnök.
Esterházy-Malfatti Alice, a mártír politikus lánya ünnepi beszédében hangsúlyozta: tanúságot jött tenni a múltról. Megélte a zsidóüldözést, amikor kastélyukban zsidó barátnője és nagyanyja életét mentették, miközben körülöttük milliókat küldtek a halálba. Megélte azt is, hogy magyarokat űztek el otthonukból nemzetiségi alapon, köztük családjukat. Megtapasztalta, amikor a faji üldözés osztályüldözésbe csapott át – őt és édesanyját innen, a XII. kerületből telepítették ki. Az idős asszony ugyanakkor tanúságot jött tenni arról is, hogy a helyes úton jár Magyarország, mert megvalósulni látja édesapja „Isten, haza, család” jelszavát.
Esterházy János szobrát Áder János és Pokorni Zoltán közösen leplezte le, majd az alkotást ökumenikus szertartás keretében Györgydeák Márton plébános, dr. Szabó István református püspök, Keckó Pál evangélikus lelkész és Gulybán Gergely görög katolikus lelkész áldotta meg. A szobornál sokakkal együtt koszorút helyezett el Orbán Viktor miniszterelnök nevében Medgyessy Jenő főtanácsadó, Németh Zsolt, a Külügyminisztérium parlamenti államtitkára, Erdő Péter bíboros, Roman Kowalsky lengyel nagykövet, valamint a Gróf Esterházy János-szoborért Egyesület lengyel és magyar adománytevői nevében Pékó Zoltán elnök és Elzbieta Lastowiecka, Esterházy János húgának unokája.

Állami kitüntetést kapott Esterházy Alice

Az avatást követően a MOM Kulturális Központ kupolatermében nyitották meg a Pozsonyi Magyar Galéria Esterházy emlékezete című kiállítását és az Esterházy-kálvária Alsóbodokon című fotótárlatot, amelyet Kerényi Imre miniszterelnöki megbízott méltatott. Felszólalt Németh Zsolt, a Külügyminisztérium parlamenti államtitkára is, aki elmondta: Esterházy János rehabilitációja döntő módon befolyásolja a közép-európai népek közötti szolidaritás megvalósulását.
A rendezvényen Herbert Schambeck volt osztrák felsőházi elnök arról beszélt, Esterházy János életpályája – mint a jövőnek szóló üzenet – mintaként állítható az Európai Unió tagállamai számára. Szabó György, a Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítvány kuratóriumának elnöke azt emelte ki, hogy Esterházy nem volt filoszemita, 1942 májusában, szinte egyedüliként, mégsem szavazta meg a zsidóság kitelepítéséről szóló törvényt, mert „istentelennek és embertelennek” tartotta.

A MOM-ban rendezett ünnepségen Áder János a miniszterelnök javaslatára a Magyar Érdemrend Középkeresztje polgári tagozata kitüntetést adta át Esterházy-Malfatti Alice-nak Esterházy János emlékének ápolásáért, valamint Magyarország és a felvidéki magyarság melletti kiállásáért. Pékó Zoltán, a Gróf Esterházy János-szoborért Egyesület elnöke emlékplakettel tüntette ki mindazokat, akik a kezdetek óta lelkileg és tevőlegesen is támogatták, hogy a Gróf Esterházy János-emlékpark megvalósulhasson a Hegyvidéken.

sz.