Az olíva, a repce, a napraforgó és társaik

A növényi olajokról gyakran hallunk az élet legváltozatosabb területein. Megtalálhatók szinte minden konyhában, feltűnnek a kozmetikumok összetevői között, fontos szereplők az iparban, és akár az autónkba is tankolhatunk belőlük. De vajon mely növények szolgáltatják ezt az értékes alapanyagot?

Olíva

Az étkezésre használt olajok közül a legnagyobb elismerésnek talán az olívaolaj örvend. Évezredek óta használják, egészséges és ízletes is. A mediterrán térség szinte emblematikus nyersanyaga.
Az olívát az olajfa (Olea europaea) olajbogyóterméseiből sajtolják. A különleges minőségű – extra szűz, szűz – olajokat kizárólag mechanikai eljárással nyerik, a megmaradó olajpogácsákat aztán kémiai úton finomítják. Az így keletkező olajok gyengébb minőségűek. Az olíva nagy részét étkezési célra használják fel, de jellemző a kozmetikai és a gyógyászati alkalmazása is, sőt vallási szertartások során szintén szerepet kap.
Az olajfa a Földközi-tenger partvidékének jellemző növénye, könnyen felismerhető kis, ovális leveleiről és szürke kérgéről. Sok száz éven át él és terem; gyakran látni változatos alakú, koros fákat az ültetvényeken és a települések kertjeiben, parkjaiban.
Az olajbogyó változatos módon elkészíthető csemege, de elsődlegesen olajkészítésre hasznosítják. A földműves családok a nálunk a szőlőtermesztésre és szüretre emlékeztető módon nevelik és aratják az értékes termést, amelyet részben otthon dolgoznak fel, így biztosítva a család éves olajszükségletét.

Napraforgó, repce

A napraforgó és a repce olaja az itthon legnagyobb mennyiségben előállított növényi olaj. Az étkezési felhasználás mellett az ipar is egyre jobban érdeklődik az évről évre megtermelhető, magas energiatartalmú üzemanyagok iránt.
Nyugat-Európában a támogató szabályozás hatására egyre több mezőgazdasági és ipari gép hajtóanyagaként használják a főleg repceolajból készített, úgynevezett biodízelt (amely nem összekeverendő a főleg kukoricából származó bioetanollal). Nagy előnye, hogy viszonylag egyszerűen előállítható és széles körben felhasználható megújuló energiaforrás, üzemeket, gazdaságokat teljes egészében önellátóvá tehet, és függetleníthet a fosszilis alapú üzemanyagoktól.
Persze a lehetőségek széles tárháza ellenére leggyakrabban még mindig sütőolajként, vagy margarinként találkozunk a két növény kedvező zsírsav-összetételű olajával.

Szőlőmagolaj

Bár a szőlőt nem a magjáért termesztik, az apró magokból hidegen sajtolható olaj kifejezetten értékes alapanyag. Kiemelkedően magas antioxidáns-tartalma miatt elsődlegesen gyógyászati célú felhasználásra készítik. Bár csodaszerként emlegetik, néhány biotermékeket forgalmazó kereskedésen kívül nehéz rátalálni a boltokban.
Hasonló szerepet tölt be a szintén kis mennyiségben előállított len- és tökmagolaj is. Előbbi a lenmag préselésével nyert folyadék, értékes tápanyag, emellett természetes festék és ragasztó is. A tökmagolaj fogyasztása nálunk szerény hagyományokkal rendelkezik, inkább az egész tökmagot szoktuk rágcsálni. A sötét színű olaj saláták készítéséhez ajánlható.

Szójaolaj

Bár mifelénk inkább csak a keleti konyha különleges alapanyaként tartják számon, a szójaolaj a világon a legnagyobb mennyiségben előállított növényi olaj. A pillangós növény (Glycine max) hüvelyterméseiben érő magokat összezúzzák és áztatják, mielőtt kémiai eljárással kivonnák belőle az olajt, amely finomítás után válik fogyasztásra alkalmassá. Intenzív sötét színe megfelelővé teszi festékként történő felhasználásra is.

Pálmaolaj

Az olajpálma (Elaeris guineensis) vastag, akár 30 méter magas törzsei és a 7 méteres levelek tökéletes búvóhelyet nyújtanak, s gazdag növény- és állatvilágú erdőt képeznek. A növény valaha a gazdagság biztosítéka volt. Mára a trópusi klímát igénylő pálma húsos, narancsszínű magjaiból nyert folyadék sokat veszített értékéből. Leginkább margarinokban és kozmetikai készítményekben használják.

(Barta)