Helytörténeti irodalom a Hegyvidéken
A Budai Hírlap 1892-es indulása óta szinte folyamatosan jelentek meg helyi lapok Budán, majd később az egyes kerületekben. A Hegyvidék XIX. századi benépesülését megelőzően főként erdők borították a környéket, így a századfordulón és a két világháború között megjelenő újságokban – amellett, hogy egyébként sem voltak jellemzők a történeti írások – szinte semmiféle utalás nincs a múltra, legfeljebb annyi, hogy ahol most út vezet, ott egykor áthatolhatatlan vadon uralkodott.
Természetesen azért születtek kiadványok, például a Zugligeti Egyesület által kiadott Zugliget és vidéke. Ezt azonban csak ma soroljuk a helytörténeti irodalomhoz, hiszen bár az eltelt több mint száz év kitűnő forrásmunkává érlelte, igazából nem történeti céllal íródott, hanem egy éppen aktuális helyzetet mutatott be.
A fenti szempontokat figyelembe véve az első helytörténeti munkának, amely a XII. kerület területéről szól, Siklóssy László Svábhegy című monográfiája tekinthető. Ennek az 1929-ben napvilágot látó kötetnek az eredeti példányai a gyűjtők féltett kincsei, árveréseken is ritkán tűnnek fel.
Siklóssy az őstörténettől 1929-ig végigvezeti az olvasót a Svábhegy múltján, földrajzilag, történetileg egyaránt. Érdekesség, hogy nemcsak azokat a történeti változatokat ismerteti, amelyek szerinte a legvalószínűbbek, hanem igyekszik minden szempontot bemutatni, és csak utána írja le az általa legvalószínűbbnek tartott lehetőséget. Megbízhatóságára és alaposságára jellemző, hogy a kötetet 1987-ben megjelentették reprint kiadásban, ami mára már ugyancsak rendkívül keresett darab az antikváriumokban.
Itt most időbeli ugrást kell tennünk, mert a harmincas–negyvenes években nem foglalkoztak komolyan helytörténeti irodalommal. Habár aktívan működött a Zugligeti és a Svábhegyi Egyesület is, ám nem születtek meghatározónak mondható kiadványok. Az ötvenes–hatvanas években főként az üzem- és ipartörténeti kutatásokat helyezték előtérbe, azonban a Hegyvidéken mindössze egyetlen gyár működött, a Magyar Optikai Művek, s ebben mindez a felejthető kategóriába tartozott.
Változást az 1971-es év hozott, amikor megjelent a XII. kerület első állandó lapja, a Hegyvidék. Ennek már az első számában szerepel helytörténeti írás: a svábhegyi Óra-villa története a felvidékről származó, a XII. kerületben letelepedő neves író, Szombathy Viktor tollából. Ezt követően rendszeresen jelentek meg hasonló cikkek a lapban, nem véletlenül, hiszen a főszerkesztő Benedek István volt, aki maga is régóta a kerületben élt, s nemsokára útjára is indította a hasábokon tízrészes képzeletbeli helytörténeti sétáját, Szépkilátás címmel.
A helytörténeti könyvkiadás területén az önkormányzati kiadványok vannak túlsúlyban, a magánkiadásokat ebben a cikkben nem áll módunkban számba venni. A Hegyvidék lap szerkesztőségében úgy gondolták, érdemes helytörténettel foglalkozó könyveket is megjelentetni, így (természetesen komoly önkormányzati támogatással) könyvsorozatot indítottak, amelynek három kötete jelent meg. Az 1997-es Hegyvidéki fotográfiák archív fényképek és képeslapok, valamint korabeli újságidézetek segítségével eleveníti fel a XIX. század végétől 1949-ig tartó időszakot. A Hegyvidéki vendéglátás alfabetikus sorrendben veszi végig a helyi kocsmákat, vendéglőket, cukrászdákat. A harmadik kötet Rosch Gábor nevéhez fűződik, akinek az újság oldalain megjelent építészettörténeti írásait bővítették ki, s jelentették meg Hegyvidéki épületek címmel 2001-ben. Ez a könyv neves köz- és lakóépületek történetét mutatja be, néhol személyes hangvételű megjegyzésekkel kiegészítve.
Szintén 2001-ben útjára indult az önkormányzat hivatalos helytörténeti könyvsorozata, a Hegyvidéki Históriák, amely azóta is rendszeresen megjelenik, immár a tizenegyedik rész áll előkészítés alatt. Az első kötet a János-hegyi Erzsébet-kilátóról szólt, aminek az apropóját az adta, hogy az építmény ekkor került a Hegyvidéki Önkormányzat kezelésébe. A könyvsorozat tematikusan épül fel, az önkormányzat által felkért szerkesztőbizottság szakmai döntései alapján adják ki egy-egy részét.
Az Erzsébet-kilátó mellett (ennek van egy javított, bővített változata is) könyv jelent meg a Svábhegy második világháborús időszakáról, a Mártonhegy városrészről, Barabás Miklós festőművészről, az Arany János Gimnázium történetéről, a kerületi temetők múltjáról, Jókai Mórról, valamint a Farkasréti plébániatemplom históriájáról. A tizedik rész a kerületi városrészek történetét dolgozza fel, a legfrissebb pedig a Svábhegyi Református Egyházközséget mutatja be.
Ugyancsak az önkormányzati helytörténeti irodalmat gazdagítja a Hegytörténet, amely a XII. kerület fennállásának hatvanadik évfordulójára 2000-ben szervezett konferencia anyagát tartalmazza. A rendezvény előadói között a legkülönbözőbb tudományterületek képviselői szerepeltek. A kötetet a nemrégiben elhunyt Noéh Ferenc, a Kissvábhegyi Egyesület elnöke szerkesztette.
2000-ben adták ki a Hegyvidéki olvasókönyvet is, amelynek érdekessége, hogy több mint ötven különböző témával foglalkozik: a többi között a zugligeti villamoskatasztrófával, a svábhegyi autóversenyekkel vagy a Libegő történetével. Egy-egy fejezetnek legfeljebb két oldalt szentel, rövid magyarázattal, hogy az olvasót elhelyezze mind térben, mind időben, majd korabeli források következnek. Ezért is szerepel címében az „olvasókönyv”.
A Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény negyvenéves fennállása során tavaly jelentette meg az első saját kiadású kötetét, a Hegyvidéki épületek sorozat kezdeteként. Ennek szerzője szintén Rosch Gábor, és a kerületi lakóépületeket, szállodákat mutatja be a XIX. századtól napjainkig. A második rész még az idén kikerül a nyomdából, ez a kerületi iskolákkal és templomokkal ismerteti meg az érdeklődőket.
(Balázs)